Hogyan hagyjuk másra a gyereket? – gyakorlati segítség anyáknak

fiatal nő játszik egy kislánnyal

A búcsúzás, bizony kemény! Éjjel-nappal együtt vagyunk a gyermekünkkel, de aztán eljön az a pillanat, amikor valaki másnak kell rá vigyázni. Ideális esetben ez egy közeli ismerős, barát, vagy  rokon, akit már régóta ismer, szeret és Te megbízol benne. Kevésbé ideális az, amikor egy kvázi idegent, bébiszittert bízol meg a felvigyázással. Mindkettő esetén nehéz lesz az elválás.

Ez egy nagy fordulópont a pici és az édesanya életében egyaránt. Az anyának meg kell bíznia abban, akire a gyereket hagyta, felül kell kerekednie a szomorúságán, esetleges lelkiismeret-furdalásán. A gyermeknek pedig meg kell tanulnia/ értenie, hogy anya csak egy kis időre megy el, de visszajön. Értelemszerűen minél kisebb a gyerek, ez annál nehezebb lesz mindkét fél számára.

Amikor először hagyjuk valaki mással a gyermekünket, csak 15-30 percre, majd 1 órára menjünk el, és így fokozatosan növeljük a távolmaradási időt. Ám, van még pár jó tanács, amit érdemes figyelembe venni az elváláskor, még akkor is, ha ismerősre, vagy épp rokonra bízzuk a gyereket.

  1. A pici, elsősorban maradjon a saját közegében. Kérd meg a felvigyázót, hogy nálatok legyen a kicsivel. Megalapozza a biztonságérzetét, ha ismerős környezetben van a gyermek, így elég csupán egy változással megbirkóznia – hisz otthon marad a saját játékai, ismerős illatok, megszokott bútorok között.
  2. Ha valami miatt nem megoldható az otthoni felvigyázás, akkor menjünk el együtt többször ahhoz, akinél hagyni fogjuk a gyereket – ezzel elérhetjük, hogy nem lesz számára ismeretlen a környezet. A legjobb – nem görcsösen természetesen -, ha itt kellemes élményeket szerez a pici. Ez lehet egy finom sütemény, szuper bújócska party vagy épp egy kellemes hangulatú mondókázás is.
  3. Lehetőleg mindig ugyanaz (ugyanazok) vigyázzon a kicsire. Ez az előző két ponthoz köthető, azaz az ismerős, szinte egyenlő a biztonságossal. Megismerik egymást; a gyermek megtanulja, hogy mit lehet és mit nem, aki vigyáz rá, megismeri a jelzéseit, szokásait…stb. Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy kölcsönösen fel tudjanak engedni a másik társaságában. Sőt, idővel a tényleges szeretet is kialakulhat – pl. bébiszitter esetén.
  4. A búcsúzás legyen gyors és határozott. Ne térj vissza ötször még egy ölelésre, vagy puszira, mert így a gyerek folyamatosan vissza fog várni, a megnyugtatása is sokkal nehezebb lesz. Áll majd az ajtóban és téged vár, ahelyett, hogy elfogadná, anya csak később fog visszajönni.
  5. Te semmiképp se törj mg! Érezze a magabiztosságod, a szeretetedet, de ne lásson sírni, ne „rinyálj”. Neki is könnyebb, ha Te nem vagy összetörve. Ez nehéz lesz, hisz – ahogy megérti, hogy anya nélküle fog elmenni -legörbül a szája, jönnek az arcon végigfutó könnycseppek és az „anya ne hagyj el!” manipulatív nézés.
  6. A viszontlátás legyen tartalmas. Nézd meg, ha rajzolt valami szépet, meséld el neki, hogy miket csináltál, engedd, hogy ő is megossza a napját, vagy épp azt a pár óráját, amíg távol voltál. Játszatok együtt, hagyd, hogy ölbe kéreckedjen… stb. A lényeg tehát az, hogy az érkezésed után töltsetek el némi minőségi időt együtt, amikor csak egymásra koncentráltok.

Írta: Dózsa-Vépy Reni
Inspiráció: lansinoh.com
Fotó: freedigitalphotos.net

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .