Közel 16 évig tartó jogalkotó munka után 2014. március 15-én hatályba lép a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, azaz az új Ptk. A családok és gyermekek szempontjából fontos változás, hogy az eddig önálló családjogi törvény beépül az új Ptk.-ba, megvalósítva azt, hogy a magyar jogrendszer a XXI. század kezdetén korszerű, és a joggyakorlat igényeinek mindenben megfelelő családjogi szabályozással rendelkezzék.
A törvénynek különösen két területe az, ahol a gyermek jogai, és mindenek felett álló érdekének figyelembe vétele hangsúlyosan megjelenik: egyrészt a Második Könyv cselekvőképességi szabályai körében, másrészt a Negyedik Könyvben, a családjogi rendelkezések között.
A kódex a gyermekekre vonatkozó rendelkezések tekintetében az alábbiak szerint jelent változást a hatályos szabályokhoz képest.
A kiskorúak cselekvőképessége
Az új Ptk.-ban lényeges változás, hogy a kiskorú személy cselekvőképességének részleges vagy teljes korlátozása bírói ítélettel csak tizenhetedik életévének betöltése után lehetséges. A tizenhét éves korhatár előírása azért szükséges, hogy a kiskorú kellően érett legyen ahhoz, hogy a cselekvőképességének korlátozásánál az életkorából következő pszichés változásoktól függetlenül születhessen döntés. A kódexben hangsúlyos elv, hogy a cselekvőképesség korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon nem biztosítható. A teljesen korlátozó gondnokság elrendelésére csak kivételesen, abban az esetben kerülhet sor, ha az érintett személy gondnokával együtt sem képes jognyilatkozat-tételre és feltétlenül szükséges, hogy helyette valaki eljárjon (pl. tartósan kómában van, és személyi vagy vagyoni érdekeinek védelme indokolja).
A családi viszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek
Az új Ptk. Családjogi Könyve alapelvi szinten mondja ki a fenti követelményt. Ez az alapelv a törvény számos rendelkezésében tükröződik: a gyermeknek a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatainak megállapítására vonatkozó jogában, a szülői felügyelet, az örökbefogadás és a gyámság körében, az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételében, és abban az elvben, hogy a gyermek a saját családjától csak törvényben meghatározott esetben, saját érdekében választható el.
Az új Ptk. az alapelvek között rendelkezik arról is, hogy ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa. A gyermeknek a saját családjában, illetve a családi környezetben nevelkedéséhez és a korábbi családi kapcsolatai fenntartásához fűződő jogát törvényben meghatározott esetben, kivételesen és a gyermek érdekében lehet csak korlátozni.
Az új Ptk.-ban a szülői felügyeleti jog szünetelésének szabályai közé bekerül a családba fogadás intézménye. A gyámhatóság akkor járulhat hozzá ahhoz, hogy a gyermeket más, a szülői felügyeletet gyakorló szülő(k) által megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza és nevelje, ha a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte vagy más családi ok ezt indokolttá teszi, illetve, ha a családba fogadás a gyermek érdekében áll.
Az örökbefogadásnak az új Ptk. Családjogi Könyvébe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem igényeltek, ugyanis az örökbefogadás szabályozása folyamatosan igyekezett lépést tartani a társadalmi elvárásokkal. Annak törvényi feltételei, hogy ki lehet örökbefogadó, viszont részben eltérnek a hatályos családjogi törvénytől. Az új Ptk. változatlanul előírja az örökbefogadó és az örökbefogadott között a tizenhat év minimális és negyvenöt év maximális korkülönbséget, ugyanakkor az előírt minimális és maximális korkülönbség mellett az örökbefogadási korhatárt felemeli, amely szerint örökbefogadó csak huszonötödik életévét betöltött személy lehet.
A kódex új jogintézményként nevesíti az örökbefogadás utánkövetésének lehetőségét. Az örökbefogadást elősegítő szervezet ennek keretében figyelemmel kísérheti, hogy az örökbefogadás betöltötte-e célját, és a gyermek beilleszkedett-e a családjába.
Az új Ptk.-nak a szülői hozzájárulás nélküli örökbefogadást szabályozó részéből a korábbi szabályozáshoz képest kikerült a cselekvőképtelenségre utalás, mivel 14. év alatti leányanyától akarata ellenére elvenni a gyermeket ellentétes az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével. Emellett a „jogtalan haszonszerzés tilalmával” összhangban az új Ptk.-ban kikötésre kerül, hogy az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha az örökbefogadás a felek vagy az örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervezetek részére indokolt költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár.
Az új Ptk. arra az alapra helyezkedik, hogy válás esetén is előtérben kell tartani a kiskorú gyermekek védelmét, érdekének legmesszemenőbben való figyelembevételét. Ennek megfelelően kimondja, hogy a házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni. A szülői felügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásnak, és a gyermek tartásának a rendezése során a gyermek érdekének kell elsődlegesen érvényesülnie.
Ez a különbség abból fakad, hogy a gyermek érdeke nyilván eltérő a bontóperben attól függően, hogy szülei válásáról, vagy az őt közvetlenül érintő járulékos kérdésekről van-e szó. A házasság felbontásánál a gyermek érdeke az, hogy a válás számára a lehető legkisebb megrázkódtatással járjon, ilyenkor tehát az ő érdeke egy a lehetségesen mérlegelendő szempontok között. Míg a járulékos kérdések rendezésénél a gyermek érdekének elsődlegesen kell érvényesülnie.
A kódex semmiféle megkülönböztetést nem tesz a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek tekintetében attól függően, hogy a szülők házastársak, élettársak (illetve azok voltak) vagy közöttük még élettársi kapcsolat sem állt fenn. Kimondja, hogy a szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.
Az új Ptk.-ban a gyermek mindkét szülőhöz fűződő joga hangsúlyosan jelenik meg. Bár a közös szülői felügyelet egyre nagyobb teret hódít, annak továbbra is csak a felek közös kérelme esetén van helye, bírói ítélettel nem rendelhető el valamelyik szülő akarata ellenére. A bíróság jogosult viszont a szülői felügyeleti jogok megosztására, így az új Ptk. egy rugalmasabb, az egyéni életkörülményekhez jobban igazodó feltételrendszert kínál fel.
Az új Ptk. részletesen tartalmazza a gyermekétől külön élő szülő jogait és kötelezettségeit, bár azokon a hatályos szabályokhoz képest nem változtat, kiemelendő, hogy a különélő szülő szülői felügyeleti joga a jövőben nem szünetel.
A törvény lehetővé teszi a különélő szülő kapcsolattartási jogának gyakorlásának körében a gyermek – jelenleg sok vitát kiváltó – külföldre utazását is, és csak a gyermek huzamos vagy letelepedés céljával történő külföldre vitelét köti a másik szülő hozzájárulásához. Új elem, hogy ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, akkor kötelezhető az ezzel okozott kár másik fél részére való megfizetésére. A gyámhatóság emellett kérelemre arra is kötelezheti a kapcsolattartást akadályozó, vagy annak szabályait megszegő felet, hogy a másik fél igazolt költségeit viselje.
Fontos változás, hogy megszűnik a szülőknek az az általános kötelezettsége, hogy a gyermek pénzét és értéktárgyait „beszolgáltassák” a gyámhatóságnak. Ezeknek a vagyontárgyaknak a gyámhatóság részére történő átadására szankciós jelleggel indokolt esetben akkor kerülhet csak sor, ha a szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében kötelezettségüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, és ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell.
A korábbi gyakorlattal szemben az új Ptk.-ban erősebb hangsúlyt kap a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben való nevelkedés biztosítása. A gyámság gyakorlásánál az új Ptk. úgy fogalmaz, hogy a gyám a gyermek érdekeinek megfelelően köteles a tevékenységét gyakorolni. A gyámnak a tevékenysége során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt nyilváníthasson. Ezt a kötelezettséget a családjogi törvény eddig a gyámhatóságra írta elő.
Az új Ptk. a „hagyományos” gyám mellett (aki továbbra is lehet nevezett gyám vagy rendelt gyám) a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorú gyámját gyermekvédelmi gyámként nevesíti, a hivatásos gyám kategóriát csak a gyermekvédelmi gyámság egyik fajtájaként tartja fenn, a közigazgatási szerv részéről a családban élő gyermek részére hivatásos gyám kirendelésének lehetőségét pedig megszünteti.
Az új Ptk. Családjogi Könyve keretében több helyen szabályozott a gyermek véleménynyilvánításhoz való joga. Így például az örökbefogadás során a tizennegyedik életévét betöltött, cselekvőképes kiskorú csak beleegyezésével fogadható örökbe, a tizennégy év alatti, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét meg kell hallgatni. De ugyanígy megfelelő súllyal figyelemmel kell lennie a szülőknek is a szülői felügyelet gyakorlása során a gyermek véleményére: a szülőknek biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményt nyilváníthasson és tájékoztatni kell a gyermeket az őt érintő döntésekről.
Új elem a hatályos családjogi törvényhez képest, hogy az életpálya megválasztása mellett a törvényben meghatározott esetekben is biztosítja az új Ptk. a gyermek számára a szülőkkel közös döntési jogot, és előírja, hogy a gyermek véleményét a korához, érettségéhez mért „megfelelő súllyal” kell figyelembe venni. A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen kiskorú véleményének figyelembevétele megjelenik a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során is. Új elem, hogy az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és – ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte – a gyermeknek a hozzájárulása is.
Az új Ptk. a házastársi közös lakás használatára, az azzal való rendelkezésre, valamint a lakáshasználat rendezésére a hatályos szabályokhoz képest csak kisebb, az élethez közelebb álló, változtatásokat hajt végre. Érdemes megemlíteni viszont, hogy az új Ptk. speciális szabályokat állapít meg az élettársi jogviszony megszűnése esetén a lakáshasználat rendezésére. Az új Ptk. kimondja, hogy élettársak közös jogcíme (közös tulajdona, haszonélvezeti joga, bérlőtársi jogviszonya) alapján használt lakás további használatáról a bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogának a figyelembe vételével kell, hogy döntsön. Kivételes esetben, hosszabb élettársi kapcsolat esetén azonban a bíróság a volt élettársat – kérelmére – feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás további használatára is. A hosszabb élettársi kapcsolat, amennyiben az élettársaknak nincs közös kiskorú gyermeke tíz év, közös kiskorú gyermek esetében azonban már egy év is elegendő.
Az új Ptk. vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett. Ez a vélelem azonban megdönthető azzal, hogy a gyermek – személyes életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán – képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni, mivel a munkaképes, tanulmányokat nem folytató és munkát vállaló kiskorú tartására szüleit nem kell feltétel nélkül kötelezni.
A vélelem alkalmazásának lehetősége túlnyúlik a nagykorúság korhatárán. A rászorultság vélelme a gyermek nagykorúságának elérése után is – legfeljebb azonban a gyermek 20. életévének betöltéséig – érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat. A rászorultság vélelme mellett a kiskorú gyermek tartásának speciális szabálya, hogy a kiskorúval szemben az érdemtelenség nem érvényesül, mert a tartásra érdemtelen csak nagykorú jogosult lehet.
A kódex tehát választ próbál adni a nagykorú gyermek tartásával kapcsolatban a jogalkalmazásban felmerült három fő kérdésre: mely tanulmányok minősülnek „szükségesnek” a tartási jogosultság szempontjából, milyen elvárások támaszthatók a nagykorú gyermekkel szemben a tanulmányok folytatásában, illetve a tartásra kötelezettel való kapcsolatában, valamint meddig (milyen életkorig) tarthat igényt a „gyermek” a tartásra. Így például a mesterképzés még beletartozik a szükséges tanulmányok folytatásába, de a doktori képzés (Phd.) már nem.
Az új Ptk.-ban kiemelendő, hogy nagyobb hangsúlyt kap a gyermekkel is rendelkező felek közötti viták rendezése kapcsán a közvetítői eljárás igénybe vétele. A törvény kimondja, hogy a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a külön élő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – közvetítői eljárást vegyenek igénybe.
Függetlenül tehát attól, hogy a gyermek gondozásával, nevelésével, vagyona kezelésével és törvényes képviseletével kapcsolatos jogokat a szülő vagy a gyám gyakorolja, a gyermekért szülői felügyeleti vagy gyámi tisztségénél fogva felelősséggel tartozó személy az új Ptk. értelmében is köteles jogait és kötelességeit elsődlegesen a gyermek mindenekfelett álló érdekének megfelelően gyakorolni, és biztosítani az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek a véleménynyilvánítás lehetőségét.
Forrás: gyermekbarat.kormany.hu
Fotók: freedigitalphotos.net. A fotók illusztrációk.
