Vitorláshajók, ameddig a szem ellát, kávézók sokasága a parton, narancs- és pálmafákkal szegélyezett utak, lármás piacok, történelmi emlékek – a dél-franciaországi Provence sokoldalú, izgalmas és nyüzsgő, minden korosztálynak ajánlható úticél, derül ki fotós kolléganőnk képes úti beszámolójából.
A tengerparti városok jellegzetessége a rengeteg kikötő és vitorláshajó, ameddig a szem ellát. Egy helyi halásztól megtudtuk, hogy a hajók évente csak pár napot, legfeljebb egy hetet vannak kint a nyílt tengeren, egyébként csak horgonyoznak a kikötőkben. Toulon külön érdekessége, hogy itt állomásozik a francia hadsereg hadiflottája is.
A kikötői hangulathoz hozzátartozik még a rengeteg sirály és a kávézók sokasága, végig a parton, ahol megfizethető áron juthatunk hozzá a franciák egyik kedvenc csemegéjéhez, a galette-hez (négy részbe hajtott palacsinta különböző töltelékekkel).
A dél-franciaországi emberekre jellemző, hogy sem a közlekedési szabályok, sem a hőség nem érdekli őket, lazán élik világukat strandpapucsban akár az út közepén is.
Tovább indultunk a déli parton, keleti irányba, a narancs- és pálmafákkal szegélyezett utakon, vakítóan fehér házak mellett. Úticélunk Bormes-les-Mimosas volt, mintegy száz kilométerre a part mentén Marseille-től. Kis közlekedési dugó, majd pár óra a napon, ami alatt a különböző árusok kopogtattak az ablakon, hogy színes portékáik magas minőségéről meggyőzzenek, és végül Bormes-les-Mimosas értünk.
A tengerparti kisváros utcái szűkek, kanyargósak és macskakövesek, szerpentinszerűen szöknek a hegyoldalba. Mindenhol leander és narancsfák, az emberek pedig szó szerint belakják az utcát. Ezen a környéken a házak tényleg csak alvásra szolgálnak, a lakók pedig szabadidejük jórészét az utcákon töltik kis kávézókban és szűk tereken. A térszerkezetnek köszönhetően pedig kitűnő kilátás nyílik a tengerre, illetve a közeli félszigetre, amin halászfalu áll.
A parttól északabbra lankásabb a táj, rengeteg szőlőültetvénnyel és kis vidéki kastélyokkal.
Franciaország déli részén, bármilyen kicsi város az úticél, szinte biztos, hogy van benne egy templom, kápolna a régió védőszentjének szentelve. Az istentiszteletek, sőt esküvők is nyitottak bárki számára, akár turistaként is be lehet menni rájuk, egyetlen kritérium, hogy lehetőleg ne zavard a szertartást. (Amikor mi ott voltunk, akkor egy család kiváncsiskodott be a templomba, az esküvőre, melynek legfiatalabb tagjának első dolga volt elvágódni a kövön és százhúsz decibellel tudatni ezt mindenkivel, és még így sem szólt rájuk senki.)
Marseille, a déli rész központja, a gyarmatok korában a második legnagyobb francia város volt, kikötője pedig mai napig a legtekintélyesebb az egész országban. Jelenleg is Franciaország kapuja a volt gyarmatokról bevándorlóknak. Talán pont ez adja Marseille sokoldalúságát. Állandóan nyüzsgő és építkező város, ami a part egy részét elfoglaló indusztriálisabb negyedtől a kicsit távolabbi érintetlen mészkő sziklaszirteken át a történelmi óvárosig a legkülönbözőbb látványokat tárja elénk.
A tengerszint felett 162 méterrel a város tetején a Notre Dame de La Garde található, ami egykor a tengerjárók védőszentjének lett emelve a 19. században.
A tengerjárók azonban nem tűntek el nyomtalanul, a kikötőben a mai napig rengeteg halászhajó horgonyoz, ami egy része napi szinten halászik is, hogy utána a helyi halpiacon adjon túl a zsákmányán.
A halpiacokat gyenge idegzetűeknek nem nagyon ajánlom. A halak és a tenger különböző gyümölcsei a szivárvány minden színében képviseltetik magukat, a szag pedig több, mint jellegzetes. Ehhez tartozik a zaj, amit a kofák és a sirályok együttesen keltenek. Ezt egészíti ki a lakosság harsány színessége mind kulturálisan, mind etnikailag. A nagy fokú bevándorlásnak köszönhetően külön arab ill. fekete negyedek is alakultak ki az északabbra fekvő külvárosban, azonban azok nem feltétlen turistáknak valók.
A parttól nem messze emelkedik a híres If vára, ami a Monte Cristo grófja regényből vált ismertté a világirodalomban. Mindent összevetve Marseille nem feltétlenül elegáns, annál inkább sokoldalú, izgalmas és nyüzsgő, ennek minden velejárójával. Provence pedig még ennél is változatosabb, ajánlható minden korosztálynak!
Szöveg és fotók: Farkas Boglárka
