Szívszorító. Nincs jobb szó, ami jobban kifejezné az érzést, mikor a lányod, aki 3 különböző sportban jeleskedik, akinek állandóan könyörögnöd kell, hogy egyen és akit a világ leggyönyörűbb teremtésének tartasz azt mondja, hogy „Olyan kövér az arcom…”.
Vagy amikor a fiad, akinek aranyból van a szíve, hallod, hogy a baráti társaságával éppen valakit megaláz, hogy menőnek tűnjön a többiek előtt…
A mai tinik valódi átváltozóművészek, a szó legszorosabb értelmében. Bármilyen formába képesek belepaszírozni magukat csak azért, hogy a környezetüknek megfeleljenek. Visszajelzést pedig rengeteg különböző platformról kapnak.
Iskolából, barátoktól, reklámokból, a közösségi médiából, könyvekből, gyakorlatilag bárhonnan. Néhány visszajelzés pozitív, ám gyakran a negatívval is szembe kell nézniük, melyek könnyedén önértékelési problémákhoz vezetnek. Ezt nem tudjuk kiküszöbölni, de néha még rá is tetézünk a problémára, a következő módokon:
Nem beszélünk a média káros hatásairól
Beszéltél valaha a gyermekeddel arról, hogy miért lesi állandóan a telefonját és hogy hányan kedvelik a fényképeit?
Meghallgattad valaha a zenéket, amiket hallgat és beszéltél már vele a dalszövegről? És a könyvekről vagy filmekről? A sorozatokról, amiket megszállottan néz?
Tudom, hogy a tini gyermeked teljesen úgy viselkedik, mintha nem érdekelné, mit gondolsz. Ettől függetlenül is beszéljetek a fenti dolgokról, kötetlenül, nem kioktatva, hanem mint két barát.
Sokkal jobban számít a véleményed, mint hinnéd. Segíts a gyermekednek, hogy lássa, a média formálja azt, hogy ő hogyan tekint magára, nem pedig a valóság.
Megmondjuk a gyermekünknek, hogy kik ők, ahelyett, hogy felfedezhetnék önmagukat
A gyermeked nem a te vagy fiatalkorodban… Nem az a célod, hogy meggyőződj arról, hogy ő mindent megcsinál, amire neked nem volt lehetőséged. Ő egy külön személyiség, tőled eltérő vágyakkal és álmokkal.
A legjobb dolog, amit tehetsz érte az, hogy segítesz neki felfedezni önmagát, az érdeklődési körét, azt, hogy miben tehetséges és teljes mellszélességgel támogatod céljai elérésében.
Ahogy majd kezd tisztában lenni adottságaival, egyre inkább saját előnyére tudja fordítani azt, és önmagával való kapcsolata is sokat fejlődik majd pozitív irányba.
Soha nem kérjük tőlük, hogy valamiért vállaljanak felelősséget
Beleeshetünk gondolataink azon csapdájába, hogy nekünk, szülőknek az a munkánk, hogy a gyermekünk életét megkönnyítsük. Ők gyerekek, végtére is, hagyjuk, hogy éljenek és hibázzanak…
A szülő feladata, hogy elmosogasson, hogy kimossa a ruhákat, takarítson és rendet tartson – melyekbe a gyermeket is bevonhatja természetesen – azonban ez gyakran nem történik meg és a házimunkából egyáltalán nem veszi ki a részét a gyerkőc.
A hangsúly azon van, hogy hagyni kell, hogy a barátaival legyen, sportoljon, fejlessze magát és tanuljon, azonban ki kell vennie a részét az otthoni teendőkből is.
Ha egy feladatot adunk neki, melyért csak ő felel, azzal megbecsülést sugallunk felé, elismerést, hogy rá bízzuk azt, ezzel önbizalmát is növeljük. Nem fogja örömmel fogadni, először valószínűleg még tiltakozni is fog ellene, de a nap végén hálás lesz neked azért, hogy ő is kivehette a részét a házimunkából.
Nem beszélve arról, hogy a későbbiekben, ha az egyetemi évek alatt lakótársai lesznek, ő előnnyel indul, hogy tudja használni a mosógépet… 🙂
Mai eltorzult világunkban egyre nagyobb szerepet kap a közösségi média, mellyel mindenki számára kinyílik a világ, mind pozitív, mind pedig negatív irányba. Ezt szülőként amennyire tudjuk, mindenképp kontrollálnunk kell, a család nyugalma és gyermekünk önbecsülése érdekében. Meg kell értetnünk vele, hogy az nem a való világ, az interneten mindenki annak mutatja magát, aminek csak akarja.
