Az igazi papás-mamás

Kínos téma, vagy a legcsodálatosabb igaz történet? – Nézd, Anya, gólyafészek! De jó lenne, ha hozná már a kisbabát! – kiáltott fel a vonaton egy óvodáskorú kisfiú, jól láthatóan kistestvérét váró anyukája mellett. Elgondolkodtam: ezek szerint a XXI. században még mindig vannak fiatal anyukák, akik gólyamesével „etetik” gyermeküket? 

A téma aktuális, mindenkit érint, mert kisgyerekkorban a családban vagy az óvodástársak, barátok között valakinél, mindig akad egy kismama, újszülött, vagy éppen tervezett kisbaba, akiről érthető módon sokat beszélnek. Beszélgessünk tehát arról, hogy hogyan szereznek a legkisebbek, az ovisok információkat a szülés, a születés, a szülővé válás témaköréből. Novák Julianna tanító, mentálhigiénés szakember, dúla, szülésfelkészítő lassan egy évtizede foglalkozik kisgyerekekkel (és szülőkkel) e témában: a testiség, a szülés, a születés csodáiról beszélget, játszik velük.

– Mióta és miért beszélgetsz óvodásokkal a szülés és a testiség kérdéseiről, és pontosan miről is szólnak a foglalkozásaid e témában?

Novák JuliannaLassan 10 éve kezdtem el az ovisokkal való foglalatosságot ez ügyben, amikor rájöttem a szülésre felkészítő tanfolyamokon, hogy nem elég a várandósság során az a pár hónap. Úgy gondoltam, sokkal korábban lenne jó elkezdeni ezt a készülődést. 1999 nyarán egy csapat 4-8 éves gyerkőccel és némelyikük ráérő szülőjével egy játékos foglalkozást tartottunk, ezt filmre is vettük. Megnéztünk velük egy remek Attenborough-filmet az állatok szüléséről és utódgondozásáról, amit tátott szájjal, érdeklődve néztek végig, és a végén az egyik kisgyerek felkiáltott, és azt mondta, hogy: “Jé, ezek az állatok egész életükben arra készülnek, hogy anyukák meg apukák legyenek!”

Azt gondolom, itt a lényeg. Vajon mi (civilizált) emberek miért nem tesszük ugyanezt? Miért van vajon elzárva előlünk tabuként ez a tudás, és miért nincs elzárva a természeti népek gyerekei elől? Miért kell ebből akkora cécót csinálni, és elnevezni „felvilágosításnak” ahelyett, hogy ez a téma folyamatosan napirenden legyen mind otthon, mind az iskolában, sőt, már az óvodában is?

A fent említett játékos foglalkozás után sok helyre hívtak ebben a témában, szülőkkel, óvónőkkel, tanárokkal is beszélgettem munkaidőn kívül klubszerűen, de egy-egy óvódában és sok-sok iskolában is megfordultam már.

– Hogyan zajlik a Te foglalkozásaidon egy ilyen óvodai „papás-mamás előadás”, rossz kifejezéssel: „felvilágosítás”

Baba születikElőször a köldökükről, majd a köldökzsinórról beszélgetek velük, majd előkerül a várandós mama-babafigura. A textil mamának van cicije, és alkalmas a szülés bemutatására is. Olyannyira, hogy egyszer csak egy újszülőtt baba bukkan elő belőle, és a gyerekek nagy örömére a puha mama-figurától még anyatejet is kaphat, ahogy az a természetes szülésnél is elengedhetetlen az első percekben. Az eseményt többször is megismételjük, és mire ide jutunk, az ovisok többsége már szorosan körülöttem ácsorog.

Eljátsszuk, hogyan szülnek a delfinek: általában van vállalkozó az anyuka, apuka szerepekre, a többiek bábákként, dúlákként állják körbe és védik őket. Ezután a jelen lévő, külön erre az alkalomra felkészült felnőttek mutatják be, hogy milyen helyzetben szoktak szülni a mamák, milyen jó nekik ilyenkor a papákra támaszkodni, s hogyan szokták masszírozni, borogatni őket az apák, vagy a bábák és dúlák. Ezt az együttes tevékenységet aztán megint kipróbálhatják a kislányok, és sorra születnek pulcsijuk alól a kisbabák.

– Szemléltetőeszközként miket használsz, könyv, rajz, bábok, stb.?

Az előző beszámolóban benne volt a textilbaba és a pulóver alól megszülető plüssfigura vagy baba, de ha van rá elég idő, akkor egy mesekönyvet is be szoktam vetni. Arról szól, hogy egy családban a 4. baba születik, és ezt a szépséges történetet meséli el a 3. gyerkőc, aki olyan 5-6 éves lehet. Persze otthon születik ez a baba, merthogy a mesekönyv Hollandiából származik, bár az eredeti ausztrál kiadás.

Újszülött őzikeMinél kisebbek, annál több játékos elem van a foglalkozásban, minél nagyobbak, annál több szemléltetés, film, kép, ilyesmi. A filmek közül mindenképpen természetfilmet ajánlok az állatokról, és a nagyobbaknak nagyon szép, finom, lágy, igazi ember-szülésfilmet, pl. A tenger  szülötteit, de szigorúan csak felnőtt jelenlétében, a vele való megbeszélés lehetőségével. Fontos, hogy olyan képeket, filmeket mutassunk a gyerekeknek, amitől ez az egész dolog vonzó marad a számukra, pozitív érzés társul hozzájuk a kicsikben, nem félelem és szorongás. Nem baj, ha látnak vért, de fontos, hogy a szereplők arcán inkább örömöt, meghatottságot, boldogságot lássanak szenvedés, ijedtség, félelem helyett.

– Mennyire tartják szerinted fontosnak ezt a témát a gyerekek? Milyen a hozzáállásuk, mennyire tartják kényes témának?

Az ovisok egyáltalán nem tartják kényes témának, akik még erről nem beszélgettek senkivel, azok tartózkodóbbak. Sok-sok saját élmény bukkan fel, a saját születésüket mesélik, vagy a kistesóét, és ezekből is sokat lehet tanulni. Némelyik kisgyerek komoly ismerettel rendelkezik már e téren. Őket még inkább elvarázsolja a „hogyan kerül ki?”, mint a „hogyan kerül be?”- témája, ezt nem nagyon szokták előhozni, de ha mégis, én nem szoktam zavarba jönni. Megkérdezem, mit gondolnak erről, hogy történhet ez? Azon a szinten igyekszem maradni, ahol ők is vannak, és annyi információt adok, amennyit be tudnak fogadni.

– Hogyan látod az óvodák, óvónők fogadókészségét?  Találkoztál-e elutasítással akár tőlük, akár a szülőktől?

A baba születése után rögtön mellre kerülElég szélsőséges a fogadtatás, de ezen nem lepődöm meg, hiszen mindenki azzal az attitűddel tudja fogadni ezt a “kényes” témát, amilyen módon felnőtt, ahogy gyerekkorában viszonyulhatott a szexualitáshoz. A szülés-születés folyamatának természetes voltáról pedig egyetlen tankönyvben sem esik szó. Arról sem, hogy életünkben kitüntetett szerepe kellene, hogy legyen ennek a csodának, hiszen mindannyiunkkal csak egyetlen egyszer történt meg, hogy megszülettünk és életet adni sem szoktunk naponta. Sok visszautasítást, felháborodást is megéltem, de sok kíváncsi, nyílt, őszinte érdeklődést is.

– Mit tanácsolsz a szülőknek, hogyan kezeljék a témát az óvodás kisgyerekük előtt, például, ha jön a következő baba?

Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a téma minél hamarabb előkerüljön, és lehetőleg otthon, de fontos, hogy a kicsi kezdeményezze, ne a szülők tukmálják rá a kérdéseket.

Van, akit nem érint váratlanul ez a lehetőség, nem jönnek zavarba, tudnak mit válaszolni. És vannak olyan szülők is, akik rettegnek a pillanattól, amikor ez a téma előbukkanhat. Nekik azt javaslom, hogy a Peti, Ida és Picuri c. könyvet szerezzék be (fórumokon lehet találkozni antikvárium címekkel, egymástól, könyvtárból lehet kölcsönözni, mert nemigen kapható már. – A szerk.) és először maguk olvassák el. Ha kell, többször is, majd ha már belejöttek, és eloszlott a zavaruk, akkor vegyék elő újra, és a gyerekükkel együtt olvassák el.

Ha ez sem megy, akkor kérjenek segítséget, akár tőlem -hívjanak, írjanak, ill. eljöhetnek egy-egy beszélgetésre, ahol épp ezt járjuk körül, és csoportban mindig könnyebben és jobban lehet tanulni egymástól. Januártól indul a Szülősulink e témában is, a honlapja feltöltés alatt.

Fülöp Hajnalka,  hfulop@gmail.com

Kapcsolódó linkek: www.juladula.com, http://szulosuli.blog.hu

Ajánlott irodalom:

Szexualitással kapcsolatosan gyerekeknek, kamaszoknak

  • Grethe Fagerström – Gunilla Hansson: Peti, Ida és Picuri – Móra Kiadó  1987, 1994
  • Marie-Claude Monchaux: A sehányéves kislány
  • Jutta Langreuter – Andrea Hebrock: Nézd, itt a köldököm! Egmont Kiadó 2002
  • Jenni Overend – Julie Vivas: Hallo Baby (magyar kiadás folyamatban)
  • A nemi életről kicsiknek (spanyol kiadás fordítása), Mérték Kiadó 2004
  • Dan Höjer – Gunilla Kvarnström: Kis puncikönyv / Kis fütyikönyv Presskontakt Bt., 2005
  • A szerelmeskedés könyve tinédzsereknek – Tesstloff-Babilon
  • Helen Benedikt: Csak okosan! – Önvédelem kamaszoknak – Háttér-NANE 2004

Felnőtteknek:

  • Sol Gordon – Judith Gordon: Amit a gyermekeknek tudnia kell – Gyakorlati útmutató szülők számára (kritikával!)  Alexandra Kiadó, 2000
  • Dr. Szilágyi Vilmos: Szexuálpedagógia – Szexuális egészségnevelés – Athenaeum 2006

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A "kisgyerekes időszak után is" tudok tanácsot adni, hogy hogyan írjunk ütős önéletrajzot, motivációs levelet, átnézem és javaslatot teszek CV-tek beadása előtt, vannak tippjeim, hogyan használjátok a közösségi médiát a munkaerőpiacra való visszatérés érdekében, ill. hogyan készüljünk a babázás-gyerekezés mellett a munka világára? "
Előző cikkAquanatal – torna, tánc, jóga, lebegés
Következő cikkKismamák a játszótéren

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..