Itt van december 6., és közeledik a karácsony. Egyre több szülőben merül fel a kérdés, vajon meddig jó megőrizni a „titkot” gyermekeik elől? Mikor van itt az ideje, hogy felvilágosítsák arról, ki teszi a csizmába, vagy a fa alá az ajándékokat. Esetleg a gyerek is kérdezget…
A gyerekek sajátos kettős tudattal rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy a valóság és a mese megélése közt a szükségleteik szerint váltsanak, illetve ezeket együtt éljék át. Ez történik a kisgyermekek játékában is: boldog mámorral kínálnak a homok sütiből, de mégsem eszik meg.
Éppen ezért nem kell a Mikulással vagy a Jézuskával kapcsolatosan felvilágosítani őket, leleplezni a csodát. Minden gyerek a maga tempójában eljut oda, hogy a meséből áttér a valóságba. Nem jó, ha ezt siettetjük, általában akkor okozunk törést, ha ő még nincs a valóság fogadására készen, ráadásul minden gyerek máskor ér el ide.
Gyakori, hogy a gyerek már érti, a valóságot, de még mintha hinni akarna benne, és eszerint viselkedik. Ugyanakkor állandóan találkoznak a reklámokban, boltokban a Mikulás csomagokba kerülő csokoládékkal, a nagy karácsonyi akciókkal. Akkor vajon ez mit okoz? A kicsiknél ez nem probléma, nem rakják össze az egész képet, illetve egy kor után megvédi őket a már említett kettős tudat. Ilyenkor gyakran kérdezgetnek, gyanújeleket fogalmaznak meg. Érdemes röviden reagálni, meghallgatni a gyerek kérdését, gondolatait, rácsodálkozni (nahát?! Így gondolod?… stb.) anélkül, hogy azonnal belekezdenénk a felvilágosításba.
Mit tegyünk, ha végleg lehull a lepel?
Ha azonban nem hagyja annyiban a gyerek, esetleg nyíltan megfogalmazza, hogy mit gondol, vagy esetleg nagyobb gyerekektől, megtudja, hogy a Mikulás nem valóság, akkor mindenképp érdemes elbeszélgetni róla. Elmesélni, hogy mi a legenda, a mítosz, a mese alapja, mi az üzenete, hogy alakult ki és hogyan épül be az ünnepeinkbe. Így segíthetünk neki, hogy továbbra is élvezze ezeket a szép ünnepeket.
