Meghatóan kedves, személyes, és egyúttal költségkímélő megoldás, ha saját kezűleg készített finomságokkal ajándékozzuk meg rokonainkat karácsonykor. Ha az üveget, dobozt ki is dekoráljuk, így megőrizhetnek valamit a karácsonyi hangulatból, az különösen kedvessé teheti az ajándékot.
Camparis citromzselé
Tizenöt közepes citrom levét kifacsarjuk, átszűrjük és hozzáöntünk másfél deci Camparit. Beleszórunk egy kilogramm zselésítő cukrot, és egy citrom reszelt héját. Forrástól számítva 5-6 percig főzzük, pici üvegekbe töltjük. Fejre fordítva az üvegeket a zselé rácuppan a tetőre, és lezárja szorosan. Már kész is!
Karácsonyi szeder- és narancslikőr
Hat hétre jóféle konyakba áztatjuk egy-egy literes üvegben narancshúst, narancs héjának külső, színes rétegét plusz egy kevés kandírozott narancshéjat, és egy másik üvegbe pedig a mélyhűtött, egy doboznyi szedret, egy kevés aszalt vörös áfonyát és néhány szem mazsolát. Hétdecis konyakokhoz annyi gyümölcshúst vegyünk, hogy a literes üveget szépen megtöltse. Aztán karácsony előtt leszűrjük ezt az aromás, illatos, gyümölcsös konyakot, és mézből, szegfűszegből, fahéjból és vízből főzött fényes sziruppal öntjük fel.
A szirupot úgy készítjük, hogy három bögre mézhez adjunk négy-öt bögre vizet, egy kiskanál szegfűszeget, két-három fahéjrudat, egy összetört szerecsendiónak mondjuk a harmadát, sűrűre befőzzük, és annyit használjunk belőle, amennyivel úgy „épp jónak” tűnik a likőr. Aki erősen szereti, annak nem sok szirup kell bele, aki inkább édesen és lágyan, annak mehet bele több.
Narancsos almalekvár
Megpucolunk nagyjából két és fél kiló almát, folyamatosan locsolgatjuk közben néhány citrom kinyomkodott levével, hogy ne barnuljon. Folyamatosan, pucolás közben akár három egész citromot használhatunk fel erre. Ezután lereszeljük a meghámozott almát, és még egy citrom levével összekeverjük. Belereszeljük négy nagy narancs héját és belenyomkodjuk a narancsok levét is. Megszórjuk egy púpozott kávéskanálnyi fahéjjal, egy fél kanálnyi őrölt gyömbérrel és ugyanennyi szerecsendióval. Három kanál mézet csorgatunk rá, és egyelőre úgy harmincdekányi kristálycukrot. Feltesszük a tűzre, és lassú tűzön főzögetjük. Amikor már elég forró, hogy összeérjenek az ízek, megkóstoljuk, és kiegészítjük annyi cukorral, amennyit ízlésünknek megfelelően felvesz – attól függ, mennyire volt édes az alma és a méz.
Van, aki pürésíti ezt a masszát, miután jó alaposan átforralta – én szeretem benne hagyni az almareszeléket, mert gyönyörűen úszkálnak a fehér almaszeletkék a narancshéjtól megfestett aranyszínű lében. Nagyon szép lekvár egyébként.
Amikor jó alaposan átforrt, négy zacskó zseléfixet keverünk hozzá, üvegekbe töltjük (öt-hat üveget szokott megtölteni), és nem dunsztoljuk, csak még forrón megfordítjuk az üvegeket, „rácuppantjuk” a lekvárt a fedőre, és mehetnek is a kamrába. Karácsonyi süteményekhez isteni!
Mandulás-puncsos csokoládékrém
Két tábla finom, legalább 75%-os csokoládét olvasztunk össze egy nagy bögre tejszínnel, két-három evőkanál vajjal, ízlés szerint mézzel, porcukorral, egy kevés vaníliaaromával, egy kupica rummal és egy csipetnyi fahéjjal. Amikor homogén, sűrű, forró massza lett belőle, egy kis zacskónyi, vajon pirított mandulalapocskát keverünk bele, és üvegbe tesszük az egészet. Hűtőben tárolhatjuk, de felhasználás előtt vegyük ki, hogy könnyen kenhető legyen. Süteményekre, kekszekre kenve nagyon finom.
