Ma sütöttem meg a szezon első gyümölcskenyerét. Karácsonyig még sok készül, de most megosztom azt a receptet, amit tulajdonképpen sosem tartok be… Mindig ötletszerűen sütök, bevallom. Tehát. Ideális esetben az ember egy tálba szór úgy nyolc evőkanál lisztet, egy kevés sütőport tesz bele, csipetnyi sót, egy teáskanálnyi őrölt gyömbért, ugyanannyi fahéjat, egy csipetnyi szegfűszeget.
Beleütünk három tojást, két-három evőkanál finom olajat csorgatunk bele, és vagy három evőkanál mézet is. Kanállal összekeverjük, összeállítjuk az alaptésztát, és megkezdjük az ízesítést.
Ha elegánsak szeretnénk lenni, akkor gondosan összeválogatott, kevés féle ízesítőt használunk. Mondjuk kandírozott narancshéjat, aszalt körtét és mandulát. Vagy pörkölt mogyorót és csokoládédarabkákat. Lehet olyat is, hogy csak sötét húsú gyümölcsöt szórunk bele: áfonyát, szedret, sötét mazsolát. Ha nagyon-nagyon karácsonyiak szeretnénk lenni, akkor narancs, mandula, alma, körte, dió és csokoládé kerül bele.
Szégyenszemre én bizony mindenféle összevisszaságot szoktam sütni. Amiről úgy gondolom, hogy összeillenek az ízek és érdekes lesz a végeredmény, azt a tésztába dobálom és megsütöm. Ha elég puha és omlós a tészta, akkor nem borítom semmivel – egyébként olvasztott csokoládét, porcukrot vagy cukormázat tehetünk a tetejére.
