„Nincs csúnya nő, csak lusta”, olvastam nemrég egy női lapban – azaz ha nem vagyunk a divat szerint „elég szépek”, az csak is a mi hibánk: biztosan hanyag, igénytelen nők vagyunk. Néhány női magazinban külön rovatot kap a sztárok és utcán fotózott emberek kinézetének értékelése, nem csoda, ha egymás bírálása – ez a társadalomban jellemző és a médiában is erősen közvetített magatartás – már kisiskolás korban elkezdődik.
Legtöbbször igen durva formában: „hájas disznó”, „trollszagú”, „szőrösödik a lábad, mint egy majomnak…”. Felnőtt korban pedig, még ha finomodik is, szintén gyakran elhangzik: „mintha felszedtél volna néhány kilót”, „előnyösen takarja az alakod ez a ruha”, „ehetnél több salátát.” Sokszor nem is gondolunk bele, hogy a tanács mögé bújtatott kritika bántó. Sőt, neve is van: testszégyenítés.
A mások kinézetét, testi tulajdonságait megszégyenítő magatartást hívjuk body shamingnek, azaz testszégyenítésnek. Ezen belül is előkelő helyet foglal el a mai divattól eltérő alakú emberek, különösen a telt nők megszégyenítése.
Szép test = boldogság?
– Fogyasztói társadalomban élünk, ahol a külsődleges értékek rendkívüli jelentőségűek. Az első benyomásnak pszichológiailag nagy szerepe van a kapcsolatok alakulásában, így mindenki igyekszik általában a legjobb formáját mutatni. A médiában bombáznak bennünket a tökéletes testeket ábrázoló képek, s ezeken a képeken a modellek sugárzónak, boldognak tűnnek. Agyunk pedig automatikusan összekapcsolja ezeket az ingereket: szép test=boldogság. Így aztán ha magunkon vagy másokon nem ezt látjuk, megjelenik a kritika is – mondja Kádár Gabriella, pszichológus.
A folytatást a MiNők portálon olvashatod>>
