Megvallom őszintén, mikor várandós voltam, bele sem gondoltam abba, mekkora különbség van a baba táplálásának módszerei között. A baba első hat hónapjában a WHO ajánlása szerint, a kizárólagos anyatej, vagy annak hiányában tápszer adása javasolt.
Személy szerint én szoptató anyuka vagyok, de nagyon sok barátom, szinte a legtöbb ismerősöm átváltott tápszerre. Volt, aki azért, mert kevés volt a tejcsi, volt, aki nem bírt két óránként kelni szoptatni, volt, aki beteg lett és emiatt hagyta abba a szoptatást.
Az egyik ilyen barátommal beszélgettem egy délután, aki meggyőződéssel állította, mennyire szerencsés vagyok, hogy van tejem és mennyivel könnyebb nekem, mint neki. Nem kell elkészíteni a tápszert, lehűteni és kivárni, míg tele eszi magát vele.
Nem kell próbálgatni a márkákat és ez mennyire gazdaságos, anyagilag mennyit megspórolunk vele. Hát, most leírom nektek, azt, amit neki is elmondtam, a véleményem.
A szülés után egy hét igen megterhelő volt nekem és a baba számára is. A tejbelövés annyira megviselte e melleimet, hogy befeszültek, fájtak, és még lázam is volt. Mikor három nap próbálkozás, masszírozás és folytonos fejés után végre elindult a hőn várt nedű, a bimbóim annyira berepedeztek, hogy szoptatás alatt vérzett is mind a kettő. De ilyenkor nincs mit tenni, ez a természet rendje, tegyük, amit tenni kell…
Egy ilyen bekezdés után, fellélegezhetek, igazat adva barátomnak, mert tényleg nem kell elkészítenem a tápszert éjszaka háromkor, hanem magam mellé kapom a babát és tá-dám. Nem kell a cumis üveget sem tartanom és meg várnom, míg megeszi a korának megfelelő millilitert, mert jön az úgy, ahogy kell.
De! És ott az a szép, elcsépelt De! Mivel cicizik, nehezebb munka kiszívni egy kéthónapos gyermeknek a kívánt mennyiséget és hamarabb elfárad. Így elő is fordul, hogy tíz perc után folytassa édes álmát és bealszik cicizés közben. Aminek az az eredménye, hogy igenis fel fog kelni és újra szopizni fog.
Az lehet húsz perc, vagy akár két óra múlva is. Mondják, piszkáld az orrát, hogy ne aludjon be, de könyörgöm, ki fogja a baba orrát szorongatni, hogy keljen fel minden bealváskor? Én például, sajnáltam. Ennyit erről…
Az anyatej tényleg tápláló és gazdaságos is, de azt sem adják ingyen. Az én kisfiam például, rettentő hasfájós baba volt, így kb. öt hónapos koráig minden puffasztó, hajtó és has csikaró dolgot kerülnöm kellett, mivel mindent, amit megettem megérzett a lurkó és volt nemulass, ha rosszul falatoztam.
Így kerültem a káposztát, a tejfölt, a tojást, a kolbászokat, a paradicsomot, uborkát, túrót és sülteket, lényegében diétáztam. Igen, ha jobban belegondolok, elég gazdaságos volt a fogyasztásom…
A spórolás illetően meg hozzátenném, hogy ismeritek-e azokat a gyógyszereket, gyulladásgátlókat, amelyeket szedhet egy szoptató nő? Én például, nem ismertem. De ma már tudom, hogy mennyivel nehezebb dolga van egy olyan édesanyának, aki a szoptatás alatt betegszik meg.
Meg kell keresni és meg is kell tudni venni azt a gyógyszert, ami segíthet, mert bizony ezeket sem két fillérért adják. Nem beszélve arról a kavalkádról, érzelmi viharról, ami akkor egy édesanya lelkében dúl, hogy:” Mi lesz, ha téved az orvos és ártok vele a kicsinek?”
Mint látjátok, nem is olyan egyszerű és könnyű dolog szoptatni. És sorolhatnám ide a fogzás, mellgyulladás, szájpenész, okozta megpróbáltatásokat is. Bár abban igaza volt, kedves barátomnak, hogy nagyon, de nagyon szerencsés az az édesanya, akinek módjában áll szoptatni a gyermekét.
Azok a pillanatok, percek, órák, éjjelek, korszakok, mikor gyermekeink keblünkön találják meg a vigaszt, minden bibire, bajra, örökre szívünkbe vésődnek és olyan kapcsolatot teremtenek anya és gyermeke között, amelyet semmi más nem képezhet.
Köszi, hogy olvastál ☺
Nagy Alexandra
Egy 19 hónapos kisfiú Anyukája
