Mai interjú alanyom a 18 éves Nati, aki 16 évesen adott életet tündéri kisfiának. Natit sajnos rengeteg támadás érte, amiért úgy döntöttek a párjával, hogy igenis bevállalják ezt a hatalmas felelősséget. Nem volt egyszerű élete, gyerekként őt és az öccsét eldobták a “szüleik” és a nagyszüleik nevelték fel őket.
Veronika: Szia Nati! Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Nati: Szia Vera! Én köszönöm, hogy rám esett a választásod. Februárban leszek 19 éves. Még javában tanultam amikor megtudtuk párommal, hogy babát várok és 2016 decemberében megszületett a kisfiam, 3750 grammal és 55 centivel.
Veronika: Ha jól számolom, 16 évesen szültél, majdnem 17. Ennyi idősen kevesen vágynak az anyaságra. Mi volt az első reakciód mikor bekopogott a “gólya”?
Nati: Igen, jól számoltad. Én mindig is vágytam rá, hogy anya legyek, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön. Hát engem a nagyszüleim neveltek, mert a „szüleimnek” nevezhető lények nem szerettek volna minket (van egy öcsém is) nevelni. Így az első reakcióm az volt, hogy „Úristen, kinyírnak a nagyszüleim!”.
Veronika: Végül nem nyírtak ki szerencsére. Mi volt az ő első reakciójuk?
Nati: Hát szerencsére nem, aztán a suli jutott eszembe és hogy mit kezdek ennyi idősen egy babával. Azt viszont tudtam, hogy megadok neki mindent, amit csak tudok. Nagyon mérgesek voltak, el is költöztem. A nagymamám jobban fogadta, de a papám amúgy is nagyon szigorú és ő nagyon rosszul.
Veronika: És most, hogy már megvan a kicsi, hogyan állnak hozzá? Szent a béke?
Nati: Igen szerencsére. Nagyon imádják, soha nem gondoltam volna.
Veronika: Apukájával együtt vagytok? Ő mit reagált mikor kiderült?
Nati: Igen, már 4,5 éve. Leblokkolt pár percre, de utána azt mondta egyből, hogy megtartjuk ám, örült neki, bár ugye nem terveztük.
Veronika: Külön tudtatok költözni vagy még szükségetek van egy kis családi segítségre?
Nati: Külön költöztünk lassan már egy éve.
Veronika: Mesélj most egy kicsit a gyermekedről!
Nati: Rolika egy nagyon vidám mosolygós baba. Szeret a szabadban lenni. Ahogy nagyobb lesz egyre inkább hasonlít az apukájára, csintalan, egyre többet rosszalkodik. Most már ügyesen eszik egyedül, elég sokat beszél. Nagy Masha és a medve rajongó úgy hogy, ha épp dolgom van, bármikor letudom ültetni mesét nézni.
Olyankor nem lehet hozzászólni, teljesen elzárkózik a külvilágtól (ha szabad így mondani). Nagyon szeret rajzolni és táncolni, de hát még mesélhetnék, de ahhoz nem lenne elég egy egész nap.
Veronika: Kaptál negatív beszólást ismerősöktől vagy akár idegenektől amiért “tiniként” lettél édesanya?
Nati: Huh, hát nagyon sokat. Suliba jártam ugye, amikor kiderült, hogy babát várok. Sokan néztek rossz szemmel rám, de voltak sokan, akik mellettem álltak. A negatív vélemények után csak annyit mondtam, hogy inkább felnevelem a picit mint, hogy havonta járjak hobbiból abortuszra. És igen, voltak ismerősök is akiknek nem tetszett, de hát ez a mi döntésünk volt.
Veronika: Szerinted miért ilyen rossz a tizenéves anyák megítélése?
Nati: Szerintem úgy gondolják az idősebb emberek, hogy gyereknek gyerek nem való. Ez igaz is egy részben, mert van azért olyan tini anyuka, akinek tényleg nem való gyerek. De sok tizenéves anyuka jobban tud gondoskodni a gyermekéről, mint egy huszon-, harmincéves vagy akár idősebb nő.
Sajnos ez egy berögződés az emberekben, hogy ha túl fiatal valaki az a baj, ha túl idős, akkor pedig az. Az emberekben nagyon sok negativitás van ez ügyben. Úgy gondolom, hogy az anyaságnak nincs olyan, hogy ideális. Persze nem arra gondoltam, hogy 10 éves kislányok szüljenek gyereket. Ehhez a dologhoz fel kell nőni, hiszen egy életért vagyunk mi anyák felelősek.
Veronika: Te hogyan éled meg az anyaságot?
Nati: Már kiskoromban eldöntöttem, hogy ha egyszer gyerekem lesz, olyan anya leszek, amilyen nekem nem jutott. Nagyon szeretem a kisfiamat és nagyon szeretek anya lenni. Sokszor nehéz igen és van, amikor arra gondolok, hogy egy kicsit egyedül szeretnék végre lenni, de aztán amikor meghallom, hogy azt mondja, hogy anya, szeretlek, tudom, hogy megéri elfáradni.
Veronika: Szeretnél még valaha gyermeket vagy köszönöd szépen, egy elég?
Nati: 15 óra vajúdás után úgy voltam vele, hogy ennyi elég is lesz, de persze ez változott és idővel majd szeretnénk még egy babát. Bár ha a párom dönthetne, már holnap itt lenne velünk.
Veronika: Esküvőt szeretnétek valamikor?
Nati: Esküvőnk már volt, október 15-én leszünk 2 éve házasok.
Veronika: Szerinted te milyen anya vagy?
Nati: Olyan anya vagyok, aki próbál szigorú is lenni egy kicsit, kisebb-nagyobb sikerekkel. Próbálok jó anya lenni, amilyet ő érdemel, de azt tudom, hogy első pillanattól fogva imádom.
Veronika: Szerinted milyen egy jó, illetve egy rossz anya?
Nati: Egy jó anya? Aki szereti a gyermeket és mindig a legjobbat akarja neki. Rossz „anya” pedig, aki eldobja magától a gyereket, aki kárt tesz benne testileg vagy lelkileg és még sorolhatnám…
Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig,mit üzennél a világnak?
Nati: Én köszönöm. Azt üzenném, hogy a szülők éljenek meg minden pillanatot a gyermekükkel, mert az idő csak repül és gyorsan felnőnek.
