Máté, Luca, Panni 2007. november 29-én érkeztek a Szerdahelyi családba. A hármas ikrek születésével anyukájuk, Vimola Dóri és férje Balázs fejest ugrottak a nagycsaládos létbe, és bár nem volt könnyű a feladat, sok segítséggel sikeresen megbirkóztak vele.
– Mit éreztetek, amikor megtudtátok, hogy hármas ikreket vártok?
Ezt már sokan megkérdezték tőlünk. Igazság szerint, abban a pillanatban nem gondoltunk arra, hogy ez a helyzet nehéz lesz. Nagyon örültünk, hogy végre szülővé válhatunk, annak is, hogy egyszerre több gyermekünk fog születni, és akkor még nem láttuk át, hogy ez mivel jár majd. Úgy gondolom, hogy a családoknak az első gyerek születése előtt fogalmuk sincs, hogy mit vállalnak, hogy mi fog történni velük.
– Hogyan fogadta a család és a baráti kör a hírt?
A család teljesen támogatott minket, a szüleink mindenben felajánlották a segítségüket. Néhány barátunk, akiknek már volt gyerekük, aggódtak, azt mondták, hogy nagyon kemény lesz. Én akkor még nem nagyon értettem, hogy miért mondják ezt.
– Hogyan zajlik egy ilyen különleges terhesség?
A 6. heti ultrahangon tudtuk meg, hogy három petezsák van. Az orvosok azt mondták, hogy egyelőre még ne éljük bele magunkat abba, hogy hármas ikreink lesznek, mert a 12. hétig bármi történhet. Egy ilyen terhesség nagyon sok kockázattal jár. Végig otthon voltam táppénzen, mert úgy gondoltam, hogy ebben a helyzetben nem a munka a legfontosabb. Mindenre felkészültem, de babonából nem mertünk semmit megvenni a 24. hétig. A külvilág negatív információit tudatosan kizártam, egyáltalán nem olvastam az interneten semmit a témával kapcsolatban.
– Kitől kaptatok segítséget, amikor megszülettek a babák?
A két nagymama iszonyatos erőbedobással segített, emellett heti háromszor hat órában állami segítséget is kaptunk. Munkahely váltás miatt, az első hónapban a férjem itthon volt velünk, ebben az időszakban hárman etettünk három gyereket, mivel az ikrek egyszerre keltek és egyszerre is akartak enni. Később kialakítottunk egy napi rutint, a három csecsemőt folyamatosan, éjjel-nappal két felnőtt látta el, forgórendszerben. Az első négy hónapban nagymamák éjszaka is segítettek. A napirendet szigorúan betartottuk, ez nagyon fontos volt, mert könnyített a dolgunkon.
– Hogyan változott meg az életetek az ikrek érkezésével?
A mi életünk nem olyan fokozatosan változott meg, mint azoké, akiknél sorban születnek a gyerekek. Mindenki azt gondolja, hogy az ikrekkel eleje a legnehezebb. Valóban nehéz volt, de később jöttek még nehezebb időszakok. Sok hullámvölgyön mentünk keresztül. Mikor a gyerekek másfél évesek lettek, visszamentem dolgozni a szakmámba, kötetlen munkaidőben, de ez nem működött. Úgy éreztem, hogy sem otthon, sem a munkámban nem tudok igazán helyt állni, és ez senkinek nem jó.
– Milyen megoldást találtál a karrierváltásra?
Gyakorlatilag nulláról kellett újjáépítenem magam és az életem. Tudtam, hogy én milyen családi életet szeretnék élni, és elkezdtem azon gondolkodni, mi az, ami ezzel összeegyeztethető. Fontos volt számomra, hogy a gyerekeimre koncentrálhassak, velük tudjak lenni a nyári szünetben, és ha betegek. Így az eredeti, pénzügyi területhez kapcsolódó szakmámat elhagyva önfoglalkoztató lettem, egyrészt fotózásokat vállalok, kartonból készült játékokat, meg dekorációkat készítek, árusítok, és ezzel kapcsolatos munkáim vannak.
– Hogyan változott a helyzet a gyerekek növekedésével?
Amikor Máté, Luca és Panni iskolások lettek, az életünkben minőségi változás történt. Felszabadultabbak lettünk, sokat tréfálkozunk, kacagunk együtt. A gyerekek jó viszonyban vannak egymással, ez nekünk nagyon fontos. Sokszor elmondjuk nekik, hogy örüljenek annak, hogy ők testvérek. Nyilván nem könnyű hármas ikreknek lenni, nem szeretik, amikor az emberek megdöbbennek ezen, vagy emiatt másként kezelik őket. Néha van konfliktus az ikrek között, de nagyon kiállnak egymás mellett, ha arra van szükség.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik ikreket várnak?
A napirend nagyon fontos, úgy gondolom, az elején ki kell alakítani egy rendszert, amit a gyerekek megszoknak. Idővel ezen lehet lazítani, viszont, ha nincs meg az alap, később nehezebb szabályokat bevezetni, amikor mégis úgy kívánja az élet. Azt is ajánlom az anyukáknak, hogy fogadjanak el segítséget, mert ha az ember egy kicsit kikapcsolódhat, utána sokkal nagyobb örömmel megy vissza a helyzetbe. Nekem évekbe telt, amíg azt tudtam mondani, hogy ami az én programom, az az én programom. A pihenés fontos, és a szülőknek is kell a feltöltődés és a kettesben töltött idő. A gyereknevelésben a maximalizmus nem vezet sehova, az ember csak kikészíti magát vele. Nagyon jónak tartom, hogy már vannak ikres csoportok a Facebookon, itt támaszt és biztatást nyújthatnak egymásnak a családok. Ha valaki elkeseredetten kér tanácsot, én is meg szoktam írni, hogy igen, az eleje nagyon nehéz, de később sokkal könnyebb lesz, és a gyerekek boldogságot hoznak a család életébe.
