Mai interjúalanyom a 21 éves Vanessza, aki nem csak azért menő mert tetovált anya, hanem mert 2 imádnivaló kisfiút nevel, akik ikrek.
Veronika: Szia Vani. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Vani: Szia Vera. Én köszönöm szépen a lehetőséget. 21 éves vagyok és van egy 27 éves párom Ricsi, akivel decemberben alkotunk 3 éve egy párt és van kettő hiperaktív 22 hónapos kisfiúnk, akiket imádunk.
Veronika: Akkor te elég fiatalon lettél édesanya, ráadásul kapásból ikres. Nem fordultál le a vizsgáló asztalról, mikor gratulált a doki a babákhoz? Nekem biztos leállt volna a szívem.
Vani: Én csak nagyon meglepődtem, de Ricsit ki kellett vezetni a munkahelyéről, ugyanis látása, hallása elment, mikor megmondtam neki. Mondta, hogy ha végzek dokival, azonnal hívjam fel, meséljem el mi volt, mondtam neki, ez nem telefon téma, majd itthon elmesélem, ha hazaért, de ne aggódjon a babával minden rendben.
Ő csak erőszakoskodott, hát elmondtam. Adtam is időt neki, had dolgozza fel és mondtam, hogy majd később beszélünk, mert hallottam a hangján, hogy sokk hatása alatt van.
Velem pedig úgy közölte a doki, hogy megkérdezte, hogy mennyire szeretném a babát. Hát mondom doktor úr, ez milyen buta kérdés? Még szép, hogy nagyon szeretném! Erre ő csak így lazán oda vágja: „Jó, ennek örülök kisasszony, mert kettő van!”.
Na akkor kicsit megijedtem, annyi minden futott át a fejemben, de legfőképp hogy, úristen úristen két gyerekem lesz egyszerre.
Veronika: Jaj, ez aranyos és vicces egyben. Szegény apuka, elképzeltem a jelenetet. Terhességed milyen volt? Hanyadik hétre születtek a fiúk
Vani: A terhességemet imádtam annak ellenére is, hogy én a 19 hétig minden egyes reggel (délben, este) hánytam, addig, ameddig a fiúk meg nem mozdultak. Na jó, az is lehet közre játszott, hogy érdekes étrendem volt. Pattogatott kukorica őszibarackkal, ami iszonyú jól esett, de nem maradt bent sokáig. És sajtos chips kovászos ubival. Mindig a sósat és a savanyút kívántam. 36 hétre születtek Veszprémben 2,5 kg-val és 47 és 48 cm- el, sürgősségi császárral.
Veronika: Ilyen méretekkel koraszülöttnek számítottak? Mennyi időt kellett bent töltenetek?
Vani: Nem számítottak annak, csakis az ünnepek miatt kellett tovább maradnunk mert október 28-án születtek. 5 napot maradtunk ott bent ha jól emlékszem.
Veronika: Mesélj kicsit bővebben a fiúkról kérlek.
Vani: Rendben. Annak ellenére, hogy ikrek (amúgy kétpetéjűek) külsőleg rettentően hasonlítanak mások szerint, viszont belsőleg ég és föld már születésük óta. Zaláné a nyugodt baba szerep és Noelé a hisztis.
Mindkettő nagyon akaratos és szeretnek mindent maguk csinálni, külsőleg mindenki szerint inkább az apjukra hasonlítanak. Tőlem inkább belső tulajdonságokat örököltek, mint pl. az egyik a makacsság is. De ami a legszembetűnőbb az óriási szempillájuk. Kis szőke hajú, kék szemű szerelem babák.
Veronika: Hogyan éled meg az anyaságot? Egyből belerázódtál ebbe az új szerepbe?
Vani: Imádom minden percét! Főleg, ha ikreid vannak még, ha nehéz is az érzés mikor ketten futnak feléd, hogy “anyaaa”! Minden nehéz percért kárpótol!
Egyből nem, sokat köszönhetek Ricsinek. Nála jobb apát kívánhatni sem kívánhatnék a fiúknak. Személy szerint nekem nincs nagyobb öröm, mint azt nézni, hogy szeretgeti őket, játszik velük.
Veronika: Térjünk akkor most ki a külsődre, hiszen “felszínes módon” azért került sor az interjúra. Hány tetoválásod van egészen pontosan? Mikor csináltattad az elsőt?
Vani: 9 db van egészen pontosan, de ez egy teli kar, egy teli comb és 2 pici a lábamon. Az elsőt, mikor a fiúk leváltak a ciciről, 3 hónaposak voltak akkor. Másfél éve, ha jól számolom.
De nekem ez tetováltatás hála Istennek mindig könnyen megy, hiszen a párom csinálja/csinálta az összeset.
Veronika: Ooo de jól dolga van valakinek! Párodon is van bőven tinta, ha jól láttam neki az arcán is van tetoválás. Mi az emberek reakciója, mikor meglátnak titeket együtt? Főleg gyerekekkel az oldalatokon. Kaptatok már negatív-pozitív megjegyzéseket vadidegenektől?
Vani: Igen, mindenhol van neki. Szó szerint! Igazából semmi, mert szerintem nem mernek oda jönni, páromnak van egy fajta kisugárzása, ami azt sugallja az embereknek, hogy ”ne gyere ide ”.
Már hozzászoktam, hogy mindenhol megnéznek minket. Negatív megjegyzéseket még nem kaptunk, de pozitívnak mondanám, mikor múltkor egy kislány utánam fordult a városban és azt mondta az édesanyjának, hogy ”Hű anya, nézd de szép tetoválása van!”.
Veronika: Tervezel még tetoválást? Az eddigi tetoválásaid milyen jelentőséggel bírnak számodra? Szimplán csak megtetszett a minta vagy mélyebb üzenetet hordoz?
Vani: Igen, tervezek még elég sokat, van ami megtetszett és van aminek üzenete van. Pl. a vállamon (a legfrissebb) van a fiúk neve egy-egy szívben. Nekem ez a legértékesebb. A lábamon van az öcsémmel egy közös, aztán a kiskutyám neve. A combomon a kedvenc mesehősöm Stitch. Na, meg persze a Harley-Jokeres közös Ricsivel és a legelső, ami a boldogság kék madara, amiben Ricsi neve van. Ami csak úgy “megtetszett varrjuk fel” olyan 2 db van.
Veronika: Közeli ismerősök, rokonok, barátok mit szólnak ehhez a nem mindennapi külsőhöz? Az idősebb családtagok (nagyszülők, stb.) nem kaptak instant szívrohamot a tetoválásoktól?
Vani: Igazából 2 közeli barátunk van, akik a fiúk keresztapjai is és ők sem néznek ki különbül mint pl. Ricsi. Nekem nem szóltak semmit, apukámnak is van, nagybátyámnak is, nagyobbik öcsémnek is. Ha van egy új tetoválásom épp, akkor megmutatom anyának, erre ő csak „Jaj de jó, jaj de szép.”, de különösképp nem foglalkozik vele, ő fél a tűtől.
Már csak a mamáim élnek, ők sem nagyon foglalkoznak vele, csak annyit mondanak mindig, hogy „Jaj kislányom, hogy bírtad ezt ki, nem fájt?”.
Veronika: Ha már fájdalom… Neked hol fájt a legjobban és a legkevésbé a tetoválás?
Vani: Nem tudom, eddig egyik sem fájt annyira, hogy nagyon felszisszentem volna. Illetve a combomon, de mert lázas voltam miközben csináltuk. Miután befejeztük a kontúrt, már nem voltam beteg és akkor tényleg szinte meg sem éreztem. Szóval tényleg azért fájt ott, mert már alapból gyulladásban volt a szervezetem.
Szeretnék a mellkasomra is, ahol már biztosan fájni fog! Szerintem nem is az fáj, amikor készítik hanem, hogy utána 100%-ig biztos, hogy a gyerekek oda csapkodják a kezüket a friss tetkómra.
Veronika: Párodnak kb. mennyi tetkója van? Mikor döntött úgy, hogy belevág a tutiba és tetováló lesz?
Vani: Nem tudnám megszámolni, de az tuti, hogy a teste 75%-a ki van varrva. 2009 szeptemberében kezdte a “szakmát”.
Veronika:Térjünk egy kicsit vissza rád, mint hétköznapi édesanyára. Szerinted te milyen anya vagy?
Vani: Szerintem mint minden anyuka, csak remélni tudom, hogy elég jó anyukájuk vagyok az ikreknek. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mosolyogni lássam őket, mert ha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Remélem majd egyszer még évek múlva egy kislánynak is az anyukája lehetek!
Veronika: A te szemedben milyen egy jó és milyen egy rossz anya?
Vani: Szerintem egy jó anya előtérbe helyezi a családját, a gyermekeit és a férjét mint magát, egy jó anya arra gondol először, hogy mi a jó gyermekének, mivel tehetné boldogabbá. Szerintem csak ez a fontos, hogy a gyermeked boldog legyen!
Egy rossz anya az én szememben az, aki pl. drogokhoz nyúl és úgy van a gyermeke közelében, hogy önkívületi állapotban van. Sokszor olvastam sajnos ilyen cikkeket, hogy nem egy kisgyerek halt meg, mert a szülei drogoztak és nem fordítottak kellő figyelmet a picire.
Veronika: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Végszóként pedig mit üzennél a világnak?
Vani: Én köszönöm a lehetőséget. Azt üzenném, hogy még ha nagyon nehéz is az élet sose feledjétek: mindig eső után jön a szivárvány!
