A magzat élethez való joga – Magánügy-e az abortusz?

magzat180x180-80x80.jpg

Minden második magyar egyetért azzal, hogy a magzatnak a fogantatástól joga van az élethez, ugyanakkor a többség mégis megfelelőnek tarja a jelenleg hatályos törvényt és egyéni kérdésnek tekinti a terhességmegszakítást – derül ki a Szinapszis Kft. kutatásából, melyet WEBBeteg egészségportál kérésére készített. A kutatás aktualitását a készülő új alkotmány adja, melyben a tervezetek szerint szerepelni fog, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

A megkérdezettek 50 százaléka szerint a magzatnak a fogantatás pillanatától kezdve joga van élethez. Minden ötödik magyar gondolja, hogy csupán a terhesség 12. hetétől, illetve szintén ugyanennyien vannak, akik szerint csak a születéstől illeti meg a magzatot az élethez való jog. Ez utóbbi nézőpontot jellemzően az abortuszon már átesettek, a vallást nem gyakorlók, egyedülállóak, a felsőfokú végzettséggel és 151 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezők képviselik.

Egyéni kérdés az abortusz?

A megengedőbb nézetet, miszerint mindenkinek saját döntése, hogy megtartja-e magzatát, illetve akár gazdasági akár családi körülmények megléte esetén indokolt lehet az abortusz, a megkérdezettek csaknem háromnegyede osztja. A mérsékeltek és konzervatívak együttes aránya 28 százalék. Akiknek volt már abortuszuk még ennél is megengedőbbek.

Az előbbi számokat erősíti az is, hogy a többség (60%) szerint az abortusz főként egyéni kérdés. Az interjúalanyok csupán 16-15 százaléka gondolja úgy, hogy a terhességmegszakítás erkölcsi, illetve orvosi döntés elsősorban. A megkérdezettek csaknem fele (45%) nem tudja, hogy a terhességmegszakításnak van-e jogi feltétele. Mindössze minden negyedik válaszadó említette, hogy vannak bizonyos szabályok és ezeket többnyire helyesen sorolták fel: a legtöbben a válsághelyzetet, 12 hetes korig fennálló önkéntességet és az orvosi indokot emelték ki.

Azt, hogy a terhesség hányadik hetéig végezhető abortusz Magyarországon különösebb indok nélkül, csupán a megkérdezettek alig több mint felet tudta (56%), és – nem meglepő módon – ők jellemzően nők, illetve sokan közülük már abortuszon is átestek.

Mennyire értenek egyet a jelenlegi szabályozással?

A jelenleg hatályos szabályozásáról – miszerint az anya a magzat 12. hetéig válsághelyzetre hivatkozva gyakorlatilag szabadon dönthet a terhesség megszakításáról – nem alkotott véleményt a megkérdezettek 18 százaléka. A többség (60%) úgy gondolja, hogy az előbbi szabályozás megfelelő mértékű, de 5 százalék azok aránya, akik még ezt a – nemzetközi összehasonlításban liberálisnak számító – törvényt is túl szigorúnak tartják. Túl enyhének a megkérdezettek 17 százaléka gondolja. Ez utóbbi csoportba főként a vallásgyakorlók, sokgyermekes családok, budapestiek és jellemzően azok tartoznak, akik szerint kizárólag orvosi indok magyarázhatja az abortuszt.

Bár az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent az abortuszok száma, az Európai Unióhoz képest még mindig nagy az ezer élveszületésre jutó abortuszok száma, a legutóbbi statisztikai adatok szerint (2009) ez a szám közel 450. Arra is kitér a felmérés, hogy ennek az összehasonlításban magas számnak, milyen okokat tulajdonít a magyar lakosság.

Miért van ennyi abortusz? Ki a felelős?

Legfőbb indokként a többség a tudatlanságot, illetve tájékozatlanságot emelte ki, az említések negyede kapcsolódott ehhez a témakörhöz. Szintén ekkora az egzisztenciális problémákat hangsúlyozó válaszok aránya is. Minden ötödik említett tényező a felelőtlenségre vonatkozó utalás volt. A biztonságos fogamzásgátlók magas árát főként a nők, az 55 év alattiak és az abortuszon túlesettek emelték ki. Az erkölcsi beállítódásra a vallásos válaszadók „panaszkodtak”, míg az anyagi problémákat az 55 év felettiek, az abortuszon átesettek hangsúlyozták.

Arra kérdésre, hogy kinek a feladata a felelősségteljes szexuális élettel, gyermekvállalással illetve a fogamzásgátló módszerekkel és azok helyes használatával kapcsolatos felvilágosítás, legtöbbször a családot (94%) és az államot (82%), mint az iskolai oktatást működtető tényezőt emelték ki. Emellett az állami felvilágosító médiakampányok (39%) és nőgyógyászok (41%) felelősségét említették leggyakrabban. Az állam szerepét kevésbé, a nőgyógyászokét viszont erősebben hangsúlyozták a 35 év alattiak és az abortuszon átesettek.

Az állam felelőssége is a túlzottan sok abortusz

A terhességmegszakítások magas aránya kapcsán arra is választ kaptunk, hogy mit gondolnak a megkérdezettek az állam felelősségéről. 86 százalékuk szerint az államnak igenis van felelőssége a jelenlegi állapotban. A három legtöbbet emlegetett kritika a szexuális nevelés, a támogatási rendszer elégtelensége, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás hiánya volt.

A felmérésből az is kiderül, hogy a legtöbben egészségügyi indok miatt vállalkoznának abortuszra (76%), de gyakori említés volt még a bűncselekmény miatt bekövetkezett terhesség (64%) és a nem megfelelő életkor is (53%).

Az anyagi problémák jelenléte itt is tetten érhető, a válaszadók 39 százaléka döntene a terhesség megszakítása mellett rossz anyag körülmények esetén. Ennél magasabb ez a szám a férfiak, a 35 év alattiak és az abortuszon átesettek, valamint a vallást nem gyakorlók között. A nők 12 százaléka semmilyen indok miatt nem vetetné el magzatát. A mintában szereplő válaszadók közül egyébként minden harmadik nőnek volt már abortusza. Ennél gyakrabban jellemzően az 55 év felettieknél, és az alacsonyan iskolázottaknál fordul elő nem kívánt terhesség megszakítása.

A kutatásról

A Szinapszis Kft. 2011 februárjában vizsgálta az abortusszal, családtervezéssel kapcsolatos hozzáállást, önkitöltős online módszerrel. A mintaszám 422, nemre és korcsoportokra reprezentatív.

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenkét éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkHogyan segíthet a gyermeknevelésben a számmisztika?
Következő cikkVilágíts gyertyával a Föld órájában!

6 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Az utolsó hozzászóláshoz fűzném hozzá, hogy én azt gondolom, hogy mindenkinek vannak olyan gondjai, ami miatt azt mondhatná nem akar élni, de valahogy mindig jobb döntés az életet választani. Sokszor bizony nagyon nehéz, de én úgy gondolom, amíg él az ember mindig ott van a lehetőség, hogy megtalálja az igazi megoldást az életére és végül tényleg boldog legyen. Én azt hiszem a mi helyzeteinknél mindig vannak nyomorultabbak, de valahogy sokszor az igazi mély nyomorban élő emberekben több az élni akarás, a reménység, a kitartás, az emberi méltóság, mint azokban, akiknek több lehetőségük van a kilépésre. Én úgy gondolom, hogy meg kéne hallgatni azokat, akik borzasztó nyomorból jöttek és volt időszak az életükben mikor meg akartak halni, de mégis az életet választottak, kiálltak minden szinten amellett és végül meggyógyultak ezekből a sebekből és hálásak azért, hogy annak idején mégis lehetőségük adódott az életre és életük során mindig az életük megtartása mellett döntöttek. Mindig van reménység csak az emberek azt valahogy sosem akarják elfogadni, meglátni, mert túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék, hogy szükségük van Istenre. Sok olyan embert ismerek, akiből ömlik a panasz, de mikor elmondod, hogy te úgy gondolod, te megtaláltad a választ az valamiért nem kell. Nekem nem kellet hála Istennek átélnem, hogy nem kellek a szüleimnek, de egy csomó más ok miatt éreztem úgy sokszor bárcsak ne születtem volna meg. Többek közt azért is mert nem kívánt terhességbe estem egy idegentől és borzasztó küzdelem zajlott bennem, amiatt amit tettem. De vállaltam a kicsit, visszatértem Istenhez s most mikor ránézek a kislányomra, a gyönyörű arcára, az én gyönyörű, csodálatos férjemre, akit azóta kaptam mindennél hálásabb vagyok, hogy annak idején jól döntöttem. Hogy Te megfogantál ez talán azért volt, mert Isten felelősségre akarta ébreszteni anyukádat. Lehet ez nem sikerült, de Neked még lehetőséged van rá, hogy helyrehozd ezeket a sebeket és teljes boldog életet élj. Borzalmas, súlyos sebek érhetik az embert életében. Sokszor érezheti, hogy minden elveszett s ez csakugyan méltóságon aluli, de élni kell az Isten adta lehetőségekkel és vissza kell térni az Élethez! Szóval amikor eszembe jut, hogy valaki azt mondta annak idején, hogy a gyerekemnek ilyen körülmények között nincs létjogosultsága őrületes fájdalom fog el. Szóval szerintem a társadalom normális, lelkiismeretesebb és nem utolsó sorban tehetősebb felének nagyobb gondot kéne arra fordítania, hogy az ilyen helyzetben született sérült gyerekekről gondoskodjanak s mindent megtegyenek, hogy nekik könnyebb legyen. Az Isten által kínált értékrend nagyon sok embernek nem kell, de Nélküle az egész világ összeomlik és nem azon kéne gondolkozni, hogy Isten mit miért, hogyan tesz, hanem azon, hogy hogyan tudjuk az Ő általa szabott értékrendet csinálni és mögé beállni, hogy ilyen szörnyűségek ne történhessen többet. Csak ez tudná megállítani ezt a szörnyű lefelé irányuló folyamatot, ami egyre több és több emberéletet követel. Isten a gyógyító! A halál a legszörnyűbb dolog, ami egy emberrel történhet, főleg ha felnőtt s lehet egy gyermeket nem kérnek azért számon, ha rosszat tesz, de Téged felnőttként igen, de tőled kérdezni hol van az a gyermek, akit a gondjaidra bíztak, akinek a fogantatásáért felelősséggel tartozol s még annyi más dologért is. Te nem tehetsz arról, hogy mi történt Veled, de arról igen, hogy kilépsz-e a szüleid nyomdokaiból és tanulsz a hibáiból vagy tovább éled azt az elrontott életet, amit ők akartak megosztani veled. Ezért vagyunk mi, hogy ezt az életet mondjuk el az embereknek. Minél több ember elfogadná ezt a törvényszerűséget, annál boldogabb, tisztább lenne ez a világ, ha végre beismerné az ember, hogy amit tesz annak rossz következményei vannak nem csak magára, hanem az egész társadalomra nézve. Azzal, hogy az abortusz mellé állunk közel sem oldjuk meg ezt a problémát. Most a szenvedés látszik győztesnek, de nem lesz ez mindig így én hiszem, tudom. Ez az én életemben már így van s így lesz ez másokéban is.
    Szóval Isten áldjon Téged, se ne gondold, hogy az abortusz támogatásával Te bárkinek jót teszel!

    Isten áldjon!

  2. Kedves Mindnyájatok,

    önreflexióm elsösorban az életvédö oldalnak nyújthat új szempontokat, de minden humanistának érdemes olvasni. Alaphelyzetem, amiböl írok: 3 gyerekes apuka vagyok, és magzat koromban megpróbáltak elabortálni.

    Megpróbálok átadni valamit abból a kevés és bizonytalan tudásból, amit mélyregressziós terápiákban és Anyukámmal folytatott beszélgetésekben sikerült felszínre hozni. (Nagy tisztelettel vagyok Anyám iránt atekintetben, hogy sohasem titkolta elölem a történteket.) Nos, az én gyötrelmeim már abban a pillanatban elkezdödtek, amikor Anyám arra gondolt, hogy ez a gyermek nem annyira fontos Neki, hogy megtartsa, és ez még böven az elsö tüszúrás elött volt. Az én esetem szélsöségesen ritka, de hasonló egy sokkal gyakoribbhoz, amikor egy magzat nem elég fontos. Pontosan érzi ezt, és csupán ez az érzés (a nem-vagyok-fontos érzés) életre szóló traumát okoz a személyiségben. Kötelességem szótemelni azon magzatok érdekében, akik rossz idöben vannak rossz helyen. Nekik nem érdekük, hogy túléljék a halált.

    Szelíden kérem, kérlelem az életvédöket: ne önmagában az objektív és rideg életet védjék, hanem az emberhez méltó életet védjék! (Hogy mi az “emberhez méltó”, az pedig egy sokkal szubjektívebb dolog.) Nekem például nagyon nagy pénzem és nagyon sok óra terápiám van abban, hogy az életemet vihetö állapotban tartsam, és esetleg egyszer még elég jó apa is legyek hozzá. Bennem nem kérdés, hogy az anyának joga van az abortuszhoz. Az sem kérdés, hogy a magzatnak (mint minden embernek) joga van az emberhez méltó létezéshez vagy a halálhoz.

    Köszönöm, hogy elolvastál!

  3. Sziasztok!

    Lehet, hogy most drasztikus leszek. Milyen vadállat gondolkodásmód az, hogy születésig nincs joga a gyereknek az élethez? Elborzasztó dolog, hogy a felsőfokú végzettséggel ennyi primitivizmus jár együtt (természetesen itt csak azokról mondom, akik így gondolkoznak), de hogy a gazdagok, a tanultak, akik megtehetnék örömmel, hogy gyereket vállaljanak ilyen szinten önzőek ez mindent elárul. Ezek az emberek képesek lennének egy kilenc hónapos terhességet megszakítani? Jól értem?? Ez elképesztő. Mert hogy valaki esetleg nincs tisztában azzal, hogy egy picurka 12 hetes élet mozog, él és virul sőt már 5 hetesen ver a szíve azt még azt mondom lehet tudáshiány, (bár úgy gondolom, hogy legeslegbelül mindenki tudja, hogy bizony ott valami olyan dolog kezdődik el, ami felett nem lehet szemet hunyni), de az hogy valaki még az után is képes ilyet mondani az már nagyon nehezen elképzelhető számomra. Én nem akarok ítélkezni, de azért nem gondoljátok, hogy ezen bizony gondolkozni kéne? Minden kicsinek már a méhben különálló személyisége, szelleme, szíve van. Nekünk semmi közünk nincs ennek a csodának a létrejöttéhez, amit fogantatásnak hívnak. Nem mi alkottuk az embert ennél fogva ha már megfogant nincs is jogunk dönteni felette. Én tudom, hogy vannak nagyon specifikus helyzetek, de ennyire önző dolgot én már rég nem hallottam, hogy csak akkor jár neki a védelem, ha már megszületett???? Édes Istenem ilyenkor a szívem szakad meg, mert tényleg ilyenkor sokszor nem arról van szó, hogy valaki tényleg nagyon rossz helyzetben van súlyos problémákkal, hanem ezek tanult, pénzzel rendelkező emberek, akik igenis megtehetnék, hogy szüljenek. Ez egy borzalom. Milyen jogon várunk jót magunknak, a társadalmunknak, ha mi még a saját magzatainkkal is ilyen kegyetlenek vagyunk? Ez borzasztó! Én erre egyszerűen nem tudok mást mondani. Itt mutatkozik meg igazán az ember szíve, hogy képes-e túllépni saját magán vagy sem, s ha nem ő sem várhatja el, hogy érte mások túllépjenek a korlátaikon, az önzésükön, nemde? Ha önző vagy azt kapod vissza. Ezt a saját bőrömön tapasztalom és ajánlom mindenkinek, aki ilyen helyzetbe kerül, hogy mélyen gondolkozzon el ezeken a dolgokon. Itt van szegény Albert Gyöngyi példának. Hány abortuszon esett túl, hány nyomorult életet tett tönkre köztük a magáét is meg a kicsi gyermekekét, akik soha nem születhettek meg? Ezek olyan dolgok, amikkel nem lehet együtt élni. Az embernek a saját életén a legnehezebb túllépni ezt ő is látta (meg is írta) megvallotta, de túlélni, helyrehozni már nem tudta. Elnézést kérek a kitörésért, de azt hiszem ez már nekem kicsit sok volt.
    Isten áldjon Mindenkit, aki ide betéved!

    Üdv.: Egy anyuka

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..