Az ikrek, különösen az egypetéjűek igen gyakran versenyeznek egymással, kortól függ, hogy éppen miben igyekeznek (akár tudatosan, akár tudat alatt) összemérni magukat. Ám egy igen gyakori kérdés, miszerint a fejlődésük egyébként azonos ütemben zajlik? És ha nem, vajon mikor kell elkezdenünk aggódni?
A gyermekek fejlődése
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő anyává válik, elárasztják a gyermek megfelelő fejlődésével kapcsolatos információk. Megtudjuk, hogy mikor kell elkezdenie nevetni, önállóan felülni, mászni és járni, majd előbb-utóbb kapcsolatba kerülünk olyan anyukákkal, akiknek a miénkhez hasonló korú gyermeke van – és ekkor igen gyakran aggodalmaskodni kezdünk.
>> GYEREK- ÉS BABARUHÁK SZÉLES VÁLASZTÉKA <<
Ha gyermekünk a kortársait megelőzve kezd el mászni, úgy érezhetjük, hogy ő sokkal ügyesebb a társainál, és valószínűsítjük, hogy ez más dolgokkal is így lesz a későbbiekben. Ugyanígy viszont, ha a többiektől kissé lemaradva kezd el ülni, állni, járni vagy beszélni, rögtön azt hisszük, hogy valami probléma van. Az igazság azonban az, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok a fejlődési mérföldkövekkel kapcsolatosan, sokkal inkább körülbelüli időszakok határozhatóak meg.
Az ikrek fejlődése
Akiknek ikrei vannak, jóval hamarabb eshetnek abba a hibába, hogy egyik gyermekükről azt hiszik, túl lassú a fejlődése, mert az “összehasonlítási alap” épp ott csücsül mellette. Valójában azonban az ikrek fejlődése csak a legritkább esetekben halad egyszerre, még akkor is, ha egypetéjűekről van szó. Hiába rendelkeznek azonos DNS-ekkel, nem ez befolyásolja a fejlődés ütemét. Fontos tisztában lennünk vele – és ezt a későbbiekben se feledjük! – hogy az ikrek is egyéniségek, a külsejükön kívül egyáltalán nem kell, hogy mindenben hasonlítsanak a testvérükre.
Az eltérés nem csak a fizikai fejlődésre vonatkozik, hanem pszichés szempontból is fontos, ez utóbbi pedig befolyásolni képes az előbbit. Ennek megértése nagyon fontos egy ikerpár szüleinek, nem kell ugyanis az egyik gyermektől görcsösen elvárni valamit, amit a testvére már megtett. Egyébként is gyakori, hogy a testvérek (főleg az ikrek) “húzzák egymást” a fejlődésben, mintegy példát mutatnak a másiknak, akik pedig igyekeznek utánozni a látottakat.
Ne hasonlítgassunk!
Ez az a tanács, amit a legtöbben hangoztatunk, mégis akaratlanul is képesek vagyunk megszegni. A hasonlítgatás hibájába már akkor is könnyű beleesni, amikor az egyik, már idősebb gyermekünkre gondolunk vissza, hogy milyen is volt kicsinek, és hozzá mérjük a fiatalabb testvérét. Ez pedig ikreknél fokozottan így van. Próbáljuk meg inkább két “külön” gyermekként kezelni őket, akik különböző fejlődési utat kell bejárjanak. Gondoljunk csak bele, ha az egyik iker tizenkét hónaposan, a másik pedig csak tizenöt hónaposan kezd el járni, de ha utóbbi nem lenne iker, akkor egyáltalán nem aggódnánk, hogy netán le van maradva, mert nem lenne kihez viszonyítani. Ez a hozzáállás hosszú távon is rendkívül kifizetődő, igyekezzünk hát gyakorolni!
