Farkasné Fülöp Hajnalka újságíró tavaly elnyerte „Az év informatikai újságírója 2007” díjat. A kitüntetettek minden évben olyan újságírók, szerkesztők, akik a legmagasabb szakmai színvonalon tesznek sokat az informatika népszerűsítéséért. Hajnalkát arról faggattam, hogy ezt a teljesítményt öt gyermekes édesanyaként hogyan tudta elérni.
– Mi az, ami miatt szeretsz otthon dolgozni?
Mert egész nap rugalmasan, a családi programoknak megfelelően tudok ügyködni: gyerekkel játszani, együtt sütni-főzni, vásárolni, kézműveskedni, most télen szánkózni, korizni menni, mesélni. A waldorf-iskolai mindennapokban nyakig benne lehetek, ezt a gyerekek is szeretik.A nagyok történeteit is értő figyelemmel tudom hallgatni, figyelem iskolai készülődésüket, és persze a férjemre is jut idő: alkotásait figyelni, nyugalmat biztosítani a multinál dolgozástól pattanásig feszített idegeinek.
– Mi az, ami a legnagyobb nehézséget jelenti neked a munkádban?
A legnehezebb, hogy elégedett legyek – saját magammal. Mindig dübörög bennem az aznapi írnivaló: ötletek, címek, kérdések, adatok, és furán érzem magam, hogy órákig teljesen mást csinálok, és közelébe sem jutok a fejemben vagy noteszemben már elkészült gondolatok végleges lejegyzéséhez. Persze a család egyik-másik tagja is sokszor tesz elhamarkodott megjegyzést: miért nincs itthon ez vagy az, miért nem megyünk ide vagy oda, miért nincs elpakolva.
A távmunka valójában egy vállalkozás, ahol nekem kell magamat irányítanom, és újabb és újabb munkákat is szereznem. Ez is folyamatos bizonytalanságot és feszültséget jelent, nem állandó a fizetés sem, mint egy kötött helyen. Viszont mindig új lehetőségek rejlenek benne!
– Van-e segítséged? Úgy tudom, anyukád sokat segít nektek. A férjed, vagy a nagyobb gyerekek mennyire veszik ki a részüket a házimunkából, a kicsik körüli teendőkből?
Igen, Anyukám, aki egyedül élő, különösen aktív nyugdíjas, 60 éves, és felnevelt már három gyereket, rendszeresen kiutazik Újpestről, kb. egy órás út, hogy nekünk segítsen. Nélküle – egész nap dolgozó férjem mellett – még hajat mosni sem tudnék, de rengeteget segít a főzésben, a baba körül.. Külön öröm nekem, hogy sokszor hoz hírt érdekes rádióműsorról, újságcikkről, ami elkerülte a figyelmemet, és remek meglátásai is vannak. Témát javasolni is szokott, és amikor tavaly nyáron a lábam törtem, egy konferenciára is elment helyettem. Beszámolója alapján aztán én írtam meg a cikket, nem is derült ki a turpisság.
A nagy gyerekek? Igen, persze hogy részt vesznek a házimunkában. Mindenki! (A kicsi pl. a leglelkesebb „kukázó”, minden „izét” akkurátusan a szemetesbe dob, utána persze szemügyre venné a kuka tartalmát.) Nem szeretem a „segítenek” igét használni. Ők nem nekem segítenek, hanem végzik a családi munkákból a rájuk esőt: főznek, mosnak, vasalnak, de varrni vagy ügyet intézni is remekül tudnak. Szakmai dolgokban is számítok rájuk: nagyfiam – Marci, 17 – egyszer kiugrott helyettem Bécsbe, egy sajtóútra, remek infókkal tért haza. Bogi – 16 – készített háttér anyagokat vagy fotót egy-egy cikkhez, és a hozzám tartozó újság-honlapok gépies munkát igénylő feltöltése is az ő feladatuk szokott lenni. A 12 éves középső lányom őszinte lelkesedéssel és felnőtt komolysággal foglalkozik a kicsivel, szerintem ez így van rendjén. A 8 éves Zsolti pedig a külön-kuckójában megőrzött renddel éri el, hogy legyen időnk a közös játékra, és ne a zoknik párosítása és a legók összegereblyézése legyen a nap fő programja…
A kádban búvárkodni, gyöngyöt halászni, valódi várat építeni az emeletes ágyból, pelenkázni szigszalaggal vagy babakörmöt vágni csípőfogóval – ezt pedig csak Apával lehet. Ilyenkor – bár mehetnék a titok-szobába dolgozni – nem tudok a vírusírtással foglalkozó mérnök – nyilatkozatán rágódva riportot írni.
– Mi a titkod, ami erőt ad ehhez a pörgéshez?
A pörgés maga az erő: a gyerekezést nagyon élvezem, tinédzser korom óta vágytam saját gyerekre, sokra, nagycsaládra. Az újságírást szintén nagyon élvezem, tinédzserkorom óta vágytam saját lapra, sokra, szerkesztőségre. Tehát az egyik helyen szerzett lendület dob a másik színtérre, és viszont.
Persze egy kémiai anyagom is van: napi két-három kávét, és néha több teát is megiszom, most kaptam ún. Mandala teát pl. Rengeteget mozgunk, biciklivel közlekedem, amikor lehet, hátamon a zsákomban a Mátéval, korcsolyázunk, szánkózunk, és túrázunk, waldorfos barátainkkal a Kék-túra útvonalán most éppen.
Az interjút készítette: Kocsisné Péterfy Hajnal
