A strandolás veszélyei és megelőzésük

strandolás veszélyei

Ha már hétágra süt a nap az ember vágyik a hűs vizekbe. De mi a helyzet a strandokon? Milyen veszélyeknek vagyunk kitéve? A fürdőzők számából, a víz mennyiségéből és a nyitva tartás idejéből könnyedén kiszámítható, hogy átlagosan hány kórokozó hemzseghet a strandok hűsítő vizeiben.

Úgy élvezem én a strandot…

Minden strandoló tíz a kilencediken számú kórokozót visz be testével a medence vizébe, s teszi ezt akaratlanul, vétlenül. S ekkor még nem említettük a láthatóan mosdatlan, bőrbajos, gyulladásos kórban szenvedő, vagy ránézésre megállapíthatóan beteg fürdővendégekről, akiket nem tilthatunk ki a medencéből. A fürdőzők számából, a víz mennyiségéből és a nyitva tartás idejéből könnyedén kiszámítható, hogy átlagosan hány kórokozó hemzseghet a strandok hűsítő vizeiben, amin semmiféle hígítás nem segít, egyedül a vízforgatás általános elterjesztése jelent megoldást.

A gyógyfürdőkben ennél rosszabb a helyzet (több a beteg, a baktériumkolóniáknak kedvezőbb a melegvizes feltétel), ezért bármilyen borzongató is a gondolat, a csobbanás előtt amúgy kötelező (és a strandolás után önvédelemből fokozottan ajánlott) zuhanyozást sosem mulaszthatjuk el.

A fürdőzők testnyílásaiból, váladékából, bőréről és nyálkahártyáiról ártalmatlan és betegítő kórokozók milliárdjai jutnak a vízbe: gombák, baktériumok, vírusok és paraziták. A szakemberek szerint a „látványos” bőr- és egyéb fertőzéseknél sokkal veszélyesebbek azok a nyavalyák, amelyek makacs tüneteket okoznak, ám mire ezek jelentkeznek, már eszünkbe sem jut, hogy napokkal ezelőtt a strandon szedhettük össze valamilyen betegséget. Például a futószemölcs vírusát, a gyermeken kitörő középfülgyulladás kórokozóját, a sokáig panaszokat sem okozó, belülről támadó gombabetegségeket.

strandolás gyerekekkelA legnagyobb veszélyforrás a gyermekmedence, abban ugyanis a járványügyi szempontból biztonságosnál jóval melegebb víz van, ami kedvez a kórokozók szaporodásának, ráadásul a kicsik – életkoruknál fogva – jóval több „testnedvet” eresztenek bele. A tapasztalat szerint hiába tilos, a felnőttek is gyakorta belemennek a vízbe, hogy egy-egy vitát eldöntsenek, de legalábbis lábukat a kismedence vizében áztatva felügyelnek szemük fényére – helytelenül. Ezért szobatisztaságot nem ismerő gyermekünkre adjunk „úszópelenkát”, és ha pancsoló cse-metéinket nagy nehezen ki tudjuk szedni a vízből feltétlenül zuhanyoztassuk le őket, vagy nedves törlővel alaposan törölgessük le bőrüket.

A nyilvános fürdők, uszodák vize, a zuhanyzók és öltözők padlózata nagy mennyiségben tartalmaz fertőző gombaelemeket, amelyek más betegek lábáról kerülnek a környezetbe, ezért ilyen helyen viseljünk papucsot. Ne csak a tengerparton, de a hazai strandokon is használjunk úszócipőt.

A fertőzés megelőzés legfontosabb része a mindennapos alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. A lábizzadás megakadályozása rontja a gombák életkörülményeit, ezért az arra hajlamosaknak, illetve nyári melegben érdemes ecsetelőket, spray-ket alkalmazni. A saját törülköző és a papucs használata természetes higiénés követelmény.

Ég a Nap melegtől kopár szik sarja…

Bár a tartós nagy meleg mindenkit megvisel, gyermekeink mégis veszélyeztetettek: hajlamosabbak a kóros folyadékvesztésre, a kiszáradásra vagy a hőgutára. A csecsemők és kisgyermekek szerencsére hangosan jelzik, ha szomjasak, de felmerülhet a kérdés mivel csillapítsuk a szomjukat.

A folyadékszükséglet kielégítésekor elsősorban a természetes, tehát édesítőszereket nem tartalmazó italokat részesítsük előnyben: adjunk a gyermeknek vizet (még jobb az ásványvíz, mert azzal már az izzadással elveszített fontos ionokat, ásványi sókat is pótolhatjuk) és zöldségleveket (például ásványvízzel hígított frissen préselt sárgarépalevet). Fordítsunk arra is figyelmet, hogy a cumisüveg ne lógjon állandóan a pici szájában, mert ez károsítja a fogakat. Ezért a nap folyamán gyakran kínáljuk meg az apróságot egy-egy adag folyadékkal.

Nem alkalmasak a gyerekek szomjúságának csillapítására a következő italok:

  • A mesterségesen előállított gyümölcslevek: magas a cukortartalmuk, vitamin tartalmuk viszont minimális.
  • A limonádékban, üdítőitalokban és kólákban is nagyon sok a cukor, illetve a színező- és aromaanyag.
  • Az alkoholt tartalmazó italok legkisebb mennyisége is kárt okoz az agyban és az idegsejtekben.
  • A kávé és a feketetea koffeint, illetve teint tartalmaznak és ezáltal szívdobogást és alvászavart okozhatnak.
  • A szénsavas italok vízhajtó hatásuk miatt kerülendők, ide értve a szénsavas ás-ványvizet is.

Nem tanácsos a legmelegebb napszakban a szabadban tartózkodni, mert a meleg kárt okoz a kisgyermek szervezetében. Délelőtt 10 és délután 4 óra között csak rövid ideig tartózkodjunk a napon, és akkor is legyen rajtunk és a gyermeken laza ruházat, kalap és napszemüveg.

Unalomig ismert szabály az is, hogy fedetlen fővel ne tartózkodjunk huzamosabb ideig a napon. A felmelegedő agy fejfájással, hányingerrel jelez, súlyosabb esetekben a test hőmérséklete – akár a láznál – megemelkedik, s végül teljesen felborulhat a hőháztartás: a gyermek összeesik, eszméletét veszti. Ahogyan tilos felhevült testtel a hideg vízbe ugrani, ugyancsak életveszélyes a gyermeket lehűteni, ugyanis a gyors hőveszteségtől görcsös állapot alakulhat ki, s reflexként megállhat a szív. Inkább vigyük a kicsit hűvösebb szobába, kínáljuk meg langyos folyadékkal. Ha csökken a testhő, óvatosan mosdassuk le.

Nyár van, alig fürdőruhában égettem magam a Napon…

Legtöbben még mindig a „csokibarna” bőrt tartják az egészség fokmérőjének. Ezzel nincs szándékomba vitatkozni, hiszen a napozás, ha mértékkel és megfelelő védelemmel felvértezve tesszük számos jó hatással van szervezetünkre. Ne feledkezzünk meg arról, hogy napozni csak a bőr fokozatos felkészítése után lehet.

Napozáskor mindig használjunk napvédő szereket. De mire figyeljünk a naptej kiválasztásakor? A legjobb napvédők nem csak a leégést okozó UVB-sugarakat, hanem az UVA-sugarakat is kiszűrik (fotostabilak), cinkoxidot, titánium-dioxidot és avobenzont is tartalmaznak, és vízállóak.

Szabályosan használjuk a napvédőnket, ha napozás előtt minimum fél órával kenjük fel a bőrünkre. Erre azért van szükség, mert a legtöbb készítmény hatásának alapja a bőrrel történt kémiai reakció, és ennek kialakulásához bizony idő kell.

Nem elég bőrünket egyszer alaposan bekenni, hanem megfelelő időközönként a műveletet meg kell ismételni. De mi a megfelelő idő? A legegyszerűbben úgy tudjuk megállapítani a védelem időfaktorát, hogy kimegyünk a napra és lemérjük azt az időintervallumot, amely alatt a „simogató napfény érzést” az „égetően tűz a nap” érzése váltja fel. Ez általában 5 – 15 per-ces tartományba esik. A kapott értéket szorozzuk fel a fényvédő faktorszámával, majd vonjunk ki belőle 20-at (azt az időt, amely alatt a kívánt reakció kialakul a bőrünkben) és megkapjuk, hogy hány percenként kenegessük magunkat. (Pl. ha valakinek a mért időintervallum 10 perc és 20-as faktorú a napteje, annak ajánlatos 3 óránként bekennie magát.) Természetesen fürdés után ajánlott az ismételt kenés.

hirdetés
Kedves Olvasónk! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget azonban biztosítjuk számodra - ugyanebben a témában – ajánljuk aktív szakértőnket neked! Az eddigi kérdéseket és válaszokat, továbbra is olvashatod itt az oldalunkon.
Előző cikkLázcsillapítás gyermekeknél
Következő cikkNyári balesetek és megelőzésük