„Az ADHD angol betűszó – attention deficit and hyperactivity disorder – magyar megfelelője figyelemzavar-hiperaktivitás, hiperkinetikus zavar. Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.” (Cikkünk ide kattintva elérhető.)
Most egy őszinte történetet hoztunk nektek, melyben egy ADHD-s gyermek édesanyja mesél tapasztalataikról:
„Volt egy barátom. Christinának fogjuk hívni. Havonta többször is összejöttünk a gyerekeinkkel — a parkban vagy a házunkban. Christinának és nekem is voltak speciális igényű gyerekeink, de nagy különbség volt köztünk. Harcoltam mindennel, amire szükségem volt, hogy válaszokat kapjak, erőforrásokat találjak, és követeljem a gyermekem szükségleteinek kielégítését. Christina viszont pont az ellenkezője volt. Nem akarta, hogy bárki is „címkézze” a gyermekét. Egyre intoleránsabbá vált az egyik gyermekem iránt is, aki már az orvosi értékelések közepén volt. Én addigra már tudtam mi áll a dolgok hátterében: a gyermekem ADHD-s volt.
Játszóterek vásárlás: árak, képek infók | Pepita.hu
Az ADHD végül nagy szakadékot okozott a barátságunkban, amely végül teljesen megszüntette a kapcsolatunkat.
Határozottan emlékszem a beszélgetésre. (Tudod, az a fajta beszélgetés, amit az ember soha nem felejt el, mert ez előzi meg, hogy beüssön krach.) Elmondtam neki, hogyan küzdöttem a tankerülettel, hogy kielégítsem a gyermekem szükségleteit. Nem tudtam, hogyan tovább… Azt mondta nekem, hogy nem várhatom el másoktól, hogy megadják magukat a gyermekemnek.
Bicikli – Kerékpár nagy választékban, árakkal | Pepita.hu
Emlékszem, hogy ziháltam, de a lehető legnyugodtabban válaszoltam: hogy nem kértem senkit, hogy kényeztesse a gyermekemet vagy kivételezzen vele. Az a tény, hogy a speciális igényű gyerekek, mint például az ADHD-s gyermekek, nem mindig tudják kielégíteni a bennük rejlő lehetőségeket, nehezen alkalmazkodnak a környezetükhöz, nehezen fogadja be őket a társadalom. Tehát a környezetük sem mindig alkalmazkodik hozzájuk, nem olyan elfogadó és a kérés, hogy mégis próbálják meg ezt az alkalmazkodást, nem egyenlő a különleges bánásmódra való felszólítással.
Kerti homokozó olcsón | Pepita.hu
Ehelyett az elfogadás segíthetné a rászoruló gyermekeket abban, hogy ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezzenek, mint a társaik. Valójában a fogyatékossággal élő gyermekeket az oktatási és fogyatékossági törvények védik, amelyek megkövetelik az állami iskolai rendszerektől, hogy befogadják a gyermekeket.
Az a helyzet, hogy nem az ADHD-s gyerek a probléma.
Nincs velük semmi „baj”. Az ADHD egy orvosi diagnózis. A gyermek neuro-atipikus vagy neuro-változatos. Hajlamosak hiperaktívakká válni, koncentrálatlanok, érzelmileg szétszórtak és szervezetlenek.
Ezek nem személyiséghibák, és nem is a szülő hibája, hogy a gyermek küzd a fókusszal, hogy részt vegyen egy feladatban, ott maradjon a helyén, vagy megértse, hogy rohannia kell, mivel a busz öt perc múlva megérkezik. A hálószobáik gyakran epikus katasztrófák, és ez nem azért van, mert a gyermek nem próbálja meg rendben tartani. Az ADHD-s gyerekek a végrehajtó képességekkel küzdenek. Ez az oka annak is, hogy a házi feladat megoldása is ilyen kihívás.
Annyi hozzáértő tanáccsal néztünk szembe az évek során.
Az egyik legrosszabb vád, amely kéretlen szülői tippek formájában érkezik, az, hogy gyermekünknek egyszerűen több fegyelemre van szüksége. Azt sugallják, hogy egy szilárdabb kéz a gyermekünket behódolásra készteti. Igen, ez egy átlagos gyermeknél beválhat. A probléma az, hogy az ADHD-s gyerekek nem átlagosak. Ez azonban nem teszi őket kevésbé emberivé vagy hibássá.
Figyeljetek. Nincs olyan mennyiségű matricadiagram, karate óra, időtúllépés vagy fenyegetés – mellesleg ezek sokszor időpocsékolások csupán – melyek elmulasztanák az ADHD-t a gyermekemből. Az ADHD egyszerűen nem így működik. Igen, a szülőknek fel kell lépniük, és gyermekeiket fel kell nevelniük, de a különleges szükségletekkel rendelkező gyermek nevelése komoly kreativitást, valamint kutatáson alapuló segítséget igényel.
Az, hogy a barátom tagadta a saját gyermeke szükségleteit, valamint a gyermekem szükségleteit, szívszorító volt.
A korai beavatkozás, a szülői felügyelet, az egyénre szabott iskolai tanulási terv és a gyógyszeres kezelés, ha szükségesnek ítélik, hatalmas segítséget jelenthet a gyermek életében. Kétségbeesetten akartam az a szülő lenni, akire a gyermekemnek szüksége volt, de ez a csata még nehezebbé vált, mivel sok ember próbálta minimalizálni a gyermekem szükségleteit – ha nem, akkor nyíltan tagadták őket.
Az érem másik oldalán azok az emberek voltak, akik megpróbáltak termékeket eladni nekünk, hogy meggyógyítsák a gyermekünket – ismét azt sugallva, hogy valami nincs rendben. El sem tudom mondani, hány üzenetet kaptam az illóolajok, shake-ek és kiegészítők értékesítési helyeiről. A gyermekem szükségletei nem valakinek a hasznára szolgálnak, és nem hiszem, hogy ezek a túlárazott termékek választ adnak a küzdelmeinkre.
A különleges szükséglet nem mentség, és nem is kísérlet arra, hogy olyan kiváltságokat szerezzünk, amelyekkel mások nem rendelkeznek. Amire a szükséget szenvedő gyermekek szüleinek – és maguknak a gyermeknek – szükségük van, az a megbízható egyének köre, akik elfogadják és magukévá teszik a gyermek valóságát.”
Márpedig ilyen betegség nincs? – Az ADHD-ról | Babafalva.hu
Ez a történet valóban megérinti az embert és még inkább arra ösztönzi, hogy elgondolkodjon: attól, mert valaki más, még nem lesz rossz. Az elfogadás és az alkalmazkodásra való hajlam sokat segíthet hasonló esetekben. Nem vagyunk egyformák, mindannyiunknak megvannak a magunk keresztjei és nehézségei. Épp ezért, ne feledjük el: mindenkinek joga van rá, hogy elfogadják, úgy ahogy van.
