Hasfájáson innen és túl

hasfájós baba

Anyuka és két hónapos babája találkoznak egy ismerőssel. „Hű, megszületett? Még nem is láttam! De aranyos! Milyen baba?” – hangzik a kérdés csillogó szemekkel. „Óóó! Igazán szerencsénk van: nyugodt, jó baba!” – hangzik a válasz. Vagy: „Jól vagyunk végül is, csak hasfájós lett 3 hetes korában.” Esetleg: „Olyan, mint a nővére volt: igazi többemberes baba.”

Járjunk utána a válaszoknak! Miben különböznek a „hasfájós” („kólikás”), „többemberes” babák a „nyugodt, jó babáktól”?

A hasfájós

Hasfájósnak (kólikásnak) szoktuk mondani azokat a babákat, akik sírnak, sírnak, sírnak, a szülők próbálkoznak ezzel, azzal, mindennel, a sírás mégis napról napra ismétlődik. Anya és apa pedig kimerült, tehetetlen, elkeseredett. Olyan mindennapi sírások ezek, amikre a szülők nem találnak gyógyírt.

A többemberes

A többemberesnek hívott babáknak lehet, hogy nincsenek vigasztalhatatlan sírásaik, viszont valószínűleg egész nap kézben vannak. Esetleg órák hosszat szopiznak, gyakorlatilag csak a cicin elégedettek. Mindezektől még hívhatnánk őket „nyugodt” babáknak is. Amitől „többemberesek”, hogy közben a szülők kimerültek, elégedetlenek vagy csalódottak. Talán azt gondolják, hogy egy ennyi idős babának jobban „el kéne lennie”, vagy többet kéne aludnia, vagy önállóban kéne (el)aludnia. Esetleg az a nehézségük, hogy a babázás mellett óriási erőfeszítések árán tudják elvégezni mindennapi, praktikus teendőiket. Megfőzni az ételt, gondoskodni róla, hogy reggel a család apraja-nagyja tiszta, száraz ruhát tudjon felvenni, felöltöztetni a „nagy” kétévest stb. És akkor még gondolni sem mertek a saját pihenésükre, feltöltődésükre…

A nyugodt, jó baba

A „nyugodt, jó baba” baba szülei ezzel szemben elégedettek. Az is lehet, hogy a baba egész nap anyán-apán lóg, de ez a szülőknek valamiért jól bírható. Az is lehet, hogy kevesebbet van testközelben. Ami biztos: a kialakult helyzet a szülőknek rendben van.

Mitől más az enyém, mint a másé?

A babák között kerestük a különbséget, és rendre a szülőknél kötöttünk ki. Persze, a babák között is vannak különbségek.

Különböznek a múltjukban. Abban, hogy eddigi életük során mennyi sírnivalót gyűjtöttek össze. Néhány példa, pusztán az illusztráció kedvéért, a teljesség igénye nélkül:

  • Milyen várandósság után született a baba? (Tervezték, várták? Nagyon rosszkor jött? El akarták vetetni? Nyugodt várakozás volt? Esetleg súlyos gyász érte várandósan az anyát?)
  • Hogyan született, és a születés után közvetlenül mi fogadta? (Természetes, beavatkozás mentes születés? Fogós befejezés? Császár? Gyors leszívás, mérés, fürdetés? Inkubátor? Anya pocakmelege azon lucskosan?)
  • Azóta milyen hatások érik? (Nyugodt családi közeg? Sok feszültség a családtagok között? Sok testközelség? Sok „letéve” levés? Hosszú kórházi tartózkodás, sok tűszúrással? Puha, meleg anyucici? Cumisüveg gumicumija?)

Különböznek a babák a temperamentumukban is. A temperamentumon múlik például, hogy hogyan kezelik azt a helyzetet, ha valamit nem kapnak meg, amire szükségük van. (Jelez ugyan, de aztán inkább magába fordul? Amint hiányzik valami, teljes hangerővel ordít, amíg csak meg nem kapja? Türelmesebben, finom jelzésekkel indít, és csak akkor kezd üvölteni, ha végképp bírhatatlan a helyzet?)

Amiben nem különböznek a babák az az, hogy mire van szükségük. Sok, nagyon-nagyon sok testközelségre éjjel-nappal és anyamellre. Életük első pillanatától, sokáig. Folyamatos testközelséget kérnek a babák életük első jó pár hónapjában, és cicit-cicit-cicit. Sokat, sokszor, bármikor, bármennyit, korlátlanul. Ebben nem különböznek. Abban különböznek, hogy mennyire „fér bele” nekik, és hogyan reagálnak arra, ha nem ezt kapják.

Babahasználati útmutató

Ha a babákhoz használati útmutató járna, az valahogy így hangzana:

„Fontos tudnivaló! A szerkezet több alkatrészből áll. A nagyobbik alkatrész a tápegység, a kisebbik a baba. Egy babához több tápegység tartozik. Az a tápegység, amin egy speciális alkatrész – az ún. cici – található, az elsődleges tápegység. A cici a baba csatlakozási pontja. A baba üzemképessége kizárólag az egyik tápegység szoros közelségében biztosítható. Rövidebb időszakokra a másodlagos tápegységek is biztosítják a működőképességet, a nap nagy részében azonban az elsődleges tápegységen levő csatlakozási pont zavartalan elérhetőségét is biztosítani kell az üzemi állapothoz. Vigyázat! A tápegységtől illetve a csatlakozási ponttól való eltávolítás üzemi hibát, vagy akár hosszú távú károsodást is okozhat a készülék egészében!

Ezt a „használati utasítást” testünk és lelkünk ismeri. Valamiért azonban az eszünkkel mást gondolunk a babákról ebben a kultúrában. Ezért olyan sok errefelé a „hasfájós” baba. A „hasfájás” kifejezést több okból szerencsétlennek tartom. Talán a leglényegesebb gondom vele az, hogy amikor „hasfájásról” beszélünk, akkor arra figyelünk, hogy mi a baja a gyereknek. Fordítsunk a fókuszon! Keressük meg, hogy mi segít rajta!

Segítség! Sír, sír, sír, ordít!

Sok kutatás támasztja alá azokat a hétköznapi tapasztaltainkat, amik szerint a síráson, „hasfájáson” a válaszkészség növelése segít. A válaszkészség növelése azt jelenti, hogy még pontosabban azt adod a babának, amire éppen szüksége van. Mivel a babának a fent leírt test- és ciciközelségre van szüksége, a gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy ha sírós a babád, menj hozzá közelebb!

Nem csak akkor, amikor sír, hanem egész nap! Mert sok baba egész nap „egészen jól elvan” letéve, aztán este jön a menetrendszerű, vigasztalhatatlan sírás. Ők azok a babák, akik nem azonnal üvöltve követelik a jussukat. Délelőtt még „elvannak letéve”. Még kora délután sem kiabálnak, ha távolság van köztük és az életet jelentő másik között. De estére már akkora hiány gyűlik össze, amit már csak üvöltéssel lehet kifejezni. Valójában ezek a babák is folyamatosan jelzik, hogy testközelben szeretnének lenni: üzeni testtartásuk, kéz-, láb- és fejmozdulataik, hangjaik – csak ezeket a jeleket a mi kultúránk embere már nehezen veszi észre, illetve nem jól értelmezi. Akinek egyszer kinyílik a szeme ezekre a jelekre, tovább nem tudja őket válasz nélkül hagyni, annyira beszédesek! Az esti sírás pedig már valóban vigasztalhatatlan. Ekkor is nagyon fontos a testközelség, ha nem is hoz csendet, sőt! Olyan ez, mintha mi két hónapon át napi 3 órát aludnánk. Utána alszunk egyszer 8 órát. Ez az út, ez kell nekünk, de egyszer 8 óra alvástól még nem leszünk pihentek. Az esténként síró babának is a testközelség és a szopi hiányzik, mégsem tudjuk 1-2 óra alatt feltölteni a 8-12 óra alatt kiürült raktárakat. Ha kezdődik a sírás, vegyük fel, és éljük túl valahogy az estét. Majd változtassunk az egész napunkon! Menjünk közelebb hozzá!

Könnyebb, mint gondolnád!

Mit jelent a „közelebb menés” a gyakorlatban? A letevésnél közelebb van a karban levés. A karban levésnél közelebb van a hordozás (hordozóeszközben, jól!).  A hordozásnál is közelebb van a cici. Minden babához lehet közelebb menni!

De hogyan lehet ezt fizikailag bírni? Ó! Nagyon jól – ha ismered a módját! Fontosak az apró részletek! Fontos, hogy megtaláljátok azokat a technikai megoldásokat (akár a hordozáson, akár a szoptatáson, illetve a kettő kombinációján, a hordozva szoptatáson belül), amik neked is könnyedek, kézreállóak, beválósak a mindennapjaidban, és a baba is azt kapja, amit igazán kér. Ha finoman, egymásra hangoltan együtt lüktettek, sokkal könnyebbek a mindennapok, mintha nagy sírások, és verejtékes küzdések határozzák meg a hangulatot.

Fontos tudni, hogy vannak olyan esetek is, amikor a baba azért sír sokat, mert valóban valamilyen betegség kínozza. Ilyen lehet pl. a tejfehérje-érzékenység, amikor az anya által elfogyasztott tejtermék okoz fájdalmas panaszokat a babának. Ez az állapot más tünetekkel is jár a síráson kívül, és az anya tejmentes diétája elvágólagosan megszünteti a problémát. A tejallergia csak egy példa. Ha a síráson kívül mást is látsz a babán, ami nyugtalanít, vagy egyszerűen azt súgja anyai megérzésed, hogy itt valami baj van, járj utána, és találd meg vagy zárd ki megnyugtatóan a betegséget!

Nem vagy egyedül!

Ha szeretnél még kérdezni, beszélgetni a témáról, vagy szeretnéd megtalálni a ti technikai megoldásotokat a testközelségre, szeretettel ajánlom Bevezetés a babahordozásba tanfolyamunkat! Ha szívesen találkoznál, beszélgetnél olyan anyukákkal, akik ehhez hasonlóan néznek babájukra, kisgyerekükre, gyere el klubunkba és szoptatást támogató csoportunkba!

fotó: pixabay.com
hirdetés

5 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Hali!
    Az én kis Bogikám most 3 hónapos, és szerencsére nem hasfájós baba. Viszont többemberes, az tuti. Szereti a nagy társaságot!
    Hordozókendőt akartunk venni, mert eleinte nagyon nem lehetett letenni, és így a házimunka elmaradt, vagy szüleink végezték el.
    Aztán döntöttünk: nem akartam, hogy általános iskolás koráig és tovább! a testemen hordozzam, mert fizikailag nem bírnám. Így következtek a letevések, amibe egyre rövidebb idő alatt beletörődött szegényke. Bog nagyon boldog, amikor folyton a karjainkban hozzuk-visszük a lakásban, ám ez csak du. 5 utántól a lefekvésig jellemző.
    Napközben alvásidőben bizony le kell tennem. 2 percre rá már alszik is. Továbbá napközben játékidő felét az utazóágyban tölti (hol egyedül, hol velem), rugdalózik, gügyöget a játékokhoz, félidőben pedig a karjaimban, vagy a lábamon ülve nézelődik a lakásban. Amikor közvetlenül etetés után egyedül „elvan”, akkor végzem a házimunkát, hogy a hétvége és az este szabad legyen a kiscsalád egészének.
    Nincs kendőnk, viszont van már kengurunk, általában boltba viszem benne, illetve várjuk a tavaszt, hogy kiránduljunk a Mecsekben! :-)Szerintem megtaláltuk a határt, hogy legyen eleget velem (és férjemmel) és eleget egyedül is, hogy önállóan felfedezhesse környezetét.

    Megjegyzés: Azért sem vagyok vele a nap 24 órájában, mert rosszakat hallottam/láttam a túlzott anyai kötődésről, ami sajnos nem múlik el 20 éves korára sem, ezáltal képtelen saját életet kialakítani, azaz bizonyos minimum szinten függetlenedni! Szerintem ezt kis mértékben tudatosan kerülni kell.

    Üdv!
    SAndi

    • Szia SAndi!

      Dilemmáztam, hogy válaszoljak-e a hozzászólásodra, hiszen nem hagytál benne nyitott kérdést, megjegyzést. Azért döntöttem úgy, hogy válaszolok, mert a végső megjegyzésed mögött olyan tévedések vannak, amik nagyon fontosak a témában, és amiket fontosnak tartok tisztázni.
      Amiről írsz: hogy 20 éves korában is az anyján csüng a gyerek, azt – ha ezeket a pszichológiai fogalmakat helyesen szeretnénk használni – nem túlzott, hanem bizonytalan kötődésnek hívjuk. Valóban, a gyermek akkor tud leválni a szüleiről, és a szülők a gyermekről, ha a köztük levő kötődés biztonságos. A biztonságos kötődés kialakulásának kulcsa pedig, hogy az anya (illetve a baba életében állandó néhány gondozó felnőtt) a babának, az első életévében lehetőleg mindig a segítségére siessen, amikor csak annak segítségre van szüksége, és a megfelelő segítséget kapja. Ennek hatására a gyermek az első életév során megtanulja, ha bármi gondja van, arra van megoldás, van segítség a bajban. Megtanulja, hogy az emberek megszólíthatóak, a világ pedig biztonságos. Ezzel a megszilárdult kötődéssel kezd el önállósulni: indul neki a tipegőkornak, majd az egész életnek, hiszen bizonyított, hogy az első évben kialakult belső modellt az egész életünk során használjuk, és alapvetően határozza meg emberi kapcsolatainkat. Mint ahogy az is bizonyított, hogy az első életév legfőbb kommunikációs csatornája az érintés, és hogy az első hónapokban a babáknak folyamatosan több-kevesebb segítségre van szükségük. Túlzás nélkül állíthatjuk hát, hogy a babák „üzemszerűen” többemberesek, és folyamatos testkontaktust várnak tőlünk. (Nagyon ajánlom a Babafalva portálnak ezt a cikkét a témában!)
      Visszatérve hát az eredeti összefüggésre: a gyermek annál önállóbb lesz nagy korában, minél felszabadultabban lóghatott rajtunk bármennyit az első életévben. Mindez elsőre talán ellentmondásos, a fenti összefüggések ismeretében azonban nyilvánvaló. A gyakorlat pedig messzemenőkig megerősíti ezt az elméleti fejtegetést!
      Azt gondolom, hogy Te nagyon érzékenyen figyeled Bogi jelzéseit, és ott vagy neki éppen eleget ahhoz, hogy – ahogy ezt gyönyörűen le is írod – minden rendben legyen Veletek. Igazán nem aggódom Értetek! 🙂
      Azonban azt írtad, hogy döntöttetek. Én pedig úgy látom, hogy döntésetekkel olyan lehetőséget vetettek el, amit nem ismertek valójában – nem ismertek eléggé ahhoz, hogy dönteni tudjatok felőle! Hiszen hozzászólásodban vissza-visszatér a házimunka kontra testközelség kérdése. E kettő összeegyeztetése a babahordozás fő profilja! A babát magamra kötöm, és bármit megcsinálok a háztartásban! 🙂 Ezért, és mert nagyon szeretnék kóstolót adni Neked a babahordozás élményéből, csábítalak! 🙂 Nem tudom, hol éltek, de ha tudtok, gyertek el egyszer a Hordozóházba egy állandó nyitvatarásunkra, vagy gyertek el a klubunkba! Ezek a lehetőségek ingyenesek, és ilyenkor tudunk beszélgetni hétköznapi tapasztalatainkról, valamint a segítségünkkel ki tudjátok próbálni, milyen érzés, amikor finoman és szorosan Rajtad van a babád. Nem feltétlenül kendőben. Nagyon sok hordozóeszköz(ünk) van, és meg tudjuk keresni, melyik a szívetekhez legközelebb álló. Hozzátok el a kengurutokat is, hogy együtt megnézzük, hogyan lenne jó használni! A hosszútávú hordozás titka a jó hordozóeszköz és annak helyes használata. (Én igazán hosszan hordozom a gyermekeimet, de a kisiskolás kor azért erős túlzás! Az elsős fiamat már rég nem hordozom, ő viszont boldogan hordozza közel kétéves lányomat. :))
      A felsorolt ingyenes lehetőségeket tovább tágítja egy tanfolyamunk, amin pontosan ilyen dolgokról szoktunk beszélgetni, és pontosan ilyen dolgokat szoktunk kipróbálni, amilyenekről eddigi válaszom szól. Hogyha esetleg annyira felkeltettem az érdeklődésedet, hogy szívesen jössz, szeretettel várunk Bevezetés a babahordozásba című tanfolyamunkon is!

      • Köszönöm a pozitív, építő jellegű kritikát,
        de jelen pillanatban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem a fővárosban élünk. Fiatalok vagyunk, nincs rá keret, hogy saját lakást vegyünk ott, távol a szeretteinktől. Addig próbálkoztunk a munkahely- és egy élhető lakhely-kereséssel, hogy szülés előtt egy (azaz 1) hónappal sikerült elköltöznünk egy másik megyeszékhelyre. Így nem tudok elmenni a Hordozóházba.
        Üdvözlettel: SAndi

  2. A 3 és féléves fiam nagyon szeret egy mesét. Nem akarok ellenreklámot, így nem írnám a szerző nevét, mert amúgy nagyon zseniális meséket ír. Nos a nagyfiam kedvence egy olyan mese, ahol az alvó újszülött kistestvér fölébred, hosszan sír, majd anyuka(karjában a babával) hosszasan magyarázza a tesóknak, hogy ez azért van , mert fáj a hasa, mert a kisbabáknál sokszor van ilyen…stb. Végülis bababarát módon kezelik a dolgot, igaz a cici nem kerül elő, de végül elringatja édesanya a babát.
    Én elvi okokból máshogy mesélem a fiamnak. Hogy az anyuka nem tudja mi a hasfájás oka, néhány kisbaba gyakrabban sír, mint a többi. erre a nagyfiam felsorakoztatott a minap vagy egy tucat lehetséges okot, hogy szerinte miért sír a baba(van egy másfél éves öccse,azért ilyen ügyes):
    -talán még álmos,és aludni szeretne,de nem tud.
    -talán hiányzik neki az,mikor az anyukája hasában volt
    -talán megijedt
    -talán fél valamitől
    -talán játszani akar, de nem tud, és ezért szomorú
    -talán szeretne mondani valamit, de még nem tud beszélni és ezért mérges
    -talán nem tetszik neki a szag a szobában
    -talán fázik, vagy melege van.
    Nem győztem álmélkodni! Figyelemre méltónak tartom, hogy csupa lelki , érzelmi okra gyanakszik! Arra gondoltam egyből, hogy micsoda vele született empátiás képességtől fosztjuk meg gyerekeket,ha azt tanítjuk, hogy a csecsemők a hasfájásuk miatt sírnak.

  3. sziasztok. ebben van nagyon sok igazság!nekem a kisfiam 30.-lesz 1 éves. és bátran mondhatom nem voltak ilyen problémáim. anyám mindig mondta elkényezteted a gyereket de én nem igy gondoltam .azért nekem szerintem sokkal könnyeb volt mint másnak mert anyám mindent megcsinált nekem mivel együtt lakunk. viszont BÁLINT is volt sirós de megoldottam az ijen gondját ,vettem MECSEK TEÁT A PATIKÁBAN ÉS SEGITET NEKI AZóTA IS HASZNÁLOM.de viszont amikor csak kicsit is sirdogált anya ugrott és ott voltam. de azért nem mindig volt segitségem ezért nekem is voltak házimunkáim de megoldottam öket mert ugy voltam vele hogy megvárnak engem és senki se csinálja meg helyettem . igy aztán mikor föztem én kivittem a konyhába és a babahordozoba aludt édesdeden nagyon elégededt volt és mindig kéznél voltam ez a mai napig igy megy és már majdnem egyedül megy. én csak azt tanácsolom mindenkinek legyen türelmes mert nagyon sok szép perc vár ránk ÉDESANYÁKRA!!!!!!! azt még tudnotok kell hogy én egy percet nem tudtam szoptatni mivel nem volt tejem.kb 2 hetes korátol hordtam a NÖI TEJET ahogy a szakemberek mondják. és még hozzáteszem azt a tényt hogy BÁLINT ÖRÖKBEFOGADOTT BABA. talán ezért még jobban igyekeztem megfelelni az anyai szerepre. mi nagyon vártuk öt ISTEN a megmondhatója. de nem csépelem it a szot sok sikert kivánok mindenkinek a babázáshoz!!!!!! sziasztok üdv mindenkinek ELVIRA.

Comments are closed.