Karácsonyi barátság

karácsonyi sütemények

Még akkor kezdődött, amikor nem is voltak gyerekeink. Alig tudom felidézni, de az bevésődött az emlék képeim közé, hogy egy aprócska konyhában, forralt bor mellett tésztát gyúrunk, karácsonyi formákkal szaggatjuk azt, órákon keresztül, lányok és fiúk együtt és jó nagyokat beszélgetünk az élet megélt dolgairól.

Minden decemberben, öt-hat fiatal pár, kis kosarában dióval, mézzel, vaníliával és csokoládéval összejött az egyik barátnál, és nekifogott megsütni a karácsonyi apró süteményeket.

karácsonyi sütemények

Fiatalok voltunk, teli akarással, teli tervekkel, próbáltuk átugrani az elénk kerülő kisebb-nagyobb gátakat és csak beszéltünk, beszéltünk, miközben sültek a hókiflik, a mézes sütemények, a stollenek és a csokis tallérok. Mert a fiúk ezt szeretik, ezért ez kötelező elem lett az évek során. Éjfélkor pedig mindig előkerült a lila hagyma, a tepertő és a finom puha kenyér.

És teltek az évek. Jöttek a házasságok, voltak nagy szakítások, feltűntek az új partnerek. Aztán lettek nagy válások, és kitartó, szorosan egymásba kapaszkodó kapcsolatok. És megérkezett az első baba, aztán a második, a harmadik, majd a sokadik és mi minden évben advent harmadik vasárnapján találkozunk, és sütögetünk egy-egy szoptatás között, a lábaink között kúszó-mászó kicsikkel, majd a szégyenlős, de kíváncsi közepesekkel és a nagyon magabiztos ovisokkal.

A száznyolcvan hónap alatt vettünk már lakást, építettünk négy családi házat, lecseréltük a mosógépet, kirúgtuk a kőművest (nem egyet, sokat) váltottunk több tízszer munkahelyet, vitatkoztunk arról, hogy meddig érdemes szoptatni, hogy nem kapunk a gyerek lábára kiscipőt, mert olyan aprócska, megbeszéltük, hogy az összetört autó helyett milyet kell venni, hogy mikor kell visszamenni dolgozni, hogy milyen a jó bölcsőde, hogy a körzeti óvodába nincs hely a gyereknek, és azt is, milyen a jó és finom bio cukkini.  

mézeskalács diszítése

Az évek alatt kicseréltük a sütőt is. És most már – elsősorban  – mézeskalácsot sütünk. Együtt a gyerekekkel. A kezdetek óta óriásit nőtt a csapat, a jól lakott apróktól a tizennégy éves kiskamaszig, ma már több, mint harmincan vagyunk ezen a délutánon. Hozzánk nőtt az alkalom, mert tudjuk, ha máskor nem jut idő az évben összefutni, de itt biztosan találkozunk. Már várjuk, hetekkel korábban készülünk, nézzük a recepteket és készítjük a szívünket a találkozásra.   

Amikor belépünk a lakásba és meglátjuk egymást, elkezdődik a karácsony! Ugyan nem a családunkkal vagyunk, mégis az évek alatt szorossá váltak a kötödéseink. Amit régen szégyeltünk elmondani a bukásainkról, a nehézségeinkről, azokon ma már jóízűen nevetünk. Támogatjuk egymást, képzeletben fogjuk egymás kezét és szorítjuk, ha éppen a következő akadályt kell átugrani. És ebből, még most van elég!

kislány süteményt süt

Magamban arra gondolok, jól tettük, hogy egyszer, réges-régen elkezdtünk együtt sütögetni, és nem hagytuk, hogy ez elvesszen. Hogy minden évben felkerekedtünk, akár hóesés vagy lefagyott út próbálta megakadályozni a találkozást. Mert már a gyerekeink is megkérdezik, hogy mikor megyünk sütögetni?

Talán már ők is érzik, hogy kialakítottunk egy közösséget, ami – bár sok mindenen keresztül ment, de –  most is egyben van, számíthat egymásra és még mindig tud együtt mosolyogni, szeretettel, barátian  ölelni!

Írta: Csiszér Éva, főszerkesztő 2016.december 24-én
fotó: pixabay.com

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .