Egy időmilliomos anyuka titkai 2.: Koncentráció, önfegyelem, figyelem

A második titok a legnehezebb: koncentráció, önfegyelem, figyelem. A második fontos pont az időbeosztásomban, hogy mindig amit csinálok, azon van teljes figyelmem. Ott és akkor csak azzal foglalkozom, amit elkezdtem és igyekszem azt az előzetes terveim szerint be is fejezni. Mindig rengeteg dolog elvonhatná a figyelmemet a feladatról, külső körülmények vagy a saját álmodozásom, de ezektől tudatosan távol tartom magam.

Ami általánosságban motivál, az az, hogy ha a feladatot időben befejezem, egyrészt túl vagyok egy teendőn, másrészt – és erre utólag jöttem rá – utána így vagy úgy mindig megjutalmazom magam pihenővel, családi elfoglaltsággal, hobbival.

Jutalmazhatnám magam közben is, azzal hogy állandóan elkalandozok és más dolgokba fogok bele, például kereshetnék most, írás közben is inspirációkat a legújabb scrapbook oldalamhoz, így pillanatnyi örömöket szerezve magamnak és látszólag két vagy még több dolgot csinálva egyszerre – ámde én inkább odafigyeléssel és önfegyelemmel végigcsinálom, amit elkezdtem és utólag sokkal édesebb és „dupla” lesz a jutalom: az elvégzett munka öröme és a több szabadidő! A pillanatnyi elkalandozások össz időtartama  ugyanis mindig kevesebb, mint a koncentrált munka utáni Egy Nagy Szabadidő. Próbáld csak ki!:-)

Ahogyan kijár a gyermekünknek, hogyha vele játsszunk, akkor rajta legyen teljes figyelmünk és egy telefonhívást mihamarabb lerendezzünk (vagy fel se vegyünk!), kijár a barátunknak, hogyha vele beszélgetünk, akkor megkérjük a gyermekünket, hogy legyen türelemmel, amíg azt befejezzük, kijár a munkánknak is, hogy maximális odafigyeléssel csináljuk és kijár saját magunknak is, hogyha úgy döntöttünk, hogy lazítunk egy keveset, akkor közben nem szolgáljuk ki a családot. Majd utána.

Igen, na de mi van akkor, ha egy fontos külső körülmény merül fel? Például enni kér a gyerkőc vagy tisztába kell őt tenni, cseng a telefon vagy esni kezd az eső és be kell szedni a kiteregetett ruhákat?

Ilyenkor szerintem az a fontos, hogy egyrészt ne essünk ki a ritmusból, hiszen az agyunk egy mechanikus ténykedés közben is (ruhabeszedés) pöröghet tovább a megkezdett munkán, másrészt ne vesszünk el a külső körülményben és ne terelődjünk el tartósan másfelé – hacsak az nem fontosabb annál, amibe belekezdtünk, természetesen -, hanem ragaszkodjunk ahhoz, hogy befejezzük az elkezdett feladatot! A külső körülménynek tehát ilyenkor a legszükségesebb idő és energia „jár” és amint lehet, azonnal folytassuk és fejezzük be tervszerűen a megkezdett dolgot!

Na jó, de az első pontban nem arról volt szó, hogy csoportosítsuk a dolgokat? Itt meg most az van, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljunk? Hogy is van ez akkor?

Egy időmilliomos anyuka titkai 1.: Rutinok és csoportosítás

Egy barátom úgy fogalmazott évekkel ezelőtt, hogy „vannak fontos és fontostalan dolgok”. Igaz! Nem az elvégzés szempontjából, ne értsd félre, hiszen ilyen szempontból fontos a házimunka is; hanem a dolgok szellemi-érzelmi értékének, ezáltal a mindennapjaink örömeinek és hosszútávú harmóniánk szempontjából fontosra gondolok. Ilyen szempontból pedig a házimunka szükséges, de nem fontos. A szeretteinkkel való törődés pedig nem csupán szükséges, hanem fontos is. Ezen a tengelyen aztán már nagyon egyéni, hogy az élete többi dolgát ki hová sorolja.

A lényeg, hogy míg a „fontostalan” dolgokat csoportosíthatjuk és könnyedén rutint csinálhatunk belőlük (1.pont), addig a fontos dolgoknak kijár a kizárólagos figyelem (2.pont)! A „fontostalan” dolgok azért vannak, hogy közben mást is lehessen csinálni.