Babamentő inkubátor – visszatérés a középkorba?

A középkori Európában általánosan elterjedt doboz, amelyben a szülők nem kívánt csecsemőjüket hagyhatták, hosszú idő után visszatér. Alkalmazásának pártolói szerint egy fűtött, szakképzett dadák által rendszeresen ellenőrzött tartály jobb a babáknak, mint ha egyszerűen az utcán hagynák őket. Az ENSZ szerint azonban a megoldás sérti a gyermekek jogait.

A helyszín első ránézésre nem illik a legfájdalmasabb drámákhoz. Berlin egyik árnyas negyedében egy jel mutat a a fák között megbújó ösvényre. “Babywiege” (Bababölcső) hirdeti rajta a felirat.

Az ösvény végén rozsdamentes, felnyitható tartály, benne gondosan összehajtogatott, csecsemőnek való pelenkák. A láda melege biztonságot sugároz és megnyugtató. Van benne egy levél is, amely közli, hogy kit kell felhívnia a csecsemőjét otthagyónak, ha esetleg meggondolja magát.

Aki végigmegy az ösvényen

Évente kétszer megy végig valaki – feltehetően nő – a Waldfriede Kórház elhagyott hátsó részén lévő ösvényen, és hagyja ott a talán titokban, csak néhány órával korábban megszületett gyerekét. Az illető – feltehetően az anya – utána megfordul, és távozik, hogy többé sose lássa a babát. A kicsi felnő, de sosem tudja meg, ki volt az anyja.

A “feltehetően” szóra azért van szükség, mert a dolog titokban és név nélkül történik, és senki se tudja, ki járt arra, ki vitt oda magával egy csecsemőt, hogy az utat visszafelé már nélküle tegye meg.

A megoldás ellenzőinek egyik érve éppen az, hogy az illető férfi is lehet. A bírálók szerint a dobozokat lelkiismeretlen apák vagy prostituáltak futtatói is használhatják, rákényszerítve az anyákat arra, hogy megszabaduljanak nem kívánt kicsinyeiktől.

A BBC News Magazine idézte Kevin Browne-t, a Nottinghami Egyetem pszichológusát, aki elmondta, hogy “magyarországi tanulmányok szerint nem feltétlenül az anyák helyezik a babákat a dobozokba – az illetők lehetnek rokonok, stricik, nevelőapák vagy apák. A nagy kérdés ezért az, hogy a babadobozok hozzájárulnak-e a nők jogainak biztosításához, és vajon az otthagyott gyerek anyja hozzájárult-e ahhoz, hogy a kicsit a ládába tegyék.”

“Az eljárás annyira névtelen, annyira távol van a tanácsadás vagy tanácskérés lehetőségétől, hogy kárt okoz és veszélyezteti az anyát és a gyereket” – tette hozzá a professzor.

Ehhez az érveléshez tartozik még az is, hogy miközben ez a megoldás nagyon könnyűvé teszi a gyerektől való megszabadulást, egyáltalán nem biztosítja, sőt kevésbé valószínűvé teszi, hogy az anyák megkapják azt a segítséget, amelyre a nagy érzelmi megrázkódtatás, sőt fizikai kockázat miatt szükségük van.

A dobozt kihelyezők visszautasítják ezt az érvet. Azt mondják, éppen hogy lehetővé teszik az elkeseredett anyáknak, hogy biztonságosan megszabaduljanak nem kívánt gyermeküktől. Mert azok, akik nem mennek végig a dobozhoz vezető ösvényen, akár nyilvános helyen, csípős hidegben is magukra hagyhatják csecsemőjüket.

Vagy ennél is rosszabb sorsra juttatják őket. Németországban nemrég ért véget az a per, amelyben egy csecsemőjét az ötödik emeleti erkélyről lehajítva megölő anya volt a vádlott.

Megszólal a riasztócsengő

Az ilyen esetek ösztönzőleg hatnak a babadobozokért indított mozgalomra szerte Kelet- és Közép-Európában, a balti államoktól Németországon, Ausztrián, Lengyelországon, Magyarországon és Csehországon át Romániáig.

Néhány országban a törvény elősegíti a terjedésüket, és az örökbefogadáshoz történő hozzájárulást is jelentő, jogszerű cselekménynek számít, míg ha máshol hagyják a babát, akkor az bűncselekmény.

Browne szerint a babadobozok elterjedtsége azokban az országokban a legnagyobb, amelyek kommunista múlttal rendelkeznek (a hatóságok is ezekben a leginkább hajlamosak arra, hogy magukra vállalják a gyerekekről történő gondoskodást), illetve a katolikus országokban, ahol erősen megbélyegzik a házasságon kívül szülő nőket.

A professzor nagy szerepet vállalt annak a nem publikált jelentésnek az elkészítésében, amelyre alapozva az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága kialakította a rendszerre vonatkozó álláspontját. E szerint a gyerekeknek joguk van megtudni, kik a szüleik – a babadobozban hagyott gyerekektől azonban éppen ezt a jogot tagadják meg.

Az eljárás hívei nem értenek egyet ezzel. Gabriele Stangl a berlini Waldfriede Kórházból hangsúlyozta, hogy a babadobozok életeket mentenek, és ezzel jogokat védenek. Érvelése szerint a berlini doboz olyan biztonságot szavatol, mint egy kórházi szülészeti osztály. Ha csecsemő kerül bele, megszólal egy riasztócsengő, és miközben az anya észrevétlenül távozik, már oda is megy egy megfelelően felkészült egészségügyi csoport. A babát a kórházban ellátják, gondozásba veszik, aztán elindítják az örökbefogadási eljárást. A kezdeti szakaszban az anyák visszatérhetnek és magukhoz vehetik kicsinyeiket, de később már nem – az örökbefogadás véglegessé válik.

Vannak, akik visszatérnek

Néhány anya azonban visszatér.

Egyikük elmondta a BBC News Magazine-nak, hogy milyen elkeseredett volt, amikor megszülte a babáját. A gyerek apja elhagyta, ő fiatal volt, sokkos állapotban, úgyhogy végigment az ösvényen, de alig egy héttel később meggondolta magát.

Azt tette, amire a dobozban talált levél biztatta: visszatért. Amikor meglátta a csecsemő haját, a szemét, rájött, hogy nem képes lemondani róla. Azóta fényképet is vitt a kórházba a babáról. A doboz időt adott neki arra, hogy úrrá legyen zavarodottságán, és tisztán lássa, mit kell tennie.

Egy hamburgi tartályban az utóbbi tíz évben negyvenkét babát helyeztek el, és az anyák közül tizenhét később jelentkezett, tizennégy pedig vissza is vette a gyerekét.

Steffanie Wolpert, az egyik hamburgi szervező szerint ez sokkal jobb, mintha nem helyeztek volna ki semmilyen berendezést.

“1999-ben öt elhagyott gyereket találtak, hármat közülük holtan. Elgondolkodtunk ezen a helyzeten, az okain, és úgy döntöttünk, hogy új módszert kell találni, amellyel segítjük a gyerekek életben maradását” – mondta.

A bírálókat, például az ENSZ Gyermekjogi Bizottságát nem sikerült meggyőzniük. Szerintük a babadobozok visszalépést jelentenek a múltba, a középkori egyház “lelenckerekéhez”, ahhoz a falba szerelt, forgatható henger alakú szerkezethez, amelybe a kicsinyükről lemondani akaró anyák belerakták a csecsemőt, hogy azt a másik oldalon szerzetesek vegyék ki, és felneveljék vagy gondozásba adják őket.

Herczog Mária gyermekpszichológus, az ENSZ-bizottság tagja hangsúlyozza, hogy akkor és most is jobb megoldás a nagyobb megértés és a nehéz helyzetbe jutott anyák segítése. “Azt a hibás üzenetet küldik a terhes nőknek, hogy joguk van tovább titkolni a terhességüket, ellenőrizetlen körülmények között szülni és elhagyni a csecsemőiket” – magyarázta.

Nincs egyértelműen jó és rossz megoldás ebben a jó szándékú emberek számára vitatémának számító kérdésben. Az egyetlen hang, amely még nem volt hallható a vitában, azé az anyáé, aki pár órával korábban titokban megszült gyerekével végighalad az ösvényen, hogy aztán csomag nélkül térjen vissza rajta.

Hogy közben könnyes a szeme, azt csupán gyanítani lehet.

MTI

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkA méhen belüli környezet is befolyásolja a baba egészségét
Következő cikkBemutatjuk a Kuzin Klubot

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..