Hosszú téli estéken, a nagy szürkeségben alig várjuk már a tavaszt. Ábrándozunk a napfényről, a nyíló természetről, és a tavaszi nagytakarításról. Na jó, ez utóbbiról csak praktikus okokból.
Március és április folyamán elkezdünk törődni a kerttel, konyhakerttel, balkonládákkal, kinek mi van. Igyekszünk egy kicsit a természetet becsempészni a lakásba, és környezetünkbe, hogy még jobban gyönyörködhessünk az újjászületésében.
Amikor gyerekeink születnek, még nagyobb jelentőséget kap minden, ami a természet, az évszakok, a szokások, hagyományok köré épül. Megmutatjuk, megtanítjuk, együtt ismerkedünk vele.
Csodás, hogy szülőként, újra mi is önfeledten elmélyülhetünk a hétköznapi dolgokban, mert egy új esélyt kapunk arra, hogy a természetesnek vett történéseken kicsit elgondolkozzunk.
Erőt, inspirációt, és örömet meríthetünk abból, ha együtt éljük át a gyerekekkel ezeket a dolgokat. Mert tehetünk bármit, ültethetünk, vagy akár vehetünk otthonra gyönyörű virágokat, de a hangsúly az együttön van. Amikor mi is odaadjuk magunkat; örömmel és türelemmel csináljuk.
Csodás tavaszi együtt töltött perceket okozhatunk a gyerekeknek – és magunknak – ha nekilátunk és létrehozzuk saját kis konyhakertünket, virágos rétünket. Még mókásabb, ha mindezt egészen az elejéről kezdjük, azaz magról ültetünk, és nevelgetünk saját növényeket.
Ültetéskor, a föld hordása, magocskák eldugása, öntözés, mind-mind olyan feladatok, amikben a kicsik tevékenyen részt tudnak venni. Ne féljünk a kosztól, rendetlenségtől. Ez a móka része. Hadd legyen koszos a kezük, hadd túrják a földet, fogják meg a magokat. Ezek fontosak számukra, így ismerik meg minden érzékszervükkel a világot.
De hogy is fogjunk hozzá?
Nem szükséges, hogy teljes kiskertész-szettekkel álljunk neki a dolognak, még palántázó készletek, előre gyártott üvegházak sem szükségesek. Nézzünk körül otthon, biztosan találunk elfekvőben néhány kidobásra váró tojástartót, wc papír gurigát, üres kartondobozt. Mind alkalmas arra, hogy kevés földet beletéve, elvessük a magokat. A homokozó eszközök pedig tökéletesen megteszik kerti szerszámnak.
A földes munka végeztével külön hangsúlyt fektethetünk arra, hogy a kiskertünk míves kis varázskertté váljon. Díszítsük ki a dobozok oldalát, készítsünk növénytámasztó pálcákat. Természetesen a gyerekekkel együtt.
És utána, ha mindez kész, várjunk. És várjunk. És még várjunk.
Mert várni is szép, reménykedni is jó. Sok pozitív dolgot üzen ez is a kicsiknek. Például, hogy nem lesz meg minden rögtön, néha türelemmel kell lenni.
Bízzuk rájuk a kiskertész szerepét, legyen az ő feladatuk nap mint nap megöntözni a földet. Ha kibújnak a növénykéink így sokkal inkább érzik majd a saját sikerüknek. Ne vegyük fel mi a feladatlistánkra, a napi „muszáj megtenni” közé. Hamar megértik az öntözés fontosságát, és hogy rajtuk is múlik az ültetés sikere.
Öntözni pedig, köztudott, még a modern kori királylányok is szoktak.
És ha mindez kész, 1-2 hónap elteltével a kis palántáinkat kiültethetjük a kertbe, teraszra, vagy nagyobb kaspóba.
Lehet így saját termesztésű paradicsomunk, eprünk, lehetnek csodás virágaink, amik egész nyáron visszaigazolják, hogy megérte a sok munka, meghálálták a törődést.
A kicsiknek pedig rettenetesen nagy büszkeség, hogy ők maguk ilyen nagyoknak való dolgokban lettek jártasak.
