A tehetség fejlesztése kisgyermekkorban

tehetseg2.jpg

A tehetség nem csak képességet jelent, hanem egy sajátos hozzáállást a világhoz. A tehetséges ember sokoldalúan, kreatívan közelíti meg a világot. Bár a valódi tehetséggondozás csak iskolás korban kezdődik, gyermekünk képességeinek kibontakozását meghatározza a környezet, amelyben pici korától nevelkedik.

A Messzehangzó Tehetségek Alapítvány által szervezett november 13.-i Tehetségnap  előadásain szülők és pedagógusok ismerkedhettek meg a tehetséggondozás alapfogalmaival, és a tehetséges gyermekek nevelésének örömeivel és nehézségeivel. A rendezvény a Messzehangzó Tehetség Akadémia (MTA) nyitóeseménye volt. A MTA az alapítvány szocio-kulturálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek nyújtott tehetséggondozói programjait fűzi össze egy egész éves sorozattá, melynek részei a tehetséggondozó tematikus táborok, ösztöndíj- és mentorprogram, és a szülőknek, pedagógusoknak szervezett oktatások.

Az előadások sorát a tehetséggondozás kiemelkedő szaktekintélye, Dr. Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa nyitotta meg, a kultúra méltánytalanul háttérbe szorult alapköveiről, a sportról, a művészetekről és a stratégiai játékokról beszélt. Ezek ugyanis már az ókori társadalmak óta bizonyítottan a személyiség- és a tehetségfejlesztés elengedhetetlen motivációs erői.

Játszani is engedd…

Az emberi agy képlékeny, huzalozása a környezettől függ, ezért gyermekünk tehetségének kibontakozása azon múlik, hogy milyen környezetet teremtünk neki már pici korától kezdve. Tud-e az idegrendszere, gondolkodása fejlődni, kap-e lehetőséget, hogy kipróbáljon többféle tevékenységet, kísérletezzen a játékaival, biztosítunk-e neki elegendő ingert a fejlődéshez, adunk-e teret a kreativitásának. Ez nem csak azoknak a gyerekeknek fontos, akik tehetségesek valamiben, hanem mindenkinek ahhoz, hogy a legtöbbet tudja kihozni önmagából.

A kreativitás fejlődésének három szakaszát különböztetjük meg:

  • Játék = konvencionalitás előtt szakasz, amikor még minden minden lehet, ez óvodáskor végéig jellemző.
  • Tanulás = konvencionalitás szakasza, amikor a tudás, az ismeretek megszerzésén van a hangsúly, ez kb. 7-8 éves kortól következik be.
  • Alkotás = konvencionalitás utáni szakasz, kb. 14 éves kortól, amikor már a gyermeki fantáziát és az ismereteket ötvözni tudja, és így hoz létre valódi alkotást. Ebbe a fázisba csak az jut el, aki az első kettőn is keresztülment, és megtanulja őket összeegyeztetni.

A mai tehetséggondozás, és általában a fejlesztés legnagyobb problémája, hogy nem az önmagáért való tevékenység van a középpontban, hanem a teljesítmény. Erre az egyik példa, amikor a szülők azért nem íratják be a gyermeküket zeneiskolába, mert úgysem lesz zenész. Holott például a zenetanulásnak, de bármilyen más kreatív hobbinak vagy sportnak is a szerepe abban lenne, hogy találjon a gyermek egy olyan tevékenységet, amely kikapcsolja, feltölti, fejleszti, és amihez egész élete során mindig visszatérhet.

A másik probléma a teljesítmény hajszolásával az, hogy ha a gyermek félni kezd attól, hogy hibázik, hogy nem teljesít, akkor nem mer majd tevékenykedni, kísérletezni sem, és ezzel pont a kreativitását nyomjuk el. Fontos lenne, hogy szabadon foglalkozhasson azzal, amit szeret, és hogy megtanulja, hogy a hiba az tulajdonképpen információ, amiből kiderül, mit kell legközelebb másképp csinálni.

Ahhoz, hogy gyermekünk valóban gyermek lehessen, a teljesítménytől kell őt mentesíteni, és nem a tevékenységtől. Sőt, lehetőségeket kell adni neki, hogy sokféle tevékenységet kipróbáljon, és így találja meg azt, amit szeret, amiben teheséges.

Hétköznapi „tehetséggondozás”

A tehetség kibontakozásához az adottság kevés, azt fejleszteni is kell. A mindennapi gyermekjátékok, pl. mozgásos játékok, ujj-kiszámolók, vagy a napi beszélgetés, meseolvasás, de akár az olyan tevékenységek is, mint a dió pucolása vagy borsó fejtése, észrevétlenül fejlesztik gyermekünket.

Ugyanígy a kultúra három alapvető területe – a művészet, a sport, a stratégiai játékok – is játékosan fejlesztenek.  A sporttevékenység a mozgást, az egyensúlyrendszert, és ezáltal az idegrendszert is. A kontroll gyakorlásában is segít, hiszen pl. tánc közben be kell tartani a zene ritmusát, nem lehet összevissza ugrálni, vagy egy csapatjátékban is vannak szabályok.

A művészeti nevelés általában fejleszti a kreativitást, mely aztán az élet más területeire is kihat. És azt is megtanulhatja a gyermek, hogy nincs jó vagy rossz megoldás, különböző vélemények egyaránt helyesek lehetnek, hiszen például egy képen lehet zöld az ég és kék a nap, ha a gyermek úgy látja.

A stratégiai játékok a logikát, a következtetési képességet, az empátiát, a másik nézőpontjának és az egymás közti viszonyoknak a megértését segítik. Erre kiváló mindenféle táblás játék, pl. a malom, amőba, és a kártyajátékok is. A gyermek a játék során megtanulja a helyzeteket végiggondolni elemezni, céltudatosságot tanul és azt, hogy a háttérre is vigyázni kell.

A kulturális tevékenységeknek nem csak a neurológiai harmonizáció és a gondolkodás fejlesztése a haszna, hanem létezik egy ún. transzfer-hatás is, azaz ha látja, tapasztalja a gyermek, hogy egy területen jó, elhiszi, hogy máshol is sikeres lehet.

Csak pontosan és szépen…

A digitális kor könnyen megszerezhető, passzív élményeket kínál gyermekeinknek, így nem tanulják meg, hogy a világot aktívan alakítani is lehet. Miközben nagyon gyorsan képesek információt feldolgozni, nem tudnak módszeresen, rendszeresen dolgozni. Éppen ezért meg kell tanítani őket a kitartó, rendszeres tevékenységre, hiszen – mint már Edison is megállapította – , a siker 10%-ban múlik a tehetségen, és 90%-ban az erőfeszítésen.

Mind az új készségek, mind az új ismeretek elsajátításhoz szükség van kitartása. Rendszeres, napi gyakorlással bámilyen készség elsajátítható, és intenzív tevékenységgel, foglalkozással bármilyen területen elmélyíthetjük az ismereteinket.  Ha olyan tevékenységet végez gyermekünk, amit szeret, ami megfogja, nem is kell erőltetni, hogy foglalkozzon vele.

A fejlesztő foglalkozásokkal kapcsolatban kérdésemre az előadó elmondta, hogy nagyon fontos szerepük lehet, mivel pótolják azokat a tevékenységeket, amelyek a mai, digitális életforma miatt hiányoznak, és ezen felül pluszt adhatnak azokon a területeken, amelyek a gyermeket érdeklik. Azonban nem mindegy, hogy milyen foglalkozásra visszük el gyermekünket, itt is fontos, hogy ne teljesítmény központú fejlesztés legyen.

A fenti tanácsok megfogadásával sikeres, kreatív, pozitív gondolkodású gyermeket nevelhetünk, aki ha nem is lesz csodagyerek, jól megállja majd a helyét az életben, hiszen sokféle tehetség létezik, a művészetektől kezdve a kommunikáción át egészen az üzleti tehetségig.

Kocsisné dr. Péterfy Hajnal

A fotókat Farkas Boglárka készítette a Tehetségnapon.

hirdetés