Amióta bevezetésre került az online oktatás és a diákok otthon kényszerülnek a társaik nélkül hallgatni az óráikat, több kellemetlen tünetet is észlelhetnek magukon – teljesen jogosan.
Ez az időszak még a legkeményebb személyiséget is képes megtörni, hiszen nem elég, hogy a társasági életünk korlátok közé szorul, hanem ezen felül a szórakozási lehetőségek is merőben lecsökkentek. Sokat gondolkodtam, hogy melyek azok a magamon is észrevehető tünetek, melyek egyértelműen ennek a helyzetnek köszönhetőek. Lássunk néhány példát is.
Motiválatlanság
Nektek is megvan mostanában az az érzés, mintha nem lenne semmi motiváció a mindennapjaink megszokott folytatására? Reggelente kikelünk az ágyból és az online oktatásnak „köszönhetően” most még csak átöltöznünk sem muszáj sok esetben, hiszen ki látja, ha még a pizsamanadrág díszeleg rajtunk. Nincs kellő löket ahhoz, hogy elkezdjük a napunkat, ahogy eleve tennénk, mert nincs meg az az aprócska löket vagy nyomás, ami ösztönzőleg hatna a reggeleinkre. Ez utóbbit általában az adta meg, ha el kellett indulni iskolába, ámde most mindenki otthonról a hálószobából tanul, ami kissé kevésbé megfigyelt terület, mint egy iskolai tanterem. Ez akár lustaságnak is válhat melegágyává, ámde amennyiben túl tudunk lendülni ezen, képesek is leszünk úgy folytatni a napjainkat, ahogy eredetileg tennénk. Nos, én azért néha „bűnbe estem” ilyen téren, és ti?
Magányosság-érzet
A négy fal között nincsenek osztálytársak, évfolyamtársak, oktatók, de még csak emberek sem abban az esetben, ha megvan rá a lehetőség, hogy a diák egy elkülönült szobában vegye az online óráit. Tekintve, hogy egy darabig még fenn fog állni ez a helyzet, könnyen eluralkodhat a magányosság érzése olyan személyeken is, akik mondjuk korábban még nem tapasztalták meg ezt. Sokszor teljesen jogosan nehéz lehet, amikor el vagy szeparálva azon személyektől, akikkel azelőtt nap mint nap találkoztál. Ezen kellemetlen élettapasztalatokat igyekezni kell az egyén normál kedélyállapotának megőrzéséhez valamilyen módon kiküszöbölni. Például rendszeres csoportos videóhívással vagy éppen biztonságos találkozókkal kisebb csoportokban.
Romló jegyek
Akármennyire is igyekeznek sokszor az oktatók annak érekében, hogy hasonló minőségű órákat tudjanak tartani, mint normál helyzetben: sokszor mégiscsak kivitelezhetetlen ez az elképzelés. Ilyenkor megeshet, hogy olyan diákok is nehezebben vagy rosszabbul teljesítenek, akik egyébként jó tanulók lennének. Ez is egy normális folyamat véleményem szerint, bár az tény és való, hogy normálisságától eltekintve cseppet sem kellemes és előremutató. Különösképp középiskolás gyerekek esetén lehet ez gyakori, hiszen ott még módfelett igényelhetné a korosztály a rendes kontaktot az oktatókkal, egy egyszerű és sima online óra helyett. Mégiscsak több lehetőség marad kérdezni, ha rendes oktatás van, mint internetes formájában – már csak azért is, mert sokan mikrofonon nem mernek vagy nem érzik komfortosnak azt, hogy becsatlakozzanak az órákba.
A privát szféra hiánya
Ez különösen az olyan gyerekeket érinti, akiknek testvérei is vannak, akik szintén otthon kell tanuljanak a korlátozások végett. Nem minden család teheti meg, hogy külön szobát biztosítson a gyermekének. S azoknak, akiknek kisebb hugi vagy öcsi osztozik egy nővér vagy bátyus szobájával, cseppet sincs könnyű dolga. Esetenként a korábban említett romló jegyekhez is vezethet.
Nektek mi a legnehezebb diákként a korlátozások közepette?
