A szakemberek nem javasolják, hogy a kisgyermek 2-3 éves koráig több napra elutazzunk nélküle. Vannak azonban helyzetek, amikor nem kerülhető el az utazás vagy már szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. Hogyan könnyíthetjük meg ilyenkor gyermekünknek és magunknak is a távollétet?
Olyanra bízzuk a gyermeket, akit jól ismer, és akit kedvel. Ne a gyermek költözzön el arra a néhány napra, hanem a gondviselője költözzön be a család lakásába. A gyermeknek biztonságot nyújt az ismerős környezet. Ha mégis a gondviselőhöz kerül a gyermek, akkor előtte töltsön ott minél több időt a szülőkkel együtt, hogy ne legyen számára idegen a környezet.
Ne titokban osonjunk el, hanem mondjuk el előre gyermekünknek, hogy néhány napra elutazunk. Magyarázzuk el neki, az ő fogalmaival, ez mennyi időt jelent: például két ebéd, két délutáni alvás lesz addig, kettőt kell aludni, mire a mama hazajön. Mondjuk el milyen változásokat jelent ez neki: például a nagymama fogja megebédeltetni, a nagypapa viszi le sétálni.
Maradjunk rendszeres telefonkapcsolatban az otthoniakkal, hogy ha a beszámolók alapján úgy érezzük, átléptük a gyermek tűréshatárát, haza tudjunk indulni.
Megérkezéskor ne lepődjünk meg, és ne sértődjünk meg, ha gyermekünk inkább elcsodálkozik a felbukkanásunkon, minthogy örülne neki. Időre van szüksége, mire megérti, hogy újra előkerültünk. Hagyjuk, hogy magától jöjjön oda hozzánk, ne rohanjuk le az ölelésekkel és puszikkal, mert megijeszthetjük. Számítsunk rá, hogy néhány napig többet kell kedveskedni neki.
Kocsisné Péterfy Hajnal
