Nálatok ki hozza az ajándékot?

mikulás_sapka240.jpg

Télapó és Jézuska – a gyermeki szívek két közkedvelt szereplője, akik telente varázslatosan tűnnek fel majd el sok ajándékot hagyva maguk után. De meddig hihetőek ezek a mesék?

A Mikulás és a karácsony minden gyerek kedvenc ünnepei közé tartozik. Olyan események, amelyeket csupa meglepetés, mese leng körül. Minden kicsit izgalom jár át, amikor találkozhat a Télapóval vagy meglátja a feldíszített karácsonyfát, amit a Jézuska hozott. Egyszer azonban minden gyerkőc számára eljön a pillanat, amikor rájön arra, mi igaz és mi nem ezekből az addig varázslatosnak hitt mesékből.

Feltárul a valóság

A Mikulás és Jézuska szerepéről, valódiságáról könnyen lehullhat a lepel szülői közbeavatkozás nélkül is. A legtöbb kisgyerek 6-7 éves korában iskolába kerül, ahol a nagyobb társaik sokszor elárulják nekik az igazat arról, valójában kitől is kapnak ilyenkor ajándékokat. Az ünnepek közeledtével egyébként is gyakran készíttetnek velük a tanárok technika vagy rajzórákon meglepetést a szüleiknek, nagyiéknak karácsonyra, s az ilyen feladatok éppen elég leleplező hatással bírnak.

A valóság ennél még egyszerűbb módon is feltárulkozhat a kicsik előtt: könnyen előfordulhat az is, hogy az óvatlan felnőttek véletlenül lebuknak az ünnepi előkészületek közben, vagy a túlságosan is kíváncsi gyerkőc legnagyobb meglepetésére nem a settenkedő Mikulást, hanem az ajándékokkal buzgólkodó szülőket sikerül kifigyelni. Gyakran a közös családi bevásárlásnak van illúzióromboló hatása: a boltok polcain sorakozó kész Mikuláscsomagok sok kisgyereknek szúrnak szemet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy saját maga is elgondolkodhat azon, vajon miért nem látta még sosem a Jézuskát „munka közben”, vagy hogy a Télapónak miért van ugyanolyan hangja, mint a szomszéd bácsinak.

Szülői felvilágosítás

Nyilván sok szülőben felmerül a kérdés, mi volna bölcsebb: elébe menni ezeknek az eseteknek és elmondani az igazat a kicsinek, vagy hagyni a dolgokat, alakuljanak csak a maguk módján.

„- A gyerekek sajátos kettős tudattal rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy a valóság és a mese (csoda) megélése közt a szükségletek szerint váltsanak, illetve ezeket együtt éljék át. Ez történik a kisgyermekek játékában is. Azt gondolom, nem kell a Mikulással vagy a Jézuskával kapcsolatosan felvilágosítani őket, leleplezni a csodát, mert minden gyerek a maga tempójában eljut oda, hogy a meséből áttér a valóságba. Nem jó, ha ezt siettetjük, általában akkor okozunk törést, ha ő még nincs a valóság fogadására készen, ráadásul minden gyerek máskor ér el ide. Sokszor láthatjuk, hogy a gyerek már érti, tudja, de még mintha hinni akarna benne, és eszerint viselkedik. – véli Döbör Ágota pszichológus, családterapeuta.  – Ha a gyerekek számára kiderül a valóság, akkor érdemes elbeszélgetni róla. Elmesélni, hogy mi a legenda, a mítosz, a mese alapja, mi az üzenete, hogy alakult ki és hogyan épül be az ünnepeinkbe. Így segíthetünk nekik, hogy továbbra is élvezzék a – csoda voltától már megfosztott – rítusokat.”

Boldog gyermekévek

Amíg csak lehet, érdemes meghagyni tehát őket a hitükben, szülőként nyilván mi is tisztában vagyunk vele, milyen hamar elrepülnek a gondtalan gyermekévek. Előbb vagy utóbb persze ők is felfedezik a valóságot maguk körül, de a legjobb, ha addig is hagyjuk őket megélni ezeket a meséket, amíg csak lehet. Az ünnepeket mindig várják majd és az ajándékokat is örömmel fogják a kezükbe, akár a Mikulástól, akár a szülőktől is érkeznek.

Ivánkovics Szonja

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Előző cikkÁtadták az Aranyanyu díjakat
Következő cikkMilyen csizmát vegyek?