Feküdjetek le, csukjátok be a szemeteket, 1-2 percig nyugodtan lélegezzetek, és a légvételekre összpontosítsatok. Mikor már kellemesen ellazultak az izmok, keressetek egy olyan helyet (képzeletben, csukott szemmel), ahol jól és biztonságban érzitek magatokat.
Ez lehet egy rét, tenger, stb. Ezen a helyen csak ti legyetek és senki más. Álljatok, vagy üljetek, le és képzeljétek magatok elé a babát – bármilyen formában, ahogy nektek a képzeletetekben él.
A szívetekből induljon ki egy zöld fénynyaláb, és érkezzen meg az ő szívébe. Ez a közöttetek 
lévő szeretet- és kommunikációs csatorna. Ez a csatorna most már mindig létezni fog, és ezen keresztül bármit meg tudtok „beszélni” egymással. Küldhettek neki szeretetet, és érezhetitek, hogy ő is ugyanezt küldi nektek. Vagy bármilyen kérdést feltehettek neki: pl. hogy érzi magát, ha nem teljesen jól, akkor mit szeretne, mit tegyetek, de ti is elmondhatjátok, hogy mitől féltek, és engedjétek meg neki, hogy ő is segítsen.
A folyamat végén mindig búcsúzzatok el tőle – ahogyan szeretnétek, és biztosítsátok afelől, hogy ez a csatorna mostantól örökre létezik, és bármikor felveheti veletek a kapcsolatot.
Ezt a gyakorlatot minél többször végezzétek, és a baba apjának is ajánlom.
