Ölbeli játék? Mostanság igen elterjedt, újra felfedezett kifejezés, amely nevében hordozza jelentését: vedd ölbe, bújjatok össze, simogasd, csiklandozd, lovagoltasd, játsszatok! Az ölbeli játék ősi műfaj. Évszázadok óta játszanak a felnőttek a gyerekekkel, mostanság kezdjük újra felfedezni ennek a jelentőségét.
Kétszemélyes tevékenység, amely mama és baba, nagyszülő és unoka között, igen intim hangulatban folyik. Fontos tudni, hogy a testi közelség miatt belépünk a gyermek személyes terébe is, ami nagy bizalmi viszonyt feltételez! Ne lepődjünk meg tehát, ha az először látott nagynénitől nem veszi jó néven pici gyermekünk az efféle közeledést! Adjuk meg neki a választás lehetőségét, kitől fogadja el, kitől nem, a felnőtt részéről illik ezt tiszteletben tartani!
Az ölbeli játékok sokfélék lehetnek. Lovagoltatók, tenyér- és arcsimogatók, ujjkiszámolók, simogató-csikiző mondókák, ringató-altató-összebújós játékok – mind-mind ebbe a kategóriába tartoznak. Nagy kacagások, tágra nyílt szemecskék, feszült test- és kéztartás, a csattanó várása, és a végén az elmaradhatatlan ismétlés-kérés – felnőtt legyen a talpán, aki ellen tud állni ennek. Így lesz az ötpercesnek indult mókázásból félóra, kétszázhatvanszori ismétlés, így lesz a nevetésből csuklás, és hosszú távon így lesz szoros az anya-gyermek kapcsolat, amelynek fontosságát nem kell hangsúlyoznom.
Mikor kezdhetjük el ezeket játszani?
Akár már újszülött korban találhatunk időt, alkalmat, lehetőséget ezekre a mondókákra, persze ehhez érdemes már várandós korban elkezdeni a játékgyűjtögetést, a felkészülést. Ehhez nyújtanak segítséget például a Pocaklakó-daloló tanfolyamok, ahol leendő szülők babával közös játékra való felkészítése folyik, sok-sok játék megtanításával és a pszichés-pedagógiai háttér megbeszélésével együtt. Természetes, hogy a különböző játékok különböző életkorban kerülhetnek be a közös családi játéktárba, ennek vannak biológiai-mozgásfejlődési feltételei is (pl. lovagoltatni csak a már ülni tudó gyermeket kezdjük!)
Hogyan játsszunk a babával?
Az első és legfontosabb szempont: mindig egymással szemben helyezkedjünk el! Akár az ölünkben ül, akár előttünk, a földön fekszik, mindig legyen meg a szemkontaktus, így azonnal láthatjuk egymás reakcióját, együtt nevetünk, együtt játszunk. Ha belekezdünk a közös játékba, kizárólag erre figyeljünk, ne osszuk meg a figyelmünket semmi mással! Legyen ez a 10-15 perc igazán minőségi idő, amit csak és kizárólag gyermekünkre szánunk! Olyan időpontot válasszunk, amikor a baba sem nem éhes, sem nem álmos, sem nem nyűgös, hiszen ezek mind-mind elronthatják a szórakozásunkat! Tartsuk szem előtt azt is, hogy a gyerekek az ismétlésből tanulnak. Nekik nincs leírt „puska”, kizárólag a hallott-látott élményekből tudnak építkezni. Ez azt jelenti, hogy sokkal több ismétlést igényelnek, mint amennyit mi felnőttek gondolnánk. Nem ritka, hogy ugyanazon mondóka 30-40 egymás utáni elmondása után még mindig továbbiakat várnak. És amikor mi már nagyon unjuk, ő még mindig tovább kéri! Ne adjuk fel, hiszen többszörösen fog megtérülni ez az együtt töltött idő!
Ugyanakkor ne húzzuk a kelleténél tovább, vegyük figyelembe, hogy bár ez játék, de ugyanakkor tanulás is az ő számára, és mint ilyen, fárasztó tevékenység. Figyeljünk a jelzéseire, vegyük észre, ha váltani kell, vagy ha elég volt a közös játékból. 10-15, maximum 20 perc az az időmennyiség, ameddig egy ilyen pici gyerek képes a figyelmét koncentrálni.
Milyen ölbeli játékokat játsszunk?
Mivel magyar az anyanyelvünk, elsősorban a magyar népi mondókák közül érdemes válogatni. A magyar népdalkincs egyedülállóan hatalmas, bőven van válogatási lehetőség. Ha nem jut eszünkbe, kérdezzük meg szüleinket, ha élnek, nagyszüleinket, csodákat fogunk találni! Könyvtárban is érdemes kutakodni, régen megjelent kiadványok között keresgéljünk magyar népi mondókákat, dalocskákat. Meg is vásárolhatjuk ezeket, hiszen sok hasonló kiadványt találhatunk mind a neten, mind a könyvesboltokban is. Érdemes kiválasztani néhány kedvencet, amiket a későbbiek során mind újabbakkal és újabbakkal bővíthetünk.
A magyar népi játékok mellett említhetjük pl. Weöres Sándor, Kányádi Sándor verseit is, illetve a kortársak között nekem személyes kedvencem Tomhauser Noémi. Remek hangulatú ölbeli játékokat ír, meg is zenésíti ezeket, a Málna zenekar előadásában hallgathatjátok meg dalait.
Mindemellett ne feledjétek: a közös játék csak akkor lesz igazán örömteli, ha Ti, felnőttek teljes lélekkel, őszinte odafordulással vesztek részt benne. A gyerekek azonnal megérzik, ha csak félszívvel vagytok benne a játékban. Ezért aztán ne rotyogjon a leves a tűzhelyen, ne csörögjön a telefon, és ne teregessetek ki két ismétlés között a frissen mosott ruhát sem! Többszörösen megtérül a gyerekre fordított idő. Főként akkor, ha a közös időtöltés mellett arra is megtanítjátok őt, hogy más alkalommal egyedül, önmagát elfoglalva is képes legyen játszani!
Jó játékokat, tágra nyílt babaszemeket kívánok mindenkinek!
