A közvélemény kutatások és a kereskedelmi szervezetek becslése szerint is szegényebb lesz az idei karácsony, családonként átlagosan 20.000 forint körül várható a költés ajándékokra. Ezért is nyitják a boltok egyre korábban a karácsonyi szezont, így remélik, hogy hosszabb idő alatt az apróbb tételekből is összejön ugyanaz a forgalom még akkor is, ha ezt akciós árakkal kénytelenek elérni.
Mit jelent ez a hír az egyszerű fogyasztónak? Jó vagy rossz?
Néhány tanulságot érdemes a hír kapcsán levonni – pénzügyi intelligencia oktatóként szokásom úgy olvasni a híreket, hogy a sorok között is jelentést keresek – és ezt a módszert ajánljom mindenkinek.
Ha igazak a felmérések, akkor egy hat-hét fős családban (mert karácsonykor nem csak apu, anyu és a gyerekek kapnak ajándékot, hanem minimálisan a nagyszülők is) egy főre nem jut több 3.333,- forintnál, de inkább kevesebb. A mai árviszonyok mellett ez tényleg nem sok mindenre elég. Sem a kereskedőknek, sem a megajándékozottnak. Bizony életbe lép a zsigeri reflex, a nadrágszíjhúzás. Ez persze mindenkiben szinte azonnali tiltakozást, és ezzel lemondásérzést, majd pedig lelkiismeretfurdalást vált ki nagyjából ebben a sorrendben.
Ugyanis régről hozott reflexünk, hogy az ünnepnek adjuk meg a módját. És ez teljesen jogos is, hiszen az erre vonatkozó igényt már az ősközösségből hoztuk magunkkal. Az akkori kemény élet meg is követelte azt, hogy időnként legyenek ünnepek, amelyek megkülönböztetett napok voltak, és a lényegük éppen a különbözőség volt. Így végre ki lehetett szakadni a mindennapok monotóniájából, a folytonos küzdésből, kemény munkából. Innentől már csak egy lépés volt szakrális, spirituális momentumokat is keresni az egyes ünnepekhez, hiszen ezek a tényezők további pluszt adtak az ünnep fényének emeléséhez. Ezért olyan lényeges a legtöbbünknek még ma is, hogy karácsonykor, amely az egyik legjelentősebb ünnepünk, különösen kitegyünk magunkért. Ha ez nem sikerül, akkor úgy érezzük, valami különlegestől fosztjuk meg magunkat, sőt ami még rosszabb, a szeretteinket is. Nem véletlen, hogy a karácsony az egyik legstresszesebb időszaka az évnek, hogy éppen akkor van a legtöbb veszekedés a párok között, amikor a leginkább vágynak a békés családi idillre.
Mit lehet tenni, hogy mégse legyen “szegény” a karácsony?
Több megoldást is javasolok, de a módszereket érdemes kombinálni is:
1. Mindenképpen tervezzük meg a karácsonyt jó előre! – ne novemberben kezdjünk el gondolkodni azon, hogy miből lesz ajándék és ünnepi vacsora. Ha nagy a család, akkor különösen érdemes már jóval hamarabb elkezdeni a gyűjtést, mert így havonta kisebb összegekkel megúszható a szükséges pénz előteremtése.
2. A tervezésnek az is része, hogy megállapítjuk az észszerű anyagi kereteket! – állítsunk be a tervbe mindenkinek egy akkora keretet, amelyből valószínűleg lehet ajándékot venni, de nem kell miatta csődöt jelentenie a családnak. Ajándékra a fejenkénti 5.000 forintos keret még a mai árak mellett is bőven elég, bár itt a család igényszintje az alapvetően meghatározó.
3. Ugyanilyen anyagi keretet lőjünk be az ünnepi vacsorához is! – a vacsora is igencsak megterhelő lehet anyagilag, különösen ha nagy a család. A tervezésnél nyugodtan kalkuláljunk kisebb adagokkal, ne főzzünk egy lakodalmas vendégseregnek. De az is megoldás lehet, hogy a családtagok kalákában készítik a vacsorát, és egyikük a sütit hozza magával, a másikuk a köretet, stb. Így kevésbé lesz stresszes a karácsony az időbeosztás tekintetében is.
4. Készítsünk saját kezűleg ajándékokat! – sokan vannak, akik ügyeskezűek, akik szívesen meg is csinálják azt, amit a szeretteiknek szánnak, és még olcsóbban ki is jönnek így. Ráadásul benne van a kezük munkája, ami a szeretet egyik legszebb kifejeződése.
5. Adjunk pénzt ajándékba! – a legtöbben ezt anyagiasnak és fantáziátlannak tartják, úgy gondolják, hogy ezzel leértékeljük a szerettünket, mert “még arra sem voltunk képesek, hogy rendes ajándékot vegyünk neki”. Ettől azonban nem kell félni, ha okosan ajándékozzuk a pénzt. Ha ugyanis a megajándékozottnak van egy határozott és nagyon vágyott célja, amit szeretne elérni, de ennek egyelőre anyagi akadályai vannak, akkor a pénzt nyugodt lelkiismerettel lehet úgy átnyújtani neki a karácsonyfa előtt, hogy ezzel fejezzük ki a feltétel nélküli és lehetőségeink szerinti támogatásunkat a cél megvalósítása érdekében.
Az én fiam annak idején így kezdett el zenélni: nagyon szeretett volna magánének órákat venni, így karácsonyra megkapta a zeneiskola által kiállított befizetési nyugtát a félévi tandíjról. Még most is érzem, ahogy megszorította a nyakam a fiam örömében.
Ezek a javaslatok mind kipróbáltak, nem csak én magam, hanem ügyfeleim is alkalmazzák, és eddig mindenkitől csak pozitív visszajelzéseket kaptam. A meglepő ebben az, hogy ezek tulajdonképpen józan paraszti ésszel is kitalálható dolgok, csak éppen a szokás mindenkinél nagy úr, ezért kell egy kis segítség. Viszont ebből is látszik, hogy a pénzügyek nem bonyolult dolgok, tényleg elég hozzájuk a józan paraszti ész. Az meg mindenkinek van.
