Rupáner-Gallé Margó író, némettanár és gyakorló kismama, Harta nagyközségben él, s egyszer azt nyilatkozta, hogy két szenvedélye van: a lovaglás és az írás. Ennek megfelelően vágtában érkezett a hazai női irodalomba, s már első könyvével (Lányok a kastélyból) bizonyította: érdemes odafigyelni rá.
– Melyik a nagyobb szenvedély?
– Egyik se nagyobb a másiknál, de beismerem, hogy az írás a nehezebb. Gyermekkoromtól kezdve írtam dalszövegeket, aztán rövidebb lélegzetű esszéket, karcokat, novellákat. A regényem nyitó idézete is egy dalrészlet. De be kellett töltenem a huszonkilencet ahhoz, hogy bele merjek vágni egy regénybe.
A Lányok a kastélyból egy áramszünetnek a következménye. Éppen a neten búvárkodtam, amikor teljes sötétség borult rám. Az egyetlen használható dolog a laptop maradt a házban, természetesen internet nélkül. Ekkor kezdtem el írni Arlene történetét, aki szinte észrevétlenül a napjaim részévé vált. Ha volt egy kis szabadidőm, folytattam a regényt, ami szinte önálló életre kelt.
Írás közben elképzelésem sem volt arról, hogyan fogom alakítani az eseményeket, de egyre csak teltek a sorok. Vissza-visszaolvasva a készülő regényt, számomra is mindig új és újabb meglepetéseket tartogatott. A befejezése után én magam is csodálkoztam, hogyan alakult Arlene és testvéreinek sorsa. Ez egy szerencsésen végződött kaland volt, az első könyvemről azt mondhatnám, hogy már-már saját magát írta meg.
– Minek tulajdonítja a Lányok a kastélyból minden várakozást meghaladó sikerét?
– Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni, de akik eddig olvasták a könyvet, azt mondják, hogy sikerült megtalálni a kényes egyensúlyt a szépírás és a szórakoztatás között. Igyekszem kerülni például a manapság szinte kötelezően divatos, de az olvasók többsége számára már nyilván unalmas pikáns jeleneteket, melyek gyakran inkább alpáriak. Nagyon fontosnak tartom viszont, hogy a könyveim telítve legyenek hazai színekkel, ízekkel, tájakkal. Ez sem túlságosan jellemző a romantikus műfajra. Talán ez lehet a titok. És persze az is számít, hogy a saját korosztályomról írhatok…
– Rupáner-Gallé Margó. Nem könnyen megjegyezhető név, de ha már megjegyezte valaki, éppoly nehéz elfelejteni. Honnan jön ez a furcsa név?
– A Gallé az én lánykori nevem, ami a család francia származására utal, és egy Gallé nevű francia városkából ered. A Rupáner, mely a férjem után van, német eredetű, egy Ruppen nevű helység nevéből származik. A Rupáner nevet rajtunk kívül egy sörmárka is viseli, ugyanis a család kinti ágának van egy sörgyára, ahol a jellegzetesen helyi „Ruppaner” sört főzik.
– A napokban megszületett második kislánya. Hogyan tudja beosztani az idejét?
– Én csak éjszaka tudok írni, de ennek is van előnye, mert ilyenkor teljes nyugalom van, és ki tudok kapcsolni. Napközben minden időm a családomé, különösen a kislányaimé, akik igénylik és természetesen meg is kapják az állandó figyelmemet.
– Arlene és Leon kissé zaklatott, de többek szerint feledhetetlenül mulatságos szerelme a Lányok a kastélyból oldalain nem ér véget. Mikor jelenik meg a folytatás, kit látunk viszont benne a lányok közül?
– A szerelmesek egymáséi lesznek típusú regényeket tényleg sokan szeretik, de az életben ez nem azonnal és nem olyan kiszámítható módon történik, mint egyes könyvekben. Én úgy látom, hogy a férfi-nő kapcsolatban a harmóniának mindig ára van.
A Nászajándék Salzburgból című kötetben mind a négy lányt viszontlátjuk, de a főszerep ezúttal Dáliáé lesz. De persze ott van még Izadóra is, aki talán a legnagyobb különc a féltestvérek közül. És Betti, akit a lányok magukhoz vettek a kastélyba, mert ott hagyta a férje. Huszonévesek valamennyien. Mindegyiknek van sorsa, karaktere, érzelmi élete és persze mindenki a párját keresi… Hogy megtalálja-e, azt előre biztosan nem kell tudnia az olvasóimnak, de mint jeleztem, a legfontosabb az, hogy a harmóniát és a beteljesülést keresni kell, azzal a kitartással, amely alighanem csak a nőkben van meg.
Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból
Aba Könyvkiadó, 2012
A gazdasági válság az Angliából hazatért Arlene Harris vállalkozását sem kíméli. A lány ezért kénytelen rég nem látott, dúsgazdag nevelőapjához fordulni segítségért, aki furcsa feltételeket szab ahhoz, hogy a lányok – Arlene és két mostohatestvére – hozzájussanak pénzéhez.
A feladat emberpróbáló, már csak azért is, mert a három lány nem kedveli egymást, és egy cseppet sincsenek hozzászokva azokhoz a munkákhoz, amelyeket Márai Abelárd megszab nekik. Az óriási vagyon miatt azonban össze kell fogniuk.
Arlene-nek még nehezebb a dolga, mint mostohanővéreinek, mert valahányszor bajba kerül, gyermekkori szerelme, Leon mindig ott terem, hogy gúnyolódjék a „kis bajkeverőn”.
A csodákat és titkokat rejtő Márai-kastélyban nehezen boldogulnak a korábban gyűlölködő mostohatestvérek, de egy véletlen folytán segítségük akad Betti személyében, aki a zsarnok férje elől menekül. A négy lány tehát összefog, hogy teljesítse Márai Abelárd akaratát. Arlene-nek már csak Leonnal kellene dűlőre jutnia, de a két fiatal magában hordozza a gyermekkori sérelmeket, és nem tudni, sikerül-e megbocsátaniuk egymásnak.
