Laura itthon van, jókedvű, és éjjelente újra rendesen alszik, így én is valamelyest kipihentem magam. Nagyokat sétálunk. Laura hol kismotorral, hol bicajjal, hol saját kis babakocsijával jön velünk, és tényleg nagyon szépen közlekedik. Liza pedig élvezi a szabad levegőt, és jóval hosszabb időket alszik ilyenkor, mint egyébként a kiságyában.
2012. szeptember 17-21.
Most kezdem csak felfogni, hogy kétgyermekes anyuka lettem. Már a második várandósságom előtt is sokszor eszembe jutott, hogy ha egy szem gyermekemre ennyi figyelmet kell szentelni, vajon milyen fárasztó lehet, ha van egy második is. Hát fárasztó bizony! De meglepődve tapasztalom, hogy egyáltalán nem vagyok fáradtabb, mint Laurával voltam. Csak épp mások a problémák.
Laura születésekor sok új dologgal kellett megküzdenem. Értem ez alatt a fürdetés és a testápolás fortélyait, az altatást, a napirendet (ami nekünk a mai napig nincs), a „van sapka, nincs sapka”, vagy a „van takaró, nincs takaró a babakocsiban” örök kérdéseit. Én ugyanis eleinte minden alkalommal elbizonytalanodtam, hogy vajon jól öltöztetem-e a gyerekem. Jó tanácsokat persze kaptam bőven, hamar tele lett velük a padlás. Kár, hogy mindenki mást mondott.
Most már csak magamra hallgatok, és bizony nem adok sapkát a gyerekemre (akinek ráadásul rengeteg haja van), nyár közepén, amikor meg sem mozdul a levegő, kapjak bárhonnan is hasonló szaktanácsot, hiszen ennyi erővel a lakásban is tarthatnám sapkában. A háziorvosom válasza akkoriban az ominózus sapka-kérdésre az volt, hogy „maga mit szólna, ha ilyen melegben sapkát húznék a fejére?”.
Laura lelke
Szóval nem kell mindent úgy csinálni, ahogy elő van írva, mert az gyakran közönséges butaság. És én nem akarok mintaanyuka lenni mások szemében, csak magamhoz mérten a legjobban csinálni.
Ami igazi nehézséget okoz a kettővel, – ha leszámítom a be nem tervezett betegségeket és a műtét utáni kellemetlenségeket – az Laura lelki épségének a megóvása. Regélhetnék arról, hogy nagyobbik lányom kis lelkét milyen megrázkódtatások érték Liza érkezésével, de így lett, és ezen nincs mit szépíteni. Ez azért mégiscsak egy konfliktushelyzet, ami engem is borzasztóan megvisel, de ilyenkor igyekszem mindig arra gondolni, hogy mennyire fog örülni később annak, hogy van egy testvére. Hiszen ez az egyik legszebb ajándék, amit kaphatunk az élettől. És mi abban is nagyon szerencsések vagyunk, hogy Laura imádja Lizát, és eszébe sem jut őt okolni bármiért is. Csak éppen az ő kicsi élete is bonyolultabb lett.
A Babanapló többi részét itt olvashatod>>
