A szülést követő boldogtalanságot gyakran a depresszióval azonosítják és hormonzavar, az anyaság kezdetére jellemző szociális nyomás vagy kisgyermekkori élmények hatásának tulajdonítják. Az anyák azonban valójában gyakran nem depressziót, hanem aggodalmat, szorongást éreznek.
A poszt-traumás stressz szindróma normális reakció, ha fenyegető helyzetet kényszerülünk elviselni anélkül, hogy alakulását befolyásolhatnánk. Technokrata kultúránkban sok nő támadásként éli meg a szülést, egyesek egyenesen szexuális erőszaknak nevezik. Az esemény gyökeres hatással van én-érzékelésükre és a csecsemőjükkel, partnerükkel fennálló kapcsolatukra. Úgy érzik, nem olyanok, mint a többi nő, gyakran bűntudatuk van vagy magukat okolják boldogtalanságukért.
Hogyan lehet a poszt-traumás stressz szindrómát még nehéz szülés esetén is elkerülni a megfelelő gondoskodással, illetve a megfelelő kapcsolatok létrehozásával a szülés előtt, közben és után? Mit tehetnek a szülészorvosok, szülésznők, bábák azért, hogy amit a nők szülésük alatt átélnek, megerősítő katarzis, ne pedig olyan krízis legyen, amely akár egy életre visszahúzó erőt jelent? Hogyan lehet a már károsodott nőket segíteni?
Alternatal Alapítvány, puhatáblás ragasztókötött, 244 oldal.
