A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése még mindig nem kellően rendszerszerű, egyes szervei pedig elérhetetlenek a gyermekek számára – állapította meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa átfogó vizsgálata a jelzőrendszer többszáz tagjának megkeresése nyomán. Szabó Máté ombudsman számos jogalkotási javaslatot tett a helyzet orvoslására.
Nemzetközi felmérések arról számolnak be, hogy Magyarország a gyermekek biztonsága szempontjából „veszélyes hely”, megállapítható, hogy havonta átlagosan két gyermek lesz bántalmazás áldozata. Az UNICEF 2009-ben kiadott jelentése szerint Magyarországon a gyermekek mintegy 4%-a kénytelen elszenvedni bántalmazást, ám az óvatos becslések szerint is legalább három tényleges bántalmazás jut egy felderített esetre. Mindezek alapján egyetérthetünk azzal, miszerint frappánsan és tömören jelentette ki a biztos, hogy „a jelzőrendszer megfelelő működésének követelménye nem igényelhet ennél megalapozottabb indokolást”.
A gyermek érdekének védelme valamennyi felnőtt morális kötelessége – mondja ki az Emberi Jogok Európai Bírósága egy ítéletében. Azonban a gyermekvédelem nem pusztán morális kérdés, hanem jogi kötelezettség is. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak jogszabályban rögzített feladata a gyermek veszélyeztetettségének felismerése és kezelése, különösen a gyermekkel való rossz bánásmód (bántalmazás, elhanyagolás) eseteinek feltárása.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa átfogó vizsgálatot indított annak feltárására, mennyire fogékonyak a hazai gyermekvédelmi jelzőrendszer szervei a rossz bánásmód gyermeken észlelhető jeleire afféle radarként lecsapva, hány esetben merül fel a bántalmazás vagy elhanyagolás gyanúja, milyen gyakran jelzik ezt egymásnak az érintett szervek, továbbá mennyire képes maga a gyermek a saját maga módján működésbe hozni az őt védeni hivatott rendszert.
Az ombudsmani megkeresésekre öt felsőoktatási intézmény, két orvosi szervezet, hét rendőr-főkapitányság, 18 oktatási intézmény, két menekülteket befogadó állomás, valamint hozzávetőlegesen 360 gyermekjóléti szolgálat, 1100 védőnő és mintegy 100 nevelési tanácsadó küldött választ. Ezek alapján az ombudsman több vonatkozásban is megállapította a gyermek különleges védelemhez és gondoskodáshoz való jogának sérelmét, illetve annak közvetlen veszélyét.
A gyermekvédelmi rendszer tudomására jutó bántalmazásos esetek száma jóval alacsonyabb, mint azt a társadalomtudományi kutatások becslései indokolnák. Szinte példa nélküli, hogy egy gyermek maga kérjen segítséget, amit a gyermekek életkori sajátosságai mellett a jogtudatosság hiánya, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer szó szoros és átvitt értelmében vett „érzéketlensége” és „ lelketlensége” magyarázhat. Nem ritka az sem, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai azért nem teljesítik jelzési kötelezettségüket, mert személyes megtorlástól tartanak.
Kedvező tény, hogy szinte valamennyi településen biztosított a gyermekjóléti szolgáltatás, ám általános jelenség a szakemberhiány: a családgondozók létszáma alacsony, ehhez mérten a gondozott családok, illetve gyermekek száma sokszor jóval meghaladja a jogszabályban meghatározott legnagyobb létszámot. Sajnálatos az a válaszokban megjelenő egyébként általános, afféle laissez faire attitude a be nem avatkozás lándzsáját törve, mely szerint az orvos csak gyógyítja sérüléseket, de nem feladata a gyermekbántalmazás megelőzése, ezért a medicina alkalmazásán túl kevesen vesznek a vállukra ilyen jellegű problémákat. Különösen aggasztó, hogy a legritkábban a háziorvosoktól, házi gyermekorvosoktól érkeznek gyermekbántalmazásra utaló jelzések.
A nevelési-oktatási intézményekben általában nincs olyan szakember, akinek kizárólagos és állandó feladata lenne a gyermekek helyzetének feltérképezése, panaszaik meghallgatása és szükség esetén továbbítása a gyermekvédelmi szervhez. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök és az iskolapszichológusok személyének, kilétének ismertsége esetleges, elérhetősége sok esetben közvetett vagy más okból kifolyólag bonyolult.
A rendezetlen állampolgárságú gyermekekre a gyermekvédelmi előírások főszabályként nem vonatkoznak, e különösen nehéz helyzetben lévő gyermekcsoport gondozása így csak kivételesen fordul elő.
Az alapjogi visszásságok orvoslása, valamint a visszásságok közvetlen veszélyének elkerülése érdekében a biztos felkérte az oktatási és kulturális minisztert, hogy fordítson nagyobb figyelmet a gyermekek jogtudatosítására, ezen belül annak kiemelésére, hogy a bántalmazott gyermekek mely szervekhez fordulhatnak és forduljanak segítségért.
Az oktatási miniszter figyelmét Szabó Máté arra is felhívta, hogy fontolja meg a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, valamint az iskolapszichológus kötelező alkalmazását.
Az ombudsman az egészségügyi miniszternek címzett ajánlásában rámutatott arra, hogy az orvosképzés során kiemelt kérdésként kellene kezelni a jövőben az orvos gyermekvédelmi jelzőrendszerben betöltött szerepét.
A biztos a szociális és munkaügyi miniszternél kezdeményezte, hogy hatékonyabban védjék a jelzőrendszer tagjait, valamint annak biztosítását, hogy gyermekjóléti szolgálatok tegyenek eleget a visszajelzésre vonatkozó kötelezettségüknek. Felhívta a minisztert arra is, hogy a tisztázatlan állampolgárságú gyermekek gyermekjóléti ellátásának szabályait hozza összhangba hazánk nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeivel.
Néha a kívánatosnál kevésbé érzékeny néha viszont túlérzékeny ez a rendszer.
A válásom közben/után hetente jártak hozzám a különböző gyermekvédelemmel foglalkozó szervezetek, akartak labdát csinálni a gyerekemből betegségem okán.
Nem hanyagoltam el, nem bántottam, de folyamatosan küzdenem kellett, hogy velem maradhasson, úgy, hogy az apjának nem is kellett!
De az ismeretségi körömben is akad olyan egyedülálló anya, aki hajnalban menekítette a gyerekeit, mert amikor anyagi segítséget kért az önkormányzattól, egyszerűbbnek látták a gyerekeket elvenni tőle!
Gyermekként rendszeresen bántalmaztak. Felnőtté válva nem tűrtem tovább a rám osztott szerepet, de ezt csak úgy tudtam megtenni, hogy a családom gyakorlatilag kivetett magából, teljesen gyökértelenné váltam. Szeretném tudni, kaphatok-e valamilyen segítséget a gyermekkori bántalmazás utóhatásai ellen. Nem szeretnék újra áldozattá válni. Lehet, hogy vannak olyan jogaim, melyekről nem tudok: már a tudat is sokat segítene, hogy nem vagyok teljesen kiszolgáltatott.
Köszönettel: kv
Kedves KV!
A NANE Egyesület segélyvonalán biztosan tudnak segíteni minden tekintetben (emberi jogi ismeretek, pszichoterápia, jogsegély), 06-80-505-101 a számuk, minden este (szerda szünnap) 18 és 22 óra között lehet őket hívni. Bővebben itt: http://www.nane.hu/egyesulet/tevekenysegek/segelyvonal.html.
Ha pszichológiai segítségre van szüksége, az ESZTER ambulanciához is fordulhat: http://www.eszteralapitvany.hu/menu2.php, ők is minden bántalmazottal foglalkoznak.
Ezen kívül a NANE Egyesület vezetője ajánlotta Önnek a Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét, mely egy önsegítő könyv gyermekkori erőszak felnőtt áldozatainak.
Remélem, tudunk, tudnak segíteni Önnek ebben a nehéz helyzetben.
üdvözlettel,
Kocsisné Péterfy Hajnal
főszerkesztő
köszönöm az információt
kv
Hát… nem egyszerű a történet. Azért remélhetőleg majdnak kisütnek valamit,hogy javuljon a helyzet. Csak azt nem értem, némelyek miért hallgatnak,ha a szemük előtt történik ilyesmi? Félelem a megtorlástól? De mi van, ha holnap már késő?
Kedves Annaniky,
Nagyon sok honfitársunk úgy végzi a munkáját, hogy kínosan ügyel arra, hogy elkülönítse az érzéseitől, az ösztöneitől, mondván ő „csak dolgozik”.
Az én véleményem az, hogy előbb az ilyen kérdések társadalmi hibás társadalmi válaszát kellene kezelni felvilágosítóprogramokkal, hogy lássuk, hová vezet a cinkos-vétkes némaság, melyet követ a jogalkató szabályozása.
Gabi