Szenvedélybeteg kisgyerekek – cumi vs. ujjszopás

cumi vagy ujjszopás

Cumik… Az egyik gátolja a beszéd beindulását, a másik fogszabályozóhoz vezet. Igazak-e ezek, és van-e egyáltalán beleszólása a szülőnek abba, hogy gyermeke melyiknek és meddig hódol?

Maga a szopás, köztudottan megnyugtatja a babát, később pedig a kisgyermeket. Ezért van az, hogy ha fáradt vagy nyűgös egy csemete, akkor egyből ehhez az önnyugtató módszerhez nyúl.

A cumi, azaz a 22-es csapdája

Sokan már az első naptól cumit tesznek a kisbaba szájába, mondván, így kevesebbet sír. Igen ám, de ezzel egy ördögi kört indítanak el. Többet veszíthet, mint nyer az ember, hisz a pici;

  • felriadhat éjszaka, ha kiesik a szájából alvás közben
  • óriási hiszti veszi kezdetét, ha eltűnik a kedvenc cumika
  • késleltetheti a beszéd beindulását
  • akár beszédhibát is eredményezhet, hisz cumival a szájában próbálja kiejteni a szavakat
  • nehéz elhagyni, főleg óvodába kerülésnél jelenthet gondot
cumizás
grafika: Freepik

A cumi önmagában nem okozza a fogak deformitását, ez egy nagy tévhit! Ám ezért, fontos mindig életkornak megfelelőt vásárolni, hiszen mindnek külön kialakítása van.

Leszokás a cumiról

A bölcsődében, alváshoz még engedik a cumizást, az óvodába azonban már nem. Így érdemes akár 1-2 hónappal a kezdést megelőzően elkezdeni a leszoktatást. Fontos azonban, hogy ez sose legyen drasztikus és azonnali, mivel ez traumát jelenthet a kicsinek. Jó, ha van a gyermeknek egy kedves, kedvenc alvókája, plüsse, hogy a cumi letétele után se érezze magát „egyedül”.

Így csináld:

  • Mondd neki, hogy ő már nagy, a cumi pedig kisbabáknak való (figyelj a hangsúlyra, sose legyen gúnyos és ne szégyenítsd meg vele mások előtt)
  • Az első tanácshoz kötődően adjátok oda a kistesónak, rokon babának vagy tegyétek fel egy bokorra, mondván a tündérke elviszi egy kisbabának. (soha ne Te dönts erről, hagyd, hogy ő csinálja, ő engedje el a cumit)
  • Ha semmikép se akarja elhagyni a cumizást az ovi kezdetéig, beszéld meg vele, hogy otthon, alváshoz még használhatja, de az utcán és az oviban nem

Ujjszopás, avagy nyálas foltok mindenütt

A babák 3 hónapos korukban találnak rá az ujjszopás tudatos alkalmazására – általában a hüvely- vagy a mutatóujj szopizása a leggyakoribb. Mivel a nyál emésztő enzimeket tartalmaz, így az adott ujj bőre felázhat, kisebesedhet, a köröm rajta vékonyabb lehet. Ez később, ha a gyermek abbahagyta, helyreáll. Az ujjszopás 5-6 éves korig teljesen normális, remek stresszoldó, relaxáló módszere a kicsiknek.

ujjszopásTévhit, hogy az ujjszopástól egyenes út vezet a fogszabályozóig, ám sokak szerint képes annyira megváltoztatni a felső íny ívét és a szájpadlás boltozatát, hogy azt később korrigálni kell.

Ami a cumival szemben előny:

  • nem befolyásolja a beszédfejlődést és az artikulálást
  • a gyermek aktív tevékenységeinek számával fokozatosan csökken az ujjszopással töltött idő

Leszokás az ujjszopásról

Az újszopás hátulütője, hogy nem lehet kvázi elvenni, mindig kéznél van, illetve fertőzéseket szedhet össze általa a gyermek– az utcán, a játszótéren mindent megfog, az ujját utána pedig beveszi a szájába, mindennel együtt, ami rátapadt. Ezért is próbálhatják a szülők egyről a kettőre leszoktatni róla.

Így csináld:

  • mondd el neki, hogy ő már nagy az ujjszopáshoz
  • beszéld meg vele, hogy korlátozza otthonra ezt a fajta önnyugtatást
  • a lányoknál az is remekül beválik, ha valami nagyon halvány körömlakkal kifested a körmét és elmondod neki, hogyha szopizza, akkor bizony hamar lefog kopni
  • bevethetsz keserű lakkot is, de ezt csak pár napig érdemes alkalmazni

Összeségében elmondható, hogy a gyerekek idővel mind a cumiról, mind pedig az ujjszopásról leszoknak. Ezt a folyamatot meg lehet gyorsítani, de csak együttérzéssel, türelemmel és fokozatossággal. Segíthet, ha adsz a csemetéd kezébe más stresszlevezetési módot – pl. sport – vagy önnyugtató módszert – pl. gyerekjóga. Segít, ha letolás helyett, a várt viselkedést dicséred – pozitív megerősítés.

Amennyiben a cumi vagy az ujjszopás iskoláskorban is intenzíven jelen van gyermeked életében, érdemes pszichológushoz fordulni, mivel a hátterében szorongás, netán fel nem dolgozott trauma is állhat.

Fotók: Freepik, Pixabay, Pinterest

Erről a témáról a Kisgyermek fejlődése rovatban olvashatsz többet!

 

hirdetés