December a gyerekek számára a csodák időszaka. Az egyik ilyen csoda, amikor egy este betoppan otthonukba a Mikulás, mégpedig nem csak titokban, az éj leple alatt, ajándékot csempészve a gondosan kikészített cipőkbe, csizmákba, hanem teljes életnagyságban a kísérőivel együtt. Szabó Juditot, egy csoda megvalósító cég munkatársát faggattuk a titkokról.
– Hogyan/honnan jött az ötlet, hogy házhoz menjen a Mikulás?
Valamennyien színészek vagyunk, és ahogy sorban születtek a gyermekek, úgy fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy szeretnénk létrehozni olyan produkciókat, szórakozási lehetőségeket gyermekek számára, amelyek valóban minőséget képviselnek és az igényes szórakoztatást nyújtják.
Valljuk, hogy nem mindegy, hogy milyen az első élmény, amikor a kicsik találkoznak a Mikulással; fontos, hogy pozitívumként éljék meg, hiszen a „Nagyszakállú” hosszú évekig csodaként él bennük és mi szeretnénk, ha valóban varázslattal találkoznának. Sokszor működünk „terápiás Mikulásként” is, több alkalommal jártunk olyan helyen, ahol fél a kisgyermek a Mikulástól, mert előzőleg rossz élményként élte ezt meg. Büszkén mondhatom, hogy – köszönhetően a barátságos Mikulásainknak és a gyerekek nyelvén jól értő krampuszoknak- sok új barátot szereztünk és rengeteg családnál évről-évre visszajáró vendégek vagyunk.
– Kik szoktak hívni titeket?
Jártunk már olyan villában is, ahol a lábunk alatt hevert a város és VIII. emeleti panellakás kisszobájában is. Ugyanolyan boldogan vártak bennünket mindenhol. Általában a gyermek első találkozása a Mikulással a szülőknek nagyon fontos, így már egészen kicsi kortól toppanunk be meglepetésként és sokszor a kételkedő kiskamaszt is sikerül még egy kis időre meggyőznünk. Nagyon sok családi Mikulás látogatásra érkezünk úgy, hogy valójában egy party közepébe toppanunk, ahol 5-6 család gyermekei együtt várják az érkezésünket.
– Mik voltak a legjobb élményeitek, tapasztalataitok?
Felemelő élmény az, hogy látom felnőni azokat a kismanókat, akik az én kezemet fogva totyogtak oda először a Mikuláshoz; hogy ma már szinte barátaink azok a szülők, akik az első évben félve és izgatottan kérdezték, hogy is néz ki egy ilyen látogatás és mi lesz, ha megijed a csemete? De nem ijed meg, és ha mégis, akkor végül ő is pacsival búcsúzik a krampusztól és könnyes szemmel mosolyogva integet a Télapónak, bár még az ölébe nem mert beleülni, hogy a szülei lefotózzák… Majd jövőre!
– Mik voltak a legrosszabb élményeitek, tapasztalataitok, ha volt ilyen?
Igazán kellemetlen élményünk még nem is volt. Egyszer-kétszer eltévedünk a GPS ellenére is, volt már ahol bokáig jártunk a sárban, mire bejutottunk valahová, néha megfázunk, hiszen jelmezben szaladunk az autótól a házig, de mindezek ellenére mi is jól szórakozunk és élvezzük minden pillanatát. Talán azt szeretjük kevésbé, ha nem a meglepetésről, a csodavárásról szól a találkozás, hanem az ajándékdömpingről.
– Hányan szerepeltek egy-egy családnál, és mennyi időt töltötök egy gyereknél, mi történik ott?
A nagy estén a Mikulás a házhoz érkezéskor telefonál, valamelyik szülő ekkor kiviszi a szemetet vagy beengedi a kutyát és ekkor adja át a Mikulásnak az előre elkészített ajándékot. Majd bemegy és mintha mi sem történt volna, folytatódik a család élete, majd néhány perc múlva bekopogtat a Mikulás kísérőjével (krampusz helyett lehet a Hótündér is).
Érkezés után a krampusz korosztályuknak megfelelő játékot játszik a gyerekekkel, ezzel oldja a hangulatot, kicsit énekelnek a Mikulásnak, majd a Mikulás felolvassa „Nagykönyvéből” a kicsik előre egyeztetett csínytevéseit, előre megkapott jellemzését, ha jók voltak, megdicséri őket. A kicsik a rosszcsontságokat megválthatják versikével, dallal, de bármilyen ügyes cselekedettel, bukfenccel is. A lényeg, hogy semmit nem erőltetünk! A Mikulás átadja a csomagot és saját kis meglepetését, megígéri, hogy jövőre is ellátogat és közös éneklés, fotózás után elköszönünk. Általában fél órát töltünk együtt a gyerekekkel.
– Hogyan oldjátok fel/meg a kellemetlen szituációkat, amikor „lebuktok” vagy csak kérdez és kételkedik a gyerek?
Nagy lebukás szerencsére nem volt még az eltelt évek során. Sőt, valóban büszkék vagyunk arra, hogy tényleg sikerül a kételkedőket is meggyőznünk és a látogatásunk végére közel sem olyan határozottak és biztosak abban, hogy a Mikulás nem is igazi. Hiszem azt, hogy ha mi elhisszük, ők is elhiszik! Szeretnénk, ha minél több kisgyerek lelkében sikerülne minél tovább életben tartani a csodát!
