Az első babás Karácsonyra az eddigieknél is nagyobb várakozással készülünk, a boldogságon és meghittségen túl magasztos képeket is társítunk az idealizált ünnephez. Lelki szemeink előtt látjuk a színpompás karácsonyfát, az apró csillagként izzó gyertyák fényét, az ünneplőbe öltöztetett kisdedünket, és a gyönyörűen terített asztalon sorakozó gőzölgő ünnepi menüt. Az elmélet mellé most jöjjön néhány gyakorlati megoldás, hogy az ünnep valóban emlékezetes maradjon – a szó pozitív értelmében.
A családi ünnepek lebonyolítása általában 80 százalékban az anyukákra marad, ezért elterjedt közhely, hogy az anyukák „szétidegeskedik” az előkészületeket, ettől aztán feszült lesz apa is, no meg persze a gyerekek is. Ha ezt az alaptézist sikerül megdöntenünk, már nyert ügyünk van, ugyanis a lényeg az apróságokban rejlik. Ha hagyunk kellő időt magunknak az előkészületekre, akkor nem lesz min idegeskednünk, vagy ha esetleg mégis hiba csúszik a számításba, sokkal kreatívabban fogjuk kezelni kisimult idegrendszerrel.
Íme 6 tipp a baba-biztos Karácsony abszolválásához, a teljesség igénye nélkül.
- Ne akarjunk minden teendőt a nyakunkba venni, ne legyen megfelelési kényszer bennünk; ha nem megy egyedül, kérjünk segítséget. Vonjuk be apát, a nagyszülőket a karácsonyi előkészületekbe, bevásárlásba, takarításba. Ha nem támasztunk magunkkal szemben teljesíthetetlen elvárásokat, nem kell stresszelnünk sem. Csak lazán: így is, úgy is különleges nap lesz – hiszen babánk első Karácsonya – semmi vész, ha nem érünk a nagytakarítás végére! Ha mi nyugodtak, kipihentek vagyunk, kisbabánk is kiegyensúlyozott lesz, akkor pedig nagy baj már nem lehet. Ha a családi tradíciók megengedik, ne mi legyünk a házigazdái a húsz fős rokonságnak, inkább fogadjuk el a meghívásokat.
- Felejtsük el a gyertyákat mind a karácsonyfán, mind az asztalokon – legalábbis átmenetileg. Jobb a békesség: tegyünk inkább izzósort a karácsonyfára, azt is a magasabb ágakra, a hálózati kábeleket, hosszabbítókat gondosan elrejtve a kicsi látóköréből. Általánosságban véve, magát a karácsonyfát is helyezzük biztonságos helyre, esetleg kötözzük ki, nehogy magára borítsa a baba. (Egy barátnőm ezt egyszerűen oldotta meg: a babát átmenetileg kilakoltatta a fa járókából, és magát a karácsonyfát állították bele. Így ráccsal elzárva, teljes biztonságban pompázhatott.)
- A törékeny, üvegdíszeknek adjunk kimenőt egy-két évre. Igaz, hogy a műanyag díszek nem olyan szemet gyönyörködtetőek, de ebből a változatból is lehet már impozáns darabokat beszerezni. Így nem jelent gondot,ha díszítés közben egy-egy példány áldozatául esik az ünnepnek és szilánkokra törik. Mely szilánkok aztán még egy hét múlva is előbukkannak a szőnyeg alól, fájdalmas sérülést okozva a kúszó-mászó babának.
- A hosszú, lelógó asztalterítőket, és a családi porcelánkészletet is mellőzzük, biztos,ami biztos. Már a négy-öt hónapos babák is meglepő erővel és olthatatlan érdeklődéssel tudják megrángatni a díszes asztalneműt, ezért váltsunk rövidebb, pótolható darabokra.
- Igyekezzünk a karácsonyi ünnepeket a baba napirendjéhez igazítani: tartsuk tiszteletben az alvó- és evőidejét, ha megoldható, máskülönben egy nyűgös babával végigjárni a rokonságot nem lesz túl felemelő. Lehetőség szerint a családi összejöveteleket, az oda való eljutást, utazást is a baba igényeinek figyelembevételével szervezzük.
- A konyha nem játszótér! – ünnepi sürgés-forgás, családi sütés-főzés esetében ez fokozottan igaz. Soha ne engedjük a picit a lábunk alatt kúszni-mászni, ha épp a tűzhely előtt állunk, vagy forró ételt szervírozunk. A már totyogó babákra még inkább kell ügyelni, ne nyúljanak a terített asztalra, tűzhelyen fortyogó ételekhez. Minden forró dolgot magasra, belülre helyezzünk.
A családi forgatagban valaki mindig figyeljen a picire: ne játsszon az izzósorral, dekorációkkal stb. Ha mindezeket figyelembe vesszük, babánk biztonságban, mi pedig nyugodtan, derűsen élhetjük át az első közös ünnepet és garantáltan semmi nem ronthatja el az álmodott boldog családi karácsonyt.
