Manapság a kétnyelvű gyermeknevelés egyre elterjedtebb, hiszen sok család költözik külföldre különféle okokból, így gyakran a babát is ott nevelik fel. Viszont a gyökerek hazánkba kötik őket, itt a család másik része, plusz az anyanyelvük magyar, ezért úgy határoznak, hogy a kint használt (leggyakrabban angol) nyelvet és a magyart is tanítani kezdik csemetéjüknek. Ezzel kapcsolatban sok kétely akad az emberekben, sok a félreértés és mégtöbb mítosz kering az éterben. Alábbi cikkünkben megpróbálunk eloszlatni 4 mítoszt a kétnyelvű gyermekneveléssel kapcsolatban.
1. mítosz: a gyerekek már azzal kétnyelvűvé válnak, ha az iskolában hallják és tanulják a célnyelvet
Valóban hasznos, ha a gyermek tanulja a nyelvet iskolai keretek között, vagy az órákat olyan nyelven hallgatja, ami a célnyelv is. Viszont azt fontos megjegyezni, hogy a kicsinek naponta hallania és gyakorolnia kell a célnyelvet. Itt is van néhány tipp, mellyel kivitelezhető ez az elgondolás:
- olvassunk fel nekik gyakran az adott nyelven
- játsszunk velük olyan játékot, ahol használjuk a nyelvet
- beszélgessünk velük rendszeresen a célnyelven
- hallgassunk és nézzünk velük olyan nyelvű mesét/altatódalt/zenét/filmet
- járjunk el olyan helyekre, ahol gyakran hallhatják a nyelvet
2. mítosz: a kétnyelvű gyermekek később kezdenek komplexebben beszélni
Az elsődleges, amit figyelembe kell vennünk az az, hogy minden egyes ember különbözően fejlődik. Az egynyelvű gyermekek esetén is előfordulhat, hogy nehezebben tanulnak meg szavakat vagy mondatot alkotni, így a kétnyelvűség és a beszéd megtanulásának ideje nem feltétlenül függ össze. Ezért megnyugtathatlak ebben, ha két nyelv használatával szeretnéd tanítani gyermeked, nem fogja negatívan befolyásolni a beszédkészségét, nincs semmiféle átfedés.
Teljesen átlagosan 8 és 15 hónapos koruk között kezdik elsajátítani a kommunikációt, pont mint egynyelvű társaik és ugyanolyan „határidőn belül” dolgozzák ki a nyelvhez tartozó nyelvtant is.
Sőt! A kétnyelvű gyermekeknél megfigyelték, hogy végrehajtó funkcióik javultak, így fókuszálási képességük magasabb, mint az átlag és könnyebben képesek egyszerre több dologra figyelni. Ebből eredendően a kreativitásuk is egyszerűen fejlődik majd, felettébb találékony emberek lesznek, kiemelkedő problémamegoldási képességgel.
Amennyiben viszont úgy érzékeled, hogy cseppséged elmarad a többiektől, kérdezz meg egy szakembert is a témában, nem a kétnyelvű neveltetéséből eredhet a gond, egy orvos hamar megoldást talál majd és megfelelő tanácsot is fog adni.
3. mítosz – a kétnyelvűség nyelvi zavart okozhat
Kutatásokat végeztek a témában és az eredmények túlnyomó többségében azt a következtetést vonták le, hogy az anyanyelvi vagy célnyelvi nehézségek egy gyermek beszédfejlődésében nem voltak összefüggésben azzal, hogy kétnyelvű nevelést kap-e vagy egynyelvűt. Tehát nem okoz semmiféle nyelvi zavart, ha az anyanyelvén kívül más nyelvet is intenzíven tanul a kicsi. Nem fogja megzavarni őt a kommunikáció elsajátításában. Az ember kiskorában alapvetőleg nagyon érzékeny a kommunikációra és a hangokra és könnyedén képes megkülönböztetni a két nyelvet, ha csecsemő korától ebben nevelkedik, mivel ehhez fog alkalmazkodni az agyuk.
4. mítosz – a gyermekem túl idős, hogy másik nyelvet is tanítsunk neki
Lényegében nincs olyan, hogy valaki túl idős legyen egy új dolog megtanulására, mert a legtöbb dolog csak elhatározás és kitartás kérdése. Így van ez a nyelvek tanulásával is. Szülőként a legoptimálisabb intervallum egy új nyelv bevezetésére pontosan akkor van, amikor az anyanyelvét is megtanítjuk neki 0-3 éve kora között. Kutatások azt is vizsgálták, hogy tulajdonképpen pubertázs előtt a legegyszerűbben elsajátítható egy nyelv és nyelvtanja, ezekben a korokban még több nyelvet is tanulhatnak párhuzamosan. De még ez után sem késő, bátran vágjatok bele!
Ti mit gondoltok a témáról? Hogy boldogultok a kétnyelvű neveléssel?
