Régen meghatározó volt a születési sorrend egy család életében: eldöntötte, ki örökölhet a testvérek közül, ki milyen pozíciót tölthet be és milyen szakmát tanulhat. A mai családokban már nincs ilyen megkülönböztetés, és a szülők igyekeznek figyelmüket, gondoskodásukat egyformán megosztani gyermekeik között. A szakemberek mégis állítják, hogy hatással van a születési sorrend a gyerekek személyiségére.
„Nekem miért nem szabad?” „Miért mindig nekem kell engedni?” „Miért megint ő az első?” – csenghet ismerősen a három mondat, ha több gyermekünk van, vagy ha nekünk is vannak testvéreink. A gyerekek saját tapasztalataik, hiedelmeik alapján hoznak döntéseket, melyekhez környezetükből veszik a mintákat. Elsősorban szüleiket és testvéreiket utánozzák, így nem véletlen, hogy rendszeresen hasonlítják magukat testvéreikhez, és nem értik, vagy irigykedni kezdenek, ha testvérük kora alapján másban részesül, mint ők: idősebbként hamarabb mehet iskolába, komolyabb feladatokat bíznak rá, kisebbként pedig több segítséget kap, és mindig neki jár az engedmény a vitában. Ha azt látják, hogy testvérük jól vagy jobban teljesít valamiben, általában vagy más területen igyekeznek sikeressé válni, vagy versengeni kezdenek, lázadnak, vagy mindent feladnak, mert nem érzik képesnek magukat a győzelemre. Azt,
hogy melyik utat választják, több tényező is meghatározhatja, elsősorban a szülőkkel és testvéreikkel való kapcsolatuk, másrészt a gyermekek temperamentuma és személyisége. A születési sorrend ilyen formán hatással van gyermekünk személyiségére és emberi kapcsolataira.
Alfred Adler, osztrák orvos és Freud-tanítvány volt az, aki elméletében felhívta a figyelmet a születési sorrend hatásaira. Véleménye szerint a családban minden gyermek más-más bánásmódban részesül a születési sorrend alapján, és ezek a különbségek másfajta alkalmazkodást, személyiséget és életstílust eredményeznek. Rösszer Julianna, pszicho- és gyógypedagógus véleménye szerint a születési sorrend egyénenként változó mértékben befolyásolhatja a kicsik személyiségét, mely a gyerekek emberi kapcsolataira és szocializációjára is hatással lehet. Számtalan olyan esettel találkozott, ahol az első gyermek nehezebben, az őt követő könnyebben illeszkedett be közösségbe, és előfordult olyan is, amikor a legkisebb, negyedik gyermek, ismét nehezen tudta elfogadni a szabályokat.
Milyen jellemzőket figyelhetünk meg a testvérsorrend alapján?
Általában az elsőszülöttre nagyobb elvárások, több felelősség hárul, ezért tudatosabb és teljesítményorientáltabb lehet. Rösszer Julianna is kiemeli, hogy tapasztalata szerint a szülők többet várnak el elsőszülött gyermeküktől teljesítmények terén. Ám fontos, hogy ne őt vonjuk felelősségre kistestvére hibáiért, és ne okozzunk neki külön lelkiismeret-furdalást azzal, hogy „te vagy a nagyobb, neked kell jó példát mutatnod!”
A másodszülött gyakran azzal szembesül, hogy már van egy idősebb testvér által kitaposott út, amihez alkalmazkodnia kell. Mindig ő a kisebb, és szeretné behozni a nagyobb testvérrel szembeni hátrányt, ezért előfordulhat hogy riválisának tekintve versengővé válik, vagy ha úgy érzi, sosem lehet olyan jó, mint testvére, akkor próbál minél jobban különbözni tőle. Ezért ne hasonlítgassuk az idősebbhez, és ne mondogassuk neki: „vegyél példát a testvéredről”. Ne feledjük, hogy ő is egy külön egyéniség, nem biztos, hogy arra van szüksége, amire a nagyobbnak, de dicséretre ugyanúgy vágyik.
A legfiatalabb általában vagy túl kevés figyelmet kap, vagy a család kedvenceként túl sok kényeztetés jut neki, és megszokja, hogy mindenhez túl könnyen jut hozzá. Ezért gyakran környezetére hárítja a felelősségvállalást és a problémamegoldást. Fontos, hogy merjünk rá bízni korához illő feladatot, melyért dicséretet kaphat, és gyakorolhatja önállóságát.
A középső gyerek szindróma
A középső gyermeknek gyakran a családon belüli figyelemhiánnyal kell megküzdenie, hiszen a legidősebb és a legkisebb pozíciója már foglalt. Különösen nehéz lehet a helyzete, hiszen úgy nő fel, hogy az elsőszülött már learatta előtte a sikereket, és érettségéből adódóan sok mindenben első, míg a legkisebb fiatalsága miatt élvezhet előnyt több területen, így a középső mindig csupán mögöttük kullog. Gyakran érezheti úgy, hogy elveszik a testvérei között, így még inkább vágyik a család szerető figyelmére. Előfordulhat, hogy alulértékeli önmagát, és különböző figyelemfelkeltő eszközökhöz nyúl (túlzott bohóckodás, rosszul felmért kihívásokból eredő balesetek, vagy pszichoszomatikus tünetek, betegségek jelentkeznek nála). Fontos éreztetni vele, hogy ő is egy teljes, egyedi személyiség, aki olyan tulajdonságokkal bír, melyekben ő a különleges, és ezért megbecsülik és nagyra tartják.
Milyen tényezők befolyásolják a születési sorrend hatását a gyerekekre?
Nem lehet azonban egyetlen általános elvet levonni, és azt ráhúzni minden testvérkapcsolatra és gyermekre. Rösszer Julianna szerint nem köthetők tipikus személyiségjegyek a születési sorrendben elfoglalt helyekhez. Azt, hogy a születési sorrend milyen hatással lesz a gyermekre, mindig különböző tényezők határozzák meg, mint a gyermek temperamentuma, a személyisége, a testvérek neme és a közöttük fennálló korkülönbség. Az egyik legfontosabb faktor pedig a család légköre, mely erősítheti és csökkentheti is a különbségeket és a versengést. Ha a versenyszellem az uralkodó a családban, akkor ez növelheti a születési sorrend hatását, és akár negatív befolyással is lehet a gyermekek életére, ha azonban az együttműködés a fontos, ez csökkentheti a testvérek közötti különbségeket. Rösszer Julianna kiemeli: – A szülők nevelési módszere, az életkoruk, a munkájuk, az önértékelésük realitása növeli, vagy éppen csökkenti a gyermekükkel alakuló érzelmi kapcsolatrendszer minőségét, és ez hatással van a gyermekek személyiségfejlődésére.
Miért jó tudni a születési sorrend hatásáról, és miben segíthet?
Nem szabad túlértékelnünk a születési sorrend hatását, és ez alapján különböző személyiségjegyeket aggatnunk gyermekeinkre. Az olyan túlzó állítások, hogy az elsőszülött gyermek konzervatív és okosabb, a legkisebb vicces és művészlélek hibás következtetések, melyekkel beskatulyázzuk a gyerekeket és sztereotípiákat alkotunk. Nem érdemes lelkiismeret-furdalást sem okozunk magunknak, csak mert az egyenlő figyelem és törődés ellenére is felfedezhető egy kis rivalizálás a gyerekek között, ami természetes.
Ez a tudás inkább abban segíthet, hogy megértsük, miből erednek a gyerekek hamis feltételezései családon belüli helyzetükkel és fontosságukkal kapcsolatban, és milyen okok, érzések húzódhatnak meg bizonyos cselekedeteik mögött. A legfontosabb, hogy belehelyezkedve a gyerekek szemszögébe, tudjuk azt mondani: „Megértem, mit érzel.”
– A szülők legfőbb szerepét a helyes (ön)szeretetre, tiszteletteljes együttműködésre és a fejlődési vágy fenntartására való nevelésben látom. A legfontosabb, amit tehetnek, hogy reális önismerettel, és hiteles példamutatással nevelik gyermekeiket – állítja Rösszer Julianna.
A legjobb, ha mindig egyedi személyiségként, önmagához viszonyítjuk gyermekünket, és figyelembe vesszük minden gyermekünk egyéni igényeit.
Wéber Anikó, fotók: www.freedigitalphotos.net
