A szülés utáni első hat hét az intenzív változások időszaka. Ismerkedünk az új jövevénnyel, lábadozunk a szülés után, küzdünk a ránk törő érzelmekkel és közben a háztartással is foglalkozni kell. Összegyűjtöttünk néhány tippet gyakorló anyukáktól, hogy hogyan könnyíthetjük meg magunknak ezt az időszakot.
1. Kérjünk segítséget!
Még szülés előtt szervezzük meg, hogy legyen segítségünk az első néhány hétben. Lehet, hogy ilyenkor még azt gondoljuk, hogy mindennel megbirkózunk egyedül, de ne felejtsük el, hogy a szülés megvisel fizikailag – akár hüvelyi úton történik, akár császármetszéssel. Ne szégyelljünk segítséget kérni.
Olyan személyt hívjunk segíteni, főleg, ha be is kell költöznie hozzánk erre a pár hétre, akivel fesztelenül tudunk viselkedni, akinek megmondhatjuk, ha arra vágyunk éppen, hogy magunkra hagyjanak, hogy pihenjünk, vagy aludjunk egy jót.
A segítővel beszélgessünk még szülés előtt a gyermeknevelési elvekről, amiket követni szeretnénk, hogy ne töltsük a gyermekágyas időszakot az altatás, szoptatás vagy dajkálás körüli terméketlen vitákkal.
Tisztázzuk azt is, hogy elsősorban a háztartás vezetésében van szükségünk segítségre, hogy elég időt tudjunk fordítani a babára és a pihenésre, nehogy aztán abba a helyzetbe csöppenjünk, hogy a nagymama babázik, amíg mi egész nap takarítunk és főzünk.
2. Készüljünk fel elméletben – amennyire csak lehetséges – a baba körüli első hetek teendőire:
2. Készüljünk fel elméletben – amennyire csak lehetséges – a baba körüli első hetek teendőire:Olvassunk a szoptatásról, altatásról, legyenek kéznél azok a könyvek, vagy cikkek, amikben gyorsan utánanézhetünk, hány fokos vízben kell fürdetni a babát, vagy mikor vihetjük ki levegőztetni. Ha van rá lehetőség, menjünk el csecsemőgondozási tanfolyamra, szoptatós baba-mama csoportba.
3. Miután hazatértünk a kórházból, pihenjünk, amennyit csak lehet.
Az első néhány napban nyugodtan ágyban maradhatunk a babával, és aludjunk, amikor ő alszik. Osszuk meg párunkkal az éjszakai teendőinket: amíg mi felkészülünk a szoptatásra – kimegyünk a mellékhelyiségbe, iszunk egy nagy pohár vizet, előkészítjük a szükséges kellékeket, – párunk tisztába teheti a babát. Ha jó alvó, vissza is feküdhet arra a félórára, amíg mi szoptatunk, és utána vállalhatja a baba büfiztetését, visszaaltatását, főleg hétvégeken, mikor nem kell másnap korán kelnie.
4. Kérjük szakember segítségét,
Ha problémáink vannak a szoptatással, forduljunk a védőnőhöz vagy szoptatási tanácsadóhoz.
5. Ne ragaszkodjunk mereven a gyermeknevelési könyvekben leírt módszerekhez!
Inkább a babánk igényeit figyeljük, és hozzá alkalmazkodjunk. De ha egyszer eldöntöttük, mit csinálunk, ne hagyjuk alapos érvek nélkül eltántorítani magunkat. Tökéletes módszer nincs, de ha ide-oda kapkodunk, teljesen elbizonytalanodhatunk.
6. A család új életének, a napirendnek a kialakításában bátran kísérletezzünk.
Például a fürdetés időpontját tologassuk, amíg meg nem találjuk a mindenki számára megfelelőt, vagy szervezzük át a reggeleket úgy, hogy legyen még időnk reggelizni és tusolni, mielőtt párunk elindul.
Tegyük be a babát a mózeskosarába vagy pihenőszékébe, és vigyük magunkkal oda, ahol dolgunk van. Nagy figyelemmel fogja követni, hogyan mosogatunk vagy vasalunk, és közben mi is haladunk a dolgunkkal. Hordozókendőben magunkra is köthetjük, amíg a házimunkát végezzük.
7. Menjünk le mindennap legalább egy félórát sétálni!
7. Menjünk le mindennap legalább egy félórát sétálni!Akár egyedül, akár a párunkkal, ha van, aki vigyázzon a babára. Később, mikor már a babát is visszük sétálni, a közös séták jó alkalmat szolgáltatnak egy-egy jó beszélgetésre.
8. Ne fogadjunk sok látogatót!
És főleg egyszerre ne többet 2-3 embernél, mert a baba hamar kifárad, és nyűgös lesz. Nyugodtan mondjuk meg a rokonoknak, barátoknak, hogy a gyermekorvos nem javasolta, hogy látogassák a babát az első négy-hat hétben.
9. Ne ijedjünk meg, ha az első időkben okkal-ok nélkül sírva fakadunk.
Időbe telik a szülés élményének a feldolgozása, a változások elfogadása, a múlt elengedése, és ezt a hormonális változások csak nehezítik.
10. Ne legyen lelkifurdalásunk, ha idegesít a baba sírása!
Ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább a megterhelést, ha nem érezzük az anyaság felhőtlen örömét – adjunk időt magunknak a testi-lelki lábadozásra. És végezetül ne felejtsük el, hogy ez a fárasztó időszak nem tart örökké.
