Barangolás Matula vidékén

Matula kunyhója, Diás-sziget

A tájleírás alapján szinte teljesen pontosan azonosítható, hogy hol állt egykor az a nádkunyhó, majd később téglaház, amely Fekete István Tüskevár és a folytatásaként megírt Téli berek című regényének “főszereplője”, de legalábbis fő helyszíne volt. Az író ugyan mindkét könyvében kerülte a településneveket, de miután a Fenékpusztához közeli Diás-sziget volt gyakori tartózkodásának helyszíne, s mert itt folyik össze az ős-Zala és a Hévízi-csatorna, a regénybeli útmutató ma is odavezeti az olvasót Matula, Tutajos és Bütyök “születési” helyéhez.

Talán már pontosan nem is lehet nyilvántartani, hogy hány millió példányszámban látott napvilágot Fekete István egyik legnépszerűbb regénye, a Tüskevár, de az szinte bizonyos, hogy nincs olyan generáció, amely ne olvasta, vagy látta volna tévésorozat formájában a Kis-Balaton élővilágát talán legérzékletesebben bemutató alkotását. Az 1950-es években született művet és folytatását a mai nemzeti park területén írta, s bár soha nem lakott itt, de hosszú éveken át rendszeresen visszatért hosszabb-rövidebb időre a számára kedves természeti környezetbe.

Testközelben a Kis-Balaton élővilága

A Zala folyó és a Hévízi-csatorna ölelésében elterülő sziget és annak környezete máig megőrzött valamit az egykor mocsaras-lápos Kis-Balaton szépségeiből. Költöző madarak, ragadozók és a vízi világ lakói népesítik be most is a környéket, ami jelenleg is látogatható, bár csak avatott szakvezető kíséretével.

Kopek Annamária, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság turisztikai és oktatási osztályának vezetője ezt azzal magyarázta, hogy a mintegy 14 ezer hektáros Kis-Balaton nemcsak hazai, de nemzetközi védettségű területként van nyilvántartva. A táj és lakóinak minél fokozottabb védelme érdekében szükséges, hogy a vadvízi világot csak az azt jól ismerő szakember vezetésével lehet megtekinteni.

Infinety hirdetés

A Kis-Balatont három helyszínen szakvezetővel és egy kisebb területen szabadon is lehet látogatni. A Kányavári-sziget bármikor megtekinthető, s hogy ne legyenek információ híján az ide érkezők, a búbos vöcsökről elnevezett tanösvényen sétálhatnak végig, s közben a táblák leírása alapján megismerhetik a terület jelentős madárállományát.

– Itt nemcsak fészkelnek a szárnyasok, de nemzetközi vonulási útvonalukon a hideg hónapokban telelőhelyet is jelent ez a lápos terület – tette hozzá Kopek Annamária.

Szakvezető irányításával ismerhető meg a Vörsön működő tájház, amely májustól szeptember végéig látogatható. A kápolnapusztai bivalyrezervátum egész évben nyitva tart, itt ma már nemcsak a századokkal ezelőtt legfontosabb haszonállatnak számító vízibivalyok, hanem szürkemarhák is élnek, de a természetvédelmi program keretében néhány éve ide telepített ürgék vidám bújócskázását is élvezhetik a látogatók.

Matula “otthonába”, a Diás-szigetre hetente öt napon át, naponta kétszer indulnak vezetett túrák, amelyek nyaranként egyre több érdeklődőt vonzanak. A szakember elmondta: tavaly alakították itt ki a kócsag tanösvényt, amely rövid betekintést ad az élőhely állat- és növényvilágába, az egykor itt élő emberek foglalatosságaiba.

Végig az ösvényen

A Kis-Balaton kutatóházhoz érkezők a gyalogtúrát a télen is langyos vizű Hévízi-csatorna és az egykor zabolátlanul kanyargó Zala folyó összefolyásánál kezdik. Már az első lépések során valóban a természet közelségében érezheti magát a látogató, mert a vízfolyásokon hattyúk, szárcsák, kárókatonák tűnnek fel, a szerencsések vidrát is láthatnak. A hattyút azonban ma már a természetvédők sem fogadják örömmel, mert túlszaporodott, ráadásul agresszív, az általa kiszemelt területről elüldözi a többi vadmadarat.

Az első információs tábla arról mesél, hogy amikor a Festetics-uradalom része volt a Kis-Balaton, az állattartás szempontjából fontos területnek számított. Szürkemarhák, disznókondák éltek itt és jelentős számú vízibivaly. Ez utóbbiak tenyésztését és génmegőrzését felvállalta a nemzeti park igazgatóság, ennek érdekében működteti Kápolnapusztán a rezervátumot, ami korábban a nagykanizsai állami gazdaságé volt. Nem egészen 40 állatot vett át a magyar állam, amely kezelésbe adta a nemzeti parknak a területet, ahol ma már 150 egyed él, továbbá a zalavári legelőkön még ugyanennyi bivalyt tartanak.

– Ezek a kérődzők nem ridegtartásúak, így télen szükségük van istállóra. Mindkét helyen, Kápolnapusztán és Zalaváron is megvan a megfelelő istálló és legelőterület a számukra.

A két vízfolyás közti töltésen folytatott sétán hamar megérezni a mocsárgáz szagát, ami arra utal, hogy tőzeges lápterületen vagyunk. A szakember felidézte: a Zala szabályozása előtt a folyó áramlási útvonala a Kis-Balatonon vezetett át. A lecsapolás előtt ezen a lápos területen vezetett az útja a Balatonig és ez természetes víztisztítást biztosított. Ezt a funkcióját akkor vesztette el, amikor mederbe terelték a Zalát, így a folyó melletti települések szennyvize is egyenesen bekerült a tóba. Később ezért volt szükség a Kis-Balaton egyes majd kettes ütemének víztározójára, mert rájöttek, hogy a Zala megtisztítását csak ez biztosítja.

Fekete István kunyhói

A Diás-szigetre már úgy érkezik a látogató, hogy a folyóparton a víz fölé hajló fák, nádas és sás fogadja. A kis szigeten a korabeli halászati eszközök is látható, többek között a vejsze, amely valaha nádfonatból készült, és függőlegesen a sekély vízbe eresztve halterelőként és csapdaként szolgált.

Amint belépünk a szárazulatra, takaros nádfedeles házhoz érünk, amely mellett egy nádkunyhó is áll. Ez utóbbi Matula kunyhójának hű másolata, az eredetit ugyanis még az ötvenes években lebontották, akkor épült a most is álló téglaház.

A Matula-kunyhó valójában az író szálláshelyéül szolgált. Berendezése egyszerű: két fából ácsolt ágy, rajta szalma szolgál “matracként”, a fal mellett apró asztal. A döngölt földpadlós építmény talán négy négyzetméter lehet. Ebben a környezetben vetette papírra a Tüskevárt…

A kunyhót később elbontották, mert 1954-re megépült a ma is álló ház. Ennek dolgozószobájában született azután a Téli berek, és a kisróka kalandjait bemutató, rajzfilmként is óriási sikerű Vuk.

Aki végigjárja a túra útvonalát, hallhat arról, hogy ki is volt valójában Matula bácsi, élő vagy kitalált személy volt-e. Nevét és alakját az író több ember valós személyiségjegyeiből alkotta. Somogyfajszon egy gyerekkori barátjának nagyapját hívták Matulának, de az öreg regénybeli alakjában ott van a tavaly elhunyt természetvédelmi őr, Futó Elemér nagyapjának személyisége is.

Az 1900-ban a Somogy megyei Göllén született és 70 éves korában elhunyt Fekete István mezőgazdász végzettséget szerzett. Első regényét, A koppányi aga testamentumát az Országos Gárdonyi Géza Társaság történelmi témájú pályázatára írta 1936-ban, s egyből első díjat nyert. Hamarosan beválasztották a magyar írók szűk körű társaságába, de a kommunizmusról vallott nézetei miatt 1946 után évekig nem jelenhettek meg a természetről és az állatvilágról szóló írásai sem.

A Diás-szigeten álló téglaház egyik szobája ma Fekete István emlékhelye. Korhű berendezése mutatja, hogy milyen körülmények között alkothatott a Kis-Balaton szerelmese. A sarokban álló könyvespolcon pedig szinte valamennyi művének megtalálható egy-egy példánya.

A ház egy másik helyisége ugyancsak emlékszoba, Vönöczky Schenk Jakabról nevezték el, aki a múlt század első harmadában meghonosította Magyarországon a madárgyűrűzést. Ebben a szobában a gyerekek és a felnőttek is számos érdekességet láthatnak: vannak itt madárszőtte fészkek, levedlett siklóbőrök, bogarak, kagylók és tojások, amelyek mind a Kis-Balaton gazdag élővilágát hivatottak képviselni.

MTI, Lendvai Béla

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!