Az karácsonyi ünnepkör népszokásai I.

adventi koszorú

A karácsonyi ünnepkör, amely advent első napjával veszi kezdetét és vízkeresztig tart, gazdag volt különböző maszkos alakoskodó és dramatikus szokásokban, valamint jósló- és varázsló cselekedetekben. Ez az időszak igen fontos volt a falusi ember életében.

Egyrészt az adventi időszakban fel tudott lélekben készülni Jézus születésének ünnepére, másrészt különböző hiedelemalapú cselekedetekkel igyekezett befolyásolni például a jövő évi termést, vagy megtudni, melyik lánynak ki lesz a jövendőbelije. A téli időszakban, a mezei munkák szünetében több idő jutott a társas érintkezésre is, aminek színhelyei a fonó, a dörzsölő vagy a disznótor volt.

Advent

Advent a karácsonyi előkészületek időszaka, mely általában András napját követő vasárnap előestéjével kezdődik, és a karácsonyt megelőző négy hetet jelenti. Ez az időszak a lelki felkészülés ideje, ilyenkor már nem tartottak lakodalmakat, mulatságokat. A karácsonyi előtti heteket kisböjtnek is nevezték, mert ilyenkor szintén tartózkodtak böjti napokon (adventben szerdán, pénteken és szombaton) a húsétel fogyasztásától. A vallási, lelki felkészülésnek fontos részei voltak még a hajnali misék, a roráték, amit angyali vagy aranyos misének is neveztek.

Maszkos alakoskodók

Advent időszakában igen jelentősek voltak a maszkos alakoskodó szokások, amikor elmaszkírozott gyerekek és felnőttek járták a házakat, általában jó egészséget, bő termést kívánva a házigazdáknak. Az alakoskodók arcukat lepedővel takarták el, belisztezték, esetleg bekormozták, kezükben vesszővel vagy például fakanállal fenyegették a háziakat, közben verseket, énekeket mondtak. A jelmezesek szerették ijesztgetni a kisgyerekeket is. A háziak végezetül almával, dióval ajándékozták meg őket.

Mikulásjárás

Szent Miklós, más néven Mikulás napja (december 6.) az egyik legnépszerűbb és legismertebb adventi ünnep a mai gyerekek körében. A Mikós-napi ajándékozásnak azonban megvannak a paraszti hagyományai is. Miklós püspöknek öltözött férfiak járták a gyerekes házakat az ünnep előestéjén, kíséretükkel, az álarcos, kormos képű, gyakran szarvakat viselő ördöggel együtt. A gyerekeket vizsgáztatták, imádkoztatták, majd tudásuk és viselkedésük alapján jutalmazták vagy virgáccsal megfenyítették őket.

Az alakoskodók, akik legények, sőt, gyakran nős férfiak voltak, bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve jártak és ijesztgették a gyerekeket, a nagyobb lányokat, ezért is nevezték őket láncos Miklósnak.

Lucázás, kotyolás

Luca napján (december 13.) volt elterjedt szokás – a Nyugat- és Dél-Dunántúlon – a lucázás, kotyolás. Iskolás fiúk kisebb csoportokban jártak házról házra, ahol termékenységvarázsló énekeket, verseket mondtak. A házba betérve engedélyt kértek: „Szabad-e kotyolni?” Ha igen, akkor a magukkal vitt szalmát szétszórták a konyhába és arra ráülve mondták el a mondókájukat. Például:

„Ennek a gazdának annyi disznója legyen:
egyik ólból kifusson, a másikba befusson,
a harmadikba is jusson!
Luca, Luca kity, koty, kity, koty, Gelegenye kettő, három.”

A háziaktól aszalt gyümölcsöt, almát, diót kaptak ajándékba. A szalmát a gazdaasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak a tyúkok.

Jósló-varázsló hiedelmek, praktikák

A téli időszakhoz az adománygyűjtő, maszkos alakoskodó szokások mellett számos férj- és időjósló hiedelem és praktika kapcsolódott, például András, Borbála, Luca napjához.

Szent András napja

Az egyik legjelentősebb házasságjósló nap András napja (november 30.) volt. Ekkor a lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett végrehajtani a jósló praktikákat. A lányok egész nap böjtöltek, majd este párnájuk alá férfi ruhadarabot tettek, hogy éjjel megálmodják, ki lesz a vőlegényük.

„Aki böjtöl András napján
Vőlegényt lát iccakáján.”

Szokás volt még, hogy a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kihullott mag minőségéből próbálták megjósolni, milyen lesz a jövendőbelijük vagyoni helyzete. Ismert volt még az ól rugdosása is, mert ahányat röfög a disznó, annyi év múlva megy férjhez a lány.

Az egyik legismertebb András napi férjjósló szokás a gombócfőzés, amit általában közösen, a fonóban végeztek a lányok. A gombócba egy-egy férfinevet tettek, amelyik először feljött a víz felszínére, olyan nevű lett a férje. Gyakran ólmot is öntöttek, és az öntvény alakjából következtettek a leendő férjük foglalkozására.

Az András napi férjjósló praktikák mellett szokás volt gyümölcságat vízbe tenni, ami ha karácsonyra kizöldült, következő évben férjhez ment a lány. Ez kapcsolódhatott Katalin, Borbála és Luca naphoz egyaránt.

Luca napja

Luca napja az adventi időszakból is kiemelkedik gazdag hagyományaival. A korábban említett lucázás, kotyolás szokása mellett igen sok jósló-varászló cselekedet, hiedelem kapcsolódott ehhez a naphoz.

Luca napját gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen fontos volt a boszorkányok elleni védekezés, például az ólak ajtajára fokhagymával keresztet rajzoltak. A boszorkányok felismerésének egyik fontos eszköze volt a lucaszék, amit Luca napjától karácsonyig kellett elkészíteni. Közismerten lassan készült, meghatározott számú és fajtájú fa (pl. 9, vagy 13) volt szükséges hozzá, és elkészítésénél nem volt szabad vasszöget használni. Célja az volt, hogy a karácsonyi éjféli misén a lucaszékre állva meglássák, ki a boszorkány. Ilyenkor a boszorkányok is észrevették a szék készítőjét, akinek menekülnie kellett. Hogy ne érjék utol, mákot szórt maga után, amit a boszorkánynak fel kellett szedegetnie. Hazaérve a lucaszéket azonnal el kellett égetni, különben a boszorkányok megtámadták volna.

Ehhez a naphoz sokféle házasságjósló eljárás is kapcsolódott. Például cédulákra férfineveket írtak, amelyből karácsonyig minden nap egyet tűzbe vetettek, amelyik megmaradt karácsonyra, az lett a jövendőbelijének neve.

Számos munkatilalom is kapcsolódott Luca napjához. Ezen a napon nem volt szabad fonni és varrni, mert ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét, és nem tudnának tojni. Sütni sem volt szabad, mert a kenyér kővé válik. De nemcsak tiltott, javasolt női munkák is voltak; mindenfajta fejtő- és bontó munka kívánatos volt, mert a következő évben a tyúkok könnyebben tojtak. Ajánlatos volt a gazdaasszonynak napközben ülnie vagy feküdnie, hogy a tyúkok jól üljenek. Ezen a napon nem örültek a női látogatónak, mert a tyúkok nem tojnak és nem kotlanak a következő évben.

Az időjárásjósló praktikák ideje a Luca napjától karácsonyig terjedő időszak. Tálkába búzát tettek, amely ha karácsonyra kizöldült, következő évben jó termés volt várható. Gyakori volt az is, hogy tizenkét hagymalevélbe, melyek a hónapoknak feleltek meg sót tettek, amelyik átnedvesedett, az a hónap csapadékosnak ígérkezett. Ezt hívták hagymakalendáriumnak. A következő esztendő időjárására a karácsonyt megelőző tizenkét nap időjárásából is következtettek.

Szentcsaládjárás, ostyahordás

Az adventi időszak vallási, egyházi szokásai közé tartozott a szentcsaládjárás és az ostyahordás.

A szentcsaládjárás vagy szálláskeresés karácsony előtt kilenc nappal kezdődött. Ekkor általában kilenc, egymáshoz közel lakó család elvitte egymáshoz a Szent Család képet vagy szobrát. A képek vagy szobrot egy feldíszített oltárra helyezték, majd együtt imádkoztak, énekeltek.

A tanító vagy kántortanító iskolás gyerekekkel minden családnak ostyát küldött, ez az ostyahordás. A családok a tanítónak különböző terményeket, például lisztet, tojást, babot, kolbászt adtak, a gyerekek pedig kevés pénzt kaptak jutalmul az ostyahordásért.

Pákay Viktória néprajzkutató
A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket.
Előző cikkKarácsonyi készülődés
Következő cikkAndók Veronika: Téli csend

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..