Sok házasság jól funkcionál a gyerekvállalás után is. Azonban előfordulhat, hogy idővel hiányzik a romantika a házasságokból. A két ember letér az útról, amin addig biztosan haladtak és monoton irányt vesz kapcsolatuk. Egy ilyen a való életben is létező igazi történetet hoztam most nektek.
Tonilyn Hornung történetét olvashatjátok: „Miután teljesítettük a 27. lépését is a fiam lefekvés előtti rituáléjának, jó éjt kívántam neki és mentem a férjemhez a szobánkba. Kimerült voltam, de nem bújtam be aludni bármennyire szerettem volna. Helyette arra gondoltam, milyen kellemes lenne most egy kis ölelkezős, romantikus estét tölteni a férjemmel. Letelepedtünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tv-t és elkezdtük nézni. Még az első reklámszünet előtt elaludtam. Úgy tűnik, elfelejtettük hogyan kell romantikázni. És én ezt nagyon hiányolom.
„Nem akarok úgy megházasodni, hogy közben elfelejtem, hogyan kapcsolódjak hozzád.” – mondta a vőlegényem mielőtt a férjem lett.
Megfogtam a vőlegényem kezeit és biztosítottam róla, hogy ez soha nem fog megtörténni.
Mármint, mi mindig is az a „szuper páros” voltunk, akik tudták, hogyan kell „jól kapcsolatban lenni”. Azt mondtam neki, hogy mi mindig megtaláljuk majd a módot, hogyan kapcsolódjunk egymáshoz. És így is volt, amikor eljöttek az ilyen pillanatok, mindig szakítottunk időt egy-egy randira vagy egy kis összebújásra. Napról napra rohantunk, ki az ajtón, de soha nem hagytuk el a házat búcsúcsók nélkül. De a mindennapi élet romantikáját elbuktuk.
Család-barát Halloween filmek 3.rész | Babafalva.hu
„Nem akarok olyan szülő lenni, aki elfelejti, hogyan kapcsolódjon hozzád.” – mondta a férjem mielőtt apa lett.
S megfogtam a férjem kezeit, biztosítottam róla, hogy ez soha nem fog megtörténni. Emlékeztettem rá milyen szuperek vagyunk együtt és hogy a romantikus szokásaink bármilyen bukkanót túlélnek az úton. Kivéve a gyermekvállalás bukkanóját.
A szülővé válásunk elején, mindig találtunk egy kis lopott időt együtt – még akkor is, amikor újszülöttünk totál átvette az uralmat felettünk. De nem sokkal ezután, a fáradt, lusta reggeleken az ágy mást sem jelentett csak némi pihenést. Ahelyett, hogy visszarohantunk volna búcsúcsókot adni egymásnak, már csak a pelenkáért rohantunk vissza. Talán mégsem voltunk olyan szuperek, mint gondoltuk.
Az egyik reggel felébredtem és a gyerekem hirtelen 8 éves lett. Legalábbis egy pislogásnak tűnt csupán az a 8 év, a mérhetetlen fáradtságunk miatt. Láttam, ahogy a férjem és én hogyan kerültünk bele a mókuskerékbe, ami a mindennapos rutinunkat takarta. Ahol a szeretetünk gyengéd megnyilvánulásait felváltották a szülői időbeosztás átbeszélései. Lehetetlent ígértem volna a férjemnek?
Vajon a romantikázásra való képességünket kidobtuk a fiunk pelenkáival együtt? – Hiányzik a romantika
A párom még mindig a legjobb barátom. Ez a barátság vitt át bennünket ezen a nehéz úton. Ez segített azon, hogy törődjünk a fiunkkal – ezen nem változtatnék. De azért hiányoznak azok az idők, amikor az ölelkezés és a romantikázás még spontán, de állandó volt. Magányosnak érzem magam nélkülük. Ezek a cselekedetek azok, amelyektől jól éreztem magam és az összetartozás érzését adták nekem. Túl késő lenne visszahozni azokat a mindennapi gesztusokat, melyeket a szülővé válás felváltott?
Megpróbáltam visszatekerni azokra az időkre a fejemben, amikor a romantika még épp olyan egyszerű volt, mint 20.30 után is ébren maradni.
Egyszer szeretettel, mélyen a férjem szemébe néztem és ahelyett, hogy viszonozta volna, megkérdezte, hogy most farkasszemezünk-e? Visszarohantam, hogy búcsúcsókot adjak neki, erre megköszönte az ajkain hagyott plusz ajakápolót. Olyan rég volt már ez, hogy fel sem tűnt neki. Azt hittem vissza kell térnünk a régi szokásainkhoz, de talán a legjobb szokások is elavulhatnak, ha nem gyakoroljuk őket. Szóval most azon dolgozunk a férjemmel, hogy megtaláljuk újra a kis romantikus pillanatainkat. Ezek neki is hiányoznak, mint utólag kiderült. Talán még nem késő, hogy újra szuperek legyünk együtt. A nap végén a romantika szikráját gondosan ápolni kell – mielőtt mindketten elalszunk a kanapén.”
