Jó barátok kaliforniai módra

minokjobaratok.jpg

A Barátok. Csak így emlegetik magukat annak a kaliforniai közösségnek a tagjai, amely a megszokott papa-mama-gyerekek forma helyett új együttélési mintát teremtett meg: a XXI. századi modern nagycsaládot.A családunkon belüli válások és feszült emberi kapcsolatok miatt már évek óta rettegtem a karácsonytól. Mégis végigcsináltuk, csakúgy mint számtalan hasonló helyzeteben lévő ismerősünk. Az ünnepek után aztán kórusban sóhajtottunk fel: végre, ezen is túl vagyunk! Karácsonyaimban alapvető változás állt be, amikor amerikai férjemmel dél-Kaliforniába költöztünk, ahol egy XXI. századi nagycsalád holdudvarába csöppentünk. Ebben a mintegy száz főt számláló közösségben egészen más ünnepi élményeket ismertem meg.

Már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik az izgatott készülődés. November végén valamelyik gyerek körbehordoz egy cédulákkal teli dobozt, amelyből mindenki húz egy nevet. Azt a személyt ajándékozzuk meg, akinek a nevét kihúztuk. Mivel ajándékozó és megajándékozott nem feltétlenül ismerik pontosan egymás vágyait, mindig izgalmas nyomozómunka előzi meg a meglepetés kiválasztását, hogy az ne személytelen, hanem tökéletesen „testre szabott“ legyen. Én hosszú évek óta először itt kaptam olyan ajándékot, amely tükrözte az ajándékozó szeretetteljes törődését. Az is nagyon megragadott, hogy a „szeretet ünnepe“ itt nem különleges esemény – a barátok egész évben odafigyelnek egymásra.

Birtok a kaliforniai hegyekben

A közösség – más néven a Barátok, ahogyan önmagukat nevezik – a dél-kaliforniai hegyekben ütött tanyát az 1980-as évek végén, s manapság a maga nemében valószínűleg egyedülálló közösség. A hetvenes években jött létre egy hét nukleáris (papa, mama, gyerekek egy fedél alatt) családból álló baráti társaságból, akik munka után szinte mindennap találkoztak, közös programokat szerveztek, együtt hódoltak közös hobbijuknak, a vitorlázásnak.

Pusztán praktikus okokból (a szomszédok panaszkodtak, hogy túl sok autó parkol naponta Bob Firestone háza körül) a hetvenes években a társaság magvát képező családok eladták családi házaikat, és Los Angelesben közösen megvásároltak egy tizenhat lakásos apartmanházat Ekkor még nem gondoltak állandó együttélésre, egyszerűen szükségük volt egy nyugodt helyre, ahol rendszeresen találkozhattak, hogy sajátkezűleg épített, Vltava nevű vitorláshajójukon megteendő világkörüli útjukat tervezgessék. A 80-as évek végén pedig a kaliforniai hegyekbe költöztek, ímmáron azzal a szándékkal, hogy baráti közösségént együtt is éljenek.

„A lélektan kezdettől fogva jelentős szerepet játszott az életünkben. Többen közülünk pszichológusok voltak, így férjem, Dr. Robert Firestone is. Bármin is munkálkodtunk közösen, üzleti vállalkozáson, gyereknevelésen, hajóépítésen, utazásaink megszervezésén, hetente legalább egyszer összejöttünk, hogy megbeszéljük a praktikus teendőket, valamint az ezek során felmerült gyakorlati és lelki problémákat“ – meséli Tam Firestone, a “közösség lelke”.

Az idővel szinte mindennaposság váló beszélgetések ma is a közösség összetartozása alappillérének számítanak a Barátok életében. Ezek olyan közösségi fórumok, ahol bárki bármit megoszthat a többiekkel, őszintén kifejezheti érzelmeit, kendőzetlenül beszélhet problémáiról, konfliktusairól. Mindez rendkívül magasszintű és kifinomult érzelmi tudatosságot és kultúrát – érzelmi intelligenciát – hívott életre.

„Nem lehet csak úgy vaktában barátainkkal közösségben élni, mivel az emberek hajlamosak egymásra rávetíteni azokat a negatív érzelmi és viselkedésmintákat, amelyeket a szülői házból hoztak magukkal“ – magyarázza a pszichológus Victor Daniels, aki több mint egy évtizede csatlakozott a Barátokhoz. – A barátságok megromlását a közösségi életforma keretei közt csak úgy lehet megelőzni, ha minderről nyíltan és őszintén beszélhetünk.“

Megszűnt a nemek háborúja

A Baráti Kör „menet közben“ formálódott és állandóan változik. Jó példa erre a közösségi gyereknevelés. Amikor Barátok összeköltöztek, összesen tíz gyermek volt a hét családban. Azóta harmincegy gyermek született itt, és a gyermeknevelési elképzelések a tapasztalatok fényében folyamatosan módosultak. Ma például a korábbinál jóval nagyobb szerepet játszanak a vér szerinti szülők, ugyanakkor továbbra is működik az igen sikeres „gyermekprogram“, azaz a közösségi óvoda, iskola, és napközi.

Ennek az életformának számos jelentős előnye van: a naponta több műszakot teljesítő és mindig agyonhajszolt magyar nők különösen értékelnék, hogy a munka, a háztartás és a gyermeknevelés feladataiban mindenki részt vesz, így senki sincsen túlterhelve, a gyes-neurózis pedig egyenesen ismeretlen. A hagyományos nemi szerepek az ilyen munkamegosztásban értelmüket vesztették: itt mindenki dolgozik, bevásárol, főz, mos, takarít, gyereket pelenkáz és nevel, csakhogy mindezt nem egyedül, egy személyben. Más tervezi az esti közös vacsora étrendjét, más vásárolja meg a hozzávalókat, minden este másik csapat készíti el az ételt és mosogat el vacsora után, és mindig akad bébiszitter, ha valamelyik csemete szüleinek programja van.

A közös szakmai, szellemi és kreatív erőforrások jelentősek: ezek a Barátok gyermekprogramjában, sikeres üzleti vállalkozásaiban, a közös utazások szervezésében, a gyönyörű lakókörnyezet megteremtésében és fenntartásában egyaránt megjelennek.

Nincs mindíg saját szoba

Mindazonáltal a Barátok közül majd mindenki átélte az új életformához való alkalmazkodás nehézségeit. „Gyerekkoromban megszoktam, hogy saját szobám van és hogy oda bármikor visszahúzódhatom. Ma többedmagammal lakom egy szobában és időnként még most is gondot jelent, hogy lakóteremen és benne lévő tárgyakon osztoznom kell barátaimmal“ – meséli Meghan Talt, aki 14 éve él itt, és a közösség saját iskolájában korrepetálja a gyerekeket.

A nőtlen Victor Danielsnek van saját külön szobája. „Zavaró tényező életemben, hogy nem tudok barátnőmnek egy romantikus estét összehozni, mert otthonunk közös helyiségeinek használatában osztozunk, és a saját szobám túl kicsi az efajta vendéglátásra.“ – magyarázza.

Az első, az alapító generáció öregedése mélyebb érzelmi problémákat is felvet: „Egy kisebb családban csupán néhány ember gondja vagy tragédiája érint meg bennünket, a nagycsaládban viszont megsokszorozódik a szomorúság is. Nemrégiben a Barátok közül többen is megbetegedtek, illetve meghaltak. Ezek az emberek nem voltak vérszerinti rokonaim, haláluk mégis nagyon megrendített.“- meséli Tam Firestone.

Vannak, akiknek gondot okoz, ha új barátjuk, barátnőjük nem kíván a közösségi életben részt venni, illetve ha lakótársaiknak nem szimpatikus az illető. A legnagyobb kihívás ilyen eseben talán az, ha az újonnan érkező nem kíván bekapcsolódni abba a folyamatos lelki önmunkálkodásba, amely a Barátokra jellemző. Ezt jómagam is megtapasztaltam itt az évek során. Sokáig nagyon furcsa és idegen volt nekem a rendszeres, nyíltszíni lelki élet, elsősorban azért, mert korábban a kommunikációnak ezt a formáját nem ismertem, és nem nagyon akartam feldolgozni életem fájdalmas élményeit és korábbi „destruktív viselkedésformáit“. Bár sohasem terveztem, végső soron egy olyan érzelmek iskoláját jártam itt ki, amely már eddig is jelentősen fejlesztette önismeretemet, emberi kapcsolataimat, és közel száz új barátot hozott nekem.

Béres Zsuzsa

hirdetés
Újságíró, író, kommunikációs szakember vagyok. Szívügyem női sorsok, női történetek felkutatása, ábrázolása, a női generációkon átívelő szolidaritás, nyomot hagyni a következő generációink útkereséséhez! Korábban hat évig az ELLE Magazin szerzőjeként, majd főmunkatársaként kaptam remek lehetőséget minderre. Jelenleg családi memoárt írok, könyvírói pályámat építem.
Előző cikk5 tipp, hogy ne legyen „szegény” a karácsony
Következő cikkAdományvon​al a Bethesda javára