Anya, hova mennek a vonatok? Miben jobbak a kutyák, mint az emberek? Hol láthatok igazi dinoszauruszt? Ismerős kérdések az óvodáskorú gyermek szüleinek, megválaszolásuk pedig nem mindig egyszerű. Bojti Andrea gyermekpszichológus, néhány hasznos tippet ad ahhoz, hogyan nyissuk ki a világot csemetéinknek a „miért korszak”-ban.
Az óvodáskorú gyerekek előtt a beszéd elsajátításával új dimenzió nyílik meg, amelynek minden elemére rácsodálkoznak, és napról-napra többet akarnak tudni róla. Szaknyelven ezt a három éves kor körül kezdődő időszakot nevezik „miért korszak”-nak, amikor a gyermek az ok-okozati összefüggések megértésére koncentrál, és ehhez kérdések áradatát teszi fel szüleinek. A rengeteg kérdés azonban nemcsak új ismereteket jelent a kicsik számára, hanem nagyban hozzájárul a szülő-gyerek bizalmi viszony erősödéséhez, a szorongások csökkentéséhez, és később az iskolában elvárt fókuszáláshoz.
„A dackorszak miatt talán kevesebb szó esik a gyermeknevelés során a ’miért korszak’ fontosságáról, pedig szerves és fontos része a gyermek fejlődésének. A válaszok segítségével a kicsi rájön, hogy a világ megismerhető, izgalmas valami, a szülőkre pedig számíthat, bármi is foglalkoztatja. Ez az időszak alapozza meg a koncentrálás képességét is, amit később az iskolában kell majd a csemetének gyakorlatban alkalmaznia. Tudnunk kell azonban, hogyan és milyen mélységben válaszoljunk a záporozó kérdésekre, hiszen a gyermek perspektíváját folyamatosan, de lépésről-lépésre, az ő tempójában haladva szabad csak tágítani” – mondta el Bojti Andrea. „Ha a pályaudvaron járva az ovis megkérdezi tőlünk, merre megy ez a sok vonat, keressünk személyes példát, hogy könnyebben megérthesse a választ. Mondjuk el, hogy messzire, szerte az országban, például arra is, ahol a nagymama – vagy más rokon, akit a gyermek ismer – lakik, és akár otthon egy térképet elővéve mutassuk is meg neki az irányt. Hívjuk fel figyelmét a hosszan kanyargó sínekre, vagy a vonatok hatalmas áramszedőire, amelyek mutatják az utat és mozgatják a vonatot, segítve így a néniknek és bácsiknak eljutni a munkahelyükre, vagy meglátogatni a barátaikat.”
A szakértő elmondta, sok szülő attól fél, hogy felsül a gyereke előtt, ha esetleg nem tud pontos választ adni az érdeklődésre. „A fontos az, hogy ekkor is legyünk partnere a kicsinek, járjunk együtt a titok végére! Kérdezzük meg akár az apát, vagy vegyünk elő egy könyvet, akár keresgéljünk együtt az interneten! Figyeljünk azonban arra, hogy ne tudományos válaszokat adjunk, hanem néhány mondatos, egyszerű felvilágosítást. Ha a gyerek megkérdezi, miért ugatnak egymásnak a kutyák, mondjuk el, hogy ők így beszélgetnek, és ha jól figyelünk, azt is megérthetjük, hogy éppen miről. Akár egy mesét is elmondhatunk, amelyben a kutyusok megbeszélik, hogy mi történt velük aznap, aztán visszakérdezhetünk a gyerek felé, hogy na és veled mi történt ma? Meséld el, mi volt az oviban!” – mondta a pszichológus. Sokszor a mese kiegészítésül szolgálhat a szülői magyarázatok mellé.
Frissítve: 2016.09.14.
