…no igen, az fehér holló. De azért itt-ott mégis belebotlunk – a legritkább esetben állásportálon, ennél gyakrabban tematikus hirdetésekben – „távmunkával” vagy „otthon végezhető munkával” kecsegtető ajánlatokban. Ám itt sem mind arany, ami fénylik.
Kezdjük azzal, hogy sok hirdetés általában nemes egyszerűséggel távmunkának nevez 
mindent, amit otthon kell csinálni. Azaz a távmunkának nevezett otthoni munka legtöbbször azt jelenti, hogy feltehetően nem fognak számítógépet, íróasztalt (és persze klimatizált irodát sem) adni. Hogy ne érjen bennünket meglepetés, minden esetben ebből induljunk ki, amikor végiggondoljuk, hogy az ajánlat – és a cég – mit takarhat valójában.
Aki valaha is próbált a neten keresztül munkát találni (vagy beszélt valakivel, aki megpróbálta), az tudja, hogy szép számmal vannak cégek és cégnek nevezett gyanús képződmények, amelyek nem megfizetett munkát, hanem fizetetlen átverést kínálnak – szépen becsomagolva. A távmunka-hirdetéseknél ez hatványozottan igaz – mivel a felkínált lehetőségeknek többnyire semmi közük a törvényben meghatározott távmunka fogalmához –, inkább csak külsős, munkaviszony nélküli, nem a telephelyen végzett tennivalókat jelenti a hirdetésben megfogalmazott munka.
Egy kis fifikával azért fel lehet ismerni az ingyenmunkást keresőket. Ha beütjük a Google-ba a „távmunka” vagy az „otthoni munka” keresőszót, simán szűrhető, melyik találat takar gagyit, mást, becsapást: valószínűleg madárnak néznek, ha
- a találat csak a kulcsszó-lista része (egyébként ezzel a trükkel állásközvetítő site-ok is dolgoznak): ilyenkor többnyire szó sincs munkaajánlatról, a kifejezés csak csalogatásra való;
- a hirdetés mögötti honlapra jutva semmi nem olvasható a munka jellegéről, hanem valamilyen ködös problémát találunk, amelyre a tulajdonos cége/hálózata – ó mily érdekes – tudja épp a megoldást. Nem kell mondanom, milyen oldalak élnek ezzel a módszerrel,
- különösen gyanús, ha a probléma éppen az én pénztelenségem, illetve agyonhajszolt életmódom, amit heti pár óra munkával íziben orvosolhatok, ha letöltöm/regisztrálok/befizetem. Csak ma éjfélig, már csak három hely van. Munkáról egy szó sincs.
Ez azonban még semmi. Hiszen pillanatok alatt rájövök, hogy senki nem akar munkát adni, a többi meg magánügy. (Én gyakran regisztrálok, letöltöm, mindig lehet mit tanulni, ha mást nem, azt, hogy mit ne csináljak. No, befizetni azért nemigen szoktam emiatt.)
Az igazi duplafenekű kofferek akkor kerülnek a szemünk elé, amikor munkát, sőt távmunkát akarnak adni. Először is azt kell megnéznünk, hogy kinek/minek dolgoznánk, ha szerződést(!) kötnénk.
A neten aránylag könnyű tetten érni a fantomcégeket. Ha egy cég honlapján nincs komplett impresszum, cégadatok (név, székhely cím, cégjegyzék- és adószám), kapcsolattartó személy rendes (telefonos és e-mailes) elérhetőséggel, horribile dictu ügyfélszolgálati idő, akkor kezdhetünk gyanakodni. Ha ehhez még maga a honlap is ingyenes tárhelyen van, illetve a megadott kontakt ingyenes e-mailcím, akkor az már több mint elégséges ok a gyanakvásra.
Ha megvan legalább a vállalkozás/szervezet neve, akkor érdemes utánanézni vagy az e-cégjegyzékben, illetve a cég nyilvános adatait megkeresni a neten (különös tekintettel az eljárás alatt álló cégekre). Ha nonprofit szervezetről van szó, akkor a szervezetet nem az e-cégjegyzékben, hanem a birosag.hu nonprofit jegyzékében nézhetjük meg. Ha egyikben sem találjuk, lehet menekülni. Ha különösen elszántak vagyunk, még megnézhetjük, kié az inkriminált domain. Ha nincs cég/szervezet/vállalkozás a dolog mögött, többnyire öngyilkosság szóba állni velük.
Amennyiben találtunk céginformációt valahol – legjobb jel, ha mégis a honlapon, hiszen akinek vaj van a fején, kisebb valószínűséggel meri nyilvánosan lobogtatni a cégét –, lehet továbbmenni a kereséssel és kulcsszóként beírni a cégnevet. Valószínűleg kell némi idő, amíg használható eredményhez jutunk, vagy mert kevés az infó, vagy mert túl sok, de megéri. Mindenesetre minden forrást kritikával kell kezelni, és semmiképpen nem szabad egyoldalú ismeretek (jelen esetben kizárólag a net) alapján dönteni, hanem a neten talált infók forrását is ellenőrizni kell. Cégek esetében legjobb adatbányász az adóhivatal, legalább ők is jók valamire.
Ha végre van egy olyan jelöltünk, amelyiknek van rendes honlapja, rajta korrekt adatok, a cégjegyzék is azt mondja, rendben vannak, az adóhivatal sem tud róluk semmi csúnyát, sőt még távmunkást is keresnek, nos, innentől tekinthető az ajánlat legalább félig komolynak.
Ugyanis ekkor jön még magának a lehetőségnek a mérlegelése. Az utóbbi időben több olyan „távmunkás” „munkaajánlattal” is találkoztam, amelynél megvolt a tevékenység, amit végezni kellene (olyan mennyiségben, amelynél a minőséget még emlegetni is abszurdumnak tűnt), volt egy cégnév és egy székhely, sőt, valami szerződésféle ígérete is. De… egy szó sem a szerződés konkrét feltételeiről, például arról, hogy vállalkozói, megbízási vagy munkaviszony lesz-e a dologból. Semmi a fizetségről, úgy nagyságrendileg sem. Semmi arról, hogy az elvégzett munka eredményével ugyan mit kezd a cég (ami kissé furcsa, ha mondjuk, cikkeket kér, és nem lapkiadó). Egy árva információ sem a kiválasztás módjáról: ha a cikkeknél maradunk, nincs szükség referenciaanyagra, végzettségre, tapasztalatra. És végképp sehol semmi a cég tevékenységéről. Ellenben volt remek automatikus regisztrációs (= jelentkezési) lehetőség, és sok-sok szöveg arról, hogy kemény munkával jó jövedelmet lehet elérni, és egyáltalán, milyen örömteli dolog jó sokat dolgozni nekik.
Amikor a fentiek bármelyikét látjuk, főleg ha többet egyszerre, nagyon gyorsan távozzunk. Esetleg álljunk meg az e-cégjegyzéknél még egyszer, vagy nézzünk bele pár fórum-hozzászólásba a cég nevére kapott találatok közül. Lehet, hogy érdekes dolgokra fogunk bukkanni.
