Emlékszem, mikor még a lányom a pocakomban volt és vettem neki egy fekete body-t ROCK felirattal… azok a tekinteteket a nagyszüleim részéről szinte leírhatatlanok. Egyszerre sugároztak érthetetlenséget és felháborodást. Ám a helyzet a fiatalabb generációk körében sem volt sokkal jobb.
Sosem gondolkodtam azon, hogy vannak-e gyerek színek és ehhez mérten, nem gyerek színek. Ami nekem tetszett rajta, azt rá is adtam. Az első várandóságom alatt, még javarészt a fekete és sötét ruhákat kultiváltam, ezért egyértelmű volt számomra, hogy a babámnak is hasonlóakat fogok venni. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy a babaruha forgalmazók nem osztják ezt a vágyamat, így ruhafestékkel estem neki a fehér bodyknak. Emellett kaptam rengetek kisbaba rucit – rózsaszín, sárga, és egyéb kiscsajos színekben.
Amikor megérkezett őnagysága el is kezdtem a fekete ruhákat ráadni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a szinte áttetszően fehér bőréhez egyáltalán nem illenek. Itt következett egy színesebb korszak, majd, amikor a lánykám 1,5 éves lett ismét fellángolt bennem a vágy a fekete felsők és nadrágok iránt. Imádtam rajta például egy szűk, fekete garbót, annyira szépen kiemelte a szőke haját és az akkor még zöld szemét. Ám, amikor egy plázában ebédeltem vele, láttam az embereken a megrökönyödést, sőt egy középkorú hölgy meg is jegyezte, hogy milyen szép kislány, kár, hogy ilyen gyász színben van. Azokról a villódzó szempárokról már nem is beszélve, amik a halálfejes pólói viselésekor értek minket.
MI VAN???
A gyerekem nem járhat feketében?
Erre a kérdésre egész hamar megkaptam a választ, méghozzá magától az érintettől. 2,5 évesen abszolút divat-öntudatára ébredt a kiscsaj, onnantól kezdve már egyedül ruhát se merek neki venni, mert simán kitalálja, hogy nem veszi fel. Legnagyobb sajnálatomra száműzte a teljesen fekete ruhadarabokat – azok maradhattak csupán, amiken volt valami csillogó kis minta.
Szerencsémre ezzel egyidőben megszületett a második gyerkőcöm, egy kisfiú személyében. Neki pedig nagyon jól álltak az anya által festett fekete bodyk. Mai napig hord fekete és fekete alapon mintás pólókat. Egyelőre még nem tiltakozik ellenük, ez pedig meglepő, mivel már ő is maga dönti el, hogy épp mit vesz fel reggelente.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek jobban elfogadnak egy kisfiún feketét, mint egy kislányon. Ez azért is érdekes, mivel felnőttként ez a szín mindkét nem számára egyfajta alap színként szolgál.
Léteznek egyáltalán fiús és lányos színek?
Időnként megkapom a lányomtól, hogy a kék vagy a zöld fiús szín. Ilyenkor mindig leülök ezzel az 5 éves kis okos hölggyel, és elmagyarázom neki, hogy nem létezik olyan szín, ami csak a lányoknak, vagy épp csak a fiúknak való. Mindenkinek megvannak azok a színek és árnyalatok, amik jól állnak. Ez alapján kell eldönteni, hogy mi az, amit felveszünk. Kivételt képez ezalól a rózsaszín és annak minden árnyalata, mert azt csak lányok hordhatják! Sosem tudnám elképzelni a fiamat – se a férjemet – rózsaszín pólóban, annak ellenére sem, hogy az utóbbi években szinte divattá vált ez a férfiak körében.
Ám, ismerek olyan édesanyát, aki a lányára pirosat nem adna soha, számára az túl intenzív szín egy kisgyermeken. Szerintem egy kisgyermek esetén – a felnőttekéhez hasonlóan – nem érdemes íratlan szabályok alapján megválasztani a ruhatárának színeit. A személyiséghez, színtípusához érdemes válogatni, és ha már nagyobbacska, óvatosan a megfelelő irányba terelgetni. Ezzel alapozzuk meg ugyanis, hogy kamaszként – később pedig felnőttként- ízlésesen és önmagát kiemelve tudjon választani az ezerféle szín és minta között.
fotó: Freepik
Erről a témáról a Család rovatban olvashatsz többet!
