A szeparációs szorongás szinte minden gyermeket és szülőt érinti bizonyos mértékben. Ez a folyamat természetes velejárója lehet a gyermeknevelésnek, ámde attól még egyik fél számára sem mondható könnyűnek vagy könnyen kezelhetőnek.
A témát feldolgozó előző cikkünkben leírtuk, hogy mikor alakulhat ki a szeparációs szorongás, mi lehet ennek az okozója és meddig tarthat. Ebben a cikkünkben pedig szeretnénk néhány egyszerű tanácsot leírni, ami segíthet könnyedebbé és fájdalommentessé tenni az elválás óráit.
>>> Szuper termékek óvodás korosztálynak a Pepitán!
Minden az időzítésen múlhat
Amikor megjelennek a szeparációs szorongás első tünetei (nagyjából 8 hónap – 1 éves kor között), próbáld nem ekkor elkezdeni magára hagyni gyermeked más egyénnel. Illetve igyekezz vele maradni, amikor fáradt, éhes vagy nyugtalan. Ha lehetséges ütemezd a szoba elhagyását szoptatás vagy elalvás után.
Gyakorlat teszi a mestert
Gyakoroljátok fokozatosan az egymástól való különválást és csak lassan mutass be gyermekednek új embereket és helyeket. Ha azt tervezed, hogy a kicsit bizonyos időre rokonnál hagyod, családtagnál vagy egy új bébiszitternél, hívd meg a személyt előre egy kicsit magatokhoz, hogy a gyermek addig ismerje meg, amíg te is ott vagy velük. Ha a kicsi új napköziben vagy óvodában kezd, akkor a teljes átállás előtt szánjatok rá néhány napot, hogy együtt is meglátogatjátok az intézményt. Kezdjetek kicsiben és gyakoroljátok, hogy akár csak rövid ideig is ott hagyod egy másik személlyel, hogy meg tudja szokni és tudatosuljon benne, hogy habár egy ideig távol van tőled, vissza fogsz jönni érte.
Nyugalom és következetesség
Ez lehet az egyik legnehezebb. Nyugodtnak és következetesnek maradni ilyen helyzetekben. Ámde elengedhetetlen, hogy ez megtörténjen. Hozzatok létre egy búcsúzási rituálét, amelynek során könnyed, szeretetteljes módon, de határozottan köszöntök el egymástól. Maradj nyugodt és fejezd ki bizalmad a helyzettel kapcsolatban, hogy érezhesse a gyermek is, hogy számíthat rád. Magyarázd el neki, hogy visszatérsz érte, olyan fogalomrendszer használatával, amit majd ő is megért. Például: Vissza fogok érted jönni, ebéd után! Fordítsd figyelmed az elköszönésre és amikor kijelented, hogy most már menned kell, gondold is komolyan – ha ilyenkor még visszatérsz, rosszabbá válhat a helyzet.
>>> Minden, ami a sulikezdéshez kellhet!
Tartsd be az ígéreted!
Nagyon lényeges, hogy (különösen a kezdeti szakaszban), ha azt ígéred ebéd után ott vagy a gyermekedért – ez így is legyen! Ez kritikus jelentőségű lehet a bizalom megfelelő kialakulásához, ő is ezáltal tud majd tájékozódni, hogy teljesen bízhat benned, mert amit megígértél, be is tartod.
Bármilyen nehéz is ott hagyni a gyermeket, aki sír érted és teljes erejével tiltakozik ez ellen, lényeges bízni a gondozóban, óvónéniben, hogy képes lesz kezelni a helyzetet. Jó kezekben már valószínűleg mire kiérsz az autódhoz, buszhoz, a gyermeked már rég játszani fog valamivel és megnyugszik majd.
Ha te magad foglalkozol más szülő gyermekével és a szeparációs szorongás tüneteit észleled rajta, próbáld elterelni a gyermek figyelmét egy tevékenységgel, játékkal, énekléssel vagy bármivel, ami szórakoztató lehet. Előbb utóbb valami le fogja kötni és abbahagyja a sírást. Ezenkívül próbálj egyszerűen és egyértelműen válaszolni a gyermek kérdéseire. Mondhatod: „Anyu és apu visszatérnek, amint elkészítik a vacsorát. Játsszunk néhány játékkal!”
Mindez csupán ideiglenes
Ne feledd, ez is el fog múlni egyszer. Ha gyermekedet még soha senkire nem hagytad korábban, és stresszel idegenek közelében, erősebb szeparációs szorongás alakulhat ki nála, mint más gyerekeknél.
Bízz az ösztöneidben is. Ha a gyermek nem hajlandó elmenni a bébiszitterhez vagy napközi otthonba, vagy a feszültség egyéb jeleit mutatja: alvászavar, étvágytalanság egyéb probléma is lehet.
Ha nagyon intenzív a szeparációs szorongás az óvodában, esetleg általános iskolás koron túl is tart, beszélj a gyermeked orvosával erről. Ez egy ritkán kialakuló, de súlyosabb állapot jele is lehet, amit szeparációs szorongásos rendellenességnek is neveznek. Ebben a ritka esetben a gyermek attól tart, hogy elveszíti a családtagjait és gyakran meg van róla győződve, hogy valami rossz fog történni. Beszélj orvosotokkal feltétlenül, ha ezt tapasztalod, beleértve olyan jeleket, mint:
- pánik tünetei (hányinger, hányás, légszomj)
- pánikrohamok a szülő távozása előtt
- rémálmok a különválásról
- egyedül alvástól való félelem (bár ez olyan gyermekeknél is gyakori, akiknek nincs szorongása)
- túlzott aggodalmak a szülő elvesztése felől
A legtöbb gyermek életében elmúlik az évek során ezen szorongás, de ha aggályaid vannak, ne félj szakembertől segítséget kérni.
