Emlékezünk, gyertyát gyújtunk, tököt faragunk és bulizunk. Mindenszentek és Halottak napja méltóságteljes, csendes tisztelgés, befeléfordulós családi hagyomány nálunk. Az utóbbi években itthon is egyre népszerűbb Halloween ünnepe pedig pogány hagyományaihoz híven ennek épp ellentéte: színes, harsány, kifelé fordulós.
Régebbi időkben a népszokások, rítusok fogták kezünket, segítettek, hogyan ünnepeljünk, hogyan örüljünk, hogyan szomorkodjunk, és azt is megszabták, hogyan gyászoljunk, szavakat adtak a szánkba, viseletet ránk, és viselkedésformát is. Mindenszentek ünnepének, és Halottak napjának is meg voltak a rítusai, de mára kikoptak: kevés családban terítenek ezekben a napokban a halottaknak is ebédnél, alig van, aki megsüti a mindenszenteki kalácsot, nem szoktunk már kenyeret és bort kivinni a temetőbe, de mécsest még gyújtunk, és viszünk virágot a sírokra.
A keresztény hagyományban Mindenszentek azoknak a névtelen szenteknek az ünnepe, akiket nem őriz külön ünneppel a naptár. Ha úgy tetszik, mindazok ünnepe ez, akik nekünk, csak nekünk fontosak, akikről nekünk kell megemlékeznünk. Őseink, felmenőink, akiket nem is ismertünk, csak hordozzuk magunkban az ő életüket, és mindazok, akik személyes ismerősként nagy hatással voltak ránk, vagy akiket sosem ismertünk személyesen, és mégis életük vagy alkotásaik üzenetek voltak számunkra.
A Mindenszentek ünnepét másnap követő Halottak napja Magyarországon családi ünnep, találkozunk, látogatjuk egymást, más-más viszony fűz a halotthoz, ugyanaz a személy egyikünknek az édesapja, másikunknak a férje volt, testvére, gyermeke, de ebben az ünnepben közös a szertartás, közös az emlékezés.
A Halloween éjszakája se szól másról, kaput nyitunk a rejtett világ felé, bekukucskálni vágyunk, mi van az elmúlás után, és egy bolondos mulatságban megengedni, hogy élet és halál összeérjen, ahogyan a hétköznapjainkban is összeér, csak olyan nehéz tudatában lenni. Ősi kelta hagyományokból alakult ki ez az ünnep, amelyet elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe ötvözi a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napjának szokásait.
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
A világ különböző részein másként és másként ünnepelnek október 31-én: az angolszász országokban a Halloween a gyerekeket hozza lázba, különösen Amerikában. Ausztriában és Németországban népes jelmezes felvonulásokat rendeznek ilyenkor a nagyobb városokban, Romániában pedig bált tartanak a hírhedt törcsvári Drakula-kastélyban.
Halottak napján a temetők sötétedéstől olyanok, mint egy-egy kisváros a fényeivel. Szép íve van ennek, ezekben a napokban tüzek, fények kerülnek az otthonainkba is, hosszú, sötét esték, lámpásokat, mécseseket gyújtunk, egyre-egyre többet. A temetőkben kezdjük a világítást, így indul a november, és úgy folytatjuk, hogy fényekkel díszítjük házainkat, az élet terét, egészen karácsonyig, amikor már a születést, és az újjászületést ünnepeljük. A mécsesek ugyanazok, csak ahogyan most megindulunk a télbe, akkor már kifelé tartunk belőle, és megint családban vagyunk, megint hívjuk és köszöntjük egymást.
szöveg: Paulon Viktória
