Reggel már nagyon vártam, hogy Csabi odaérjen értünk, és végre a kezemben tarthassam a két kórházi zárójelentést. Természetesen már előző este mindent becsomagoltam. A hazaút viszonylag jól zajlott, bár Liza az első tíz percet végigcsuklotta a kocsiban, ami tudtommal teljesen normális, de én akkor is nagyon sajnáltam.
2012. augusztus 21.
Végre itthon!!!
Már kíváncsi voltam, hogy Laura, akire a papa vigyázott otthon, mit fog szólni a húgához, de aludt mire hazaértünk. Ugyanis már reggel hatkor felkelt, rá egyáltalán nem jellemző módon, mivel rendszerint tízig aludni szokott. De már ő is izgatott volt, mert előző nap megígértem, hogy mire felébred, otthon leszünk.
Na, sebaj, végül az első közös képük úgy készült, hogy Laura alszik a franciaágyon, mellette pedig Lizus a hordozóban. Így is tökéletes…
A nap további részében megpróbáltam egy kicsit kipihegni magam, de sok idő ment el azzal is, hogy megértessem Laurával, attól, hogy Liza már nincs anya pocakjában, őt továbbra sem tudom felemelni, és a kerti kisházába sem tudok bemászni. Szerencsére a beszélgetés végére hajlandó volt elfogadni ezeket a számára nem túl örvendetes fejleményeket. Még nagyobb szerencsére, Lizus itthon is jókat alszik!
2012. augusztus 28.
Lizácska 11 napos, Laurának pedig pontosan egy hét az oviig
Az egész család kipihenten ébredt, Liza is egyre kevesebbszer van fent éjszaka, és amekkora mákom van, Laura is időben elaludt. Tíz nappal a mindannyiunk számára sorsformáló esemény, Liza érkezése után most már nyugidtan és büszkén mondhatom: Laura nagyon szereti a hugicáját.
Azt viszont sehogy sem érti még, hogy miért nem tud egyedül enni és beszélni, vagy, hogy miért nem tud vele menni a kis házikójába játszani. De Laura nagyon türelmes, és gyöngéden bánik Lizával. Finom és óvatos, ha puszilgatja vagy ölelgeti. Minden érdekli, hogy éppen mi történik. Ja, és mióta hazajöttünk a kórházból, ő sem tud egyedül enni és színezni, de ez teljesen normális.
Liza baba pedig az eddig jól bevált napirend szerint él: három-négy óránként eszik, majd visszaalszik. A pelenkázás ideje az, amit ébren tölt, és még utána egy tíz perc. Ez idő alatt pedig nagyokat mosolyog, amit imádok. Különösen Laurát tünteti ki ezekkel a mosolyokkal, elég meghallania a hangját, már fülig ér a szája.
A nap fontosabb eseményei:
Eszter keresztanyu közreműködésével családi fotózkodást tartottunk. Szép képek születtek, nagyon fogom őket szeretni. Liza végigaludta, Laura pedig végigpózolta az egészet.
Ma voltunk első alkalommal, babakocsival a játszótéren, estére pedig végre megérkeztek a Laura által várva várt óvó nénik és a jel, ami végül a legnagyobb örömömre a pillangó lett. És itt meg kell, hogy jegyezzem, bármennyire is lepke-mániás vagyok, én egyetlen célzást sem tettem, hogy mit válasszon.
Ui.: Remélem, Laura legalább annyira fogja szeretni az ovit, mint amennyire várja, és az egy, aki sírni fog, én leszek. (És én is csak látótávolságon kívül! Elég nehezen viselem az ilyesmit.)
És a leges-legfontosabb!!!!!!!
Végre, hosszú idő után, anyukám rájött, hogyan lehet normálisan feloldani a mosdató kenőcsöt. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire béna, bár számtalan helyen olvastam már, hogy másnak is hasonlóan nehezen megy ez a mutatvány, illetve, hogy ennek a terméknek a feltalálóját, agyon kéne csapni… Na, lényeg a lényeg, a kezünkön el kell dörzsölni, és a zuhanyfej segítségével, óvatos mozdulatokkal egyenest a vízbe mosni. Ezzel pedig végre megoldódott egy nagy talány…
Rupáner-Gallé Margó
A Babanapló többi részét itt olvashatod>>
